A magyar kormány végre tisztázta álláspontját az orosz agresszióról, de úgy, hogy Bánk bán adja a másikat

1213-ban magyar főurak egy csoportja merényletet tervezett II. András király felesége, Gertrudis ellen, miután az, míg a férje egy hadjárattal volt elfoglalva, érsekké nevezte ki a saját öccsét, Bertholdot, később országnagyi rangot is adott neki, a nemeseknek pedig nagyon nem tetszett, hogy a királyné a rokonait ülteti magas pozíciókba, juttat nekik rangot és vagyont. Az összeesküvést szövő nemesek, Petur és Bánk bán vezetésével kikérték az esztergomi érsek, Merániai János tanácsát, aki ezzel nagyon kényelmetlen helyzetbe került. Gertrudis akciója és Berthold egyházi karrierje az ő hatalmi pozícióit is fenyegette, szóval logikus lett volna a felkelőket támogatnia – másrészről viszont itt mégis csak egy gyilkosságba próbálták éppen belerángatni. Így hát a nemeseknek a következő, instant szállóigévé vált választ adta, értse mindenki, ahogy érteni akarja:

„A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.”

810 évvel később, az Oroszország ukrajnai agressziójának 18. hónapjában két momentumos képviselő, Gelencsér Ferenc és Tompos Márton feltette az írásbeli kérdést a magyar parlamentben: „​​Kész Magyarország miniszterelnöke nyíltan támogatni Ukrajna függetlenségi küzdelmét, és kiállni határainak sérthetetlensége mellett?”

A két ellenzéki képviselő kérdésére Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára kimerítő választ adott egyetlen jól irányzott mondattal:

„Magyarország támogató álláspontja Ukrajna szuverenitása és területi integritása ügyében ismert.”