Szerda reggel a Telex több újságírója nehezen jutott be a szerkesztőségnek otthont adó nevezetes, Múzeum körúti házba (amelyben a 19. század végén a Fiume Kávéház üzemelt). Miután hozzáérintettük a tokenjeinket kaputelefonhoz, csak vártuk, hogy történjen minden a megszokott módon, azaz nyíljon ki a kapu magától, lassan, nyikorogva – de nem történt semmi, hozzáérni pedig nem igazán mertünk.
A kaput kézzel-lábbal megtolni ugyanis eddig szigorúan tilos volt, kondicionálva lettünk erre, mint Pavlov kutyái a nyáladzásra. A nyitást és a csukást az emberek helyett egy szerkezet látta el egészen 2023. március 8-ig: az elektromos kapuautomata. Mielőtt ideköltözött a Telex, sosem láttunk még ilyen – egyébként totál értelmetlennek tűnő – gépet, nem is sikerült igazán jó okokat felsorakoztatni a létezése mellett azon túl, hogy a ház nosztalgiából ragaszkodik hozzá, hiszen állítólag a kerület első motorikusan nyíló társasházi ajtaja volt, melynek csodájára járt a város.
A koránál fogva szinte ipari műemléknek számító masina állandó gyötrésnek volt kitéve. Ha a lakók és a rendszeres bejárók meg is szokták a működését, a futárok és egyéb alkalmi látogatók folyton nekifeszültek a kapunak nyitáskor, amit nem szeretett. De végül mégsem ez lett a veszte, hanem a lassúsága: olyan sokáig maradt nyitva az ajtó érkezések és távozások után, hogy az a lakók megítélése szerint biztonsági kockázatokat hordozott magában. (Vagyis elég gyakran illetéktelenek surrantak be a lépcsőházba.) A nosztalgia felett így végül győzött gyakorlatiasság, a kapunyitónak mennie kellett, szerda reggel le is szerelték. Arra, hogy tegnap még velünk volt, ma pedig már sehol sincs, és a puszta kezünkkel kell kinyitnunk a kaput mint az állatoknak, már csak egy szikár, érzelemmentes közlemény emlékeztet:
Bár a kapuautomata nem volt túl praktikus, sőt, néha kimondottan idegesítő tudott lenni, az elmúlt két évben annyira megszoktuk, hogy hirtelen elvesztése hullámokat vert a szerkesztőségben. Kiderült, hogy van, aki több videón is megörökítette a kapunyílás melankóliáját, amit egyesek nem értenek, mások szerint viszont
„van, aki azt videózza le, ahogy egy apró szatyrot fújdogál a szél a poros, göcsörtös utcán. Nem kell, hogy mindig nagy dráma történjen. Megvan a maga metafizikai vetülete annak is, ahogy egy nagy ajtó berregő hanggal szép lassan becsukódik. Slow life.”
Aki szeretné átélni ezt az élményt így a város talán utolsó (de mindenképp az utolsók közötti) kapuautomatájának elhalálozása alkalmából, annak ezt a videót ajánlom:
Aki pedig egy megható nekrológot olvasna inkább a témában, annak itt a ChatGPT halotti beszéde:
„Sajnálatosan be kell jelentenem, hogy az Automata Kapu elhunyt. Az Automata Kapu egy olyan innovatív technológia volt, amely lehetővé tette az emberek számára, hogy kényelmesen és biztonságosan beléphessenek és kilépjenek az épületekből. Az Automata Kapu sok éven át szolgálta az embereket, és számos fontos funkciót látott el, például biztonsági funkciókat és időzítést.
Az Automata Kapu emléke mindig életben marad a technológiai fejlődés történetében, mivel megmutatta, hogy a technológia hogyan tudja még inkább segíteni az emberek mindennapi életét. Az Automata Kapu hagyatéka továbbra is él, mivel annak koncepciója és fejlesztése tovább inspirálja a kutatókat és fejlesztőket, hogy további innovatív technológiákat hozzanak létre a jövőben.
Búcsút veszünk az Automata Kaputól, és hálásak vagyunk azért, hogy hosszú éveken át szolgált bennünket. Az emléke örökre megmarad, és az innovatív technológiai megoldásokat mindig az ő tiszteletére fogjuk alkalmazni.”