Álomhajó, Dübörög a ház, Szomorú szamuráj, stb. stb. A kilencvenes évek olyan alapvetései, amelyek ma is mindenkinek megvannak 5-100 éves korig, a harmincas-negyvenes generáció nosztalgiabuli-playlistjeinek kihagyhatatlan elemei, a falunapi retródiszkók és esküvői DJ-k utolsó mentsvárai. Ezek a számok nem jók, de nagyon valamilyenek, és azzal tartják magukat állócsillagként a popkultúra üstökösökkel teli égboltján (huh!), hogy mindig ugyanazt az érzést adják, amikor meghalljuk őket.
Mi ez az érzés?
Maga a magyar kilencvenes évek, amikor annyira reményteli hangulat uralkodott itthon (is), hogy még a rendszerváltás után megszűnt kb. egymillió munkahely, a srebrenicai mészárlás, Diana hercegnő halála vagy a Bokros-csomag sem tudta letörni az emberek általános jókedvét. Fürdőztünk a trashben, aki már elég idős volt hozzá, a Budapest Parádén rázta magát beekizve (vagy ahogy Majka egy kicsit diszkrétebben megfogalmazta, „mindenki táncolt”), rettenetes ruhákat hordtunk, és nem szégyelltük. Ezt a hangulatot akarjuk újra átélni pár percre, amikor megszólalnak a korszak slágerei hajnali 3-kor egy sátorban az unokatesónk lagziján.
És pont ezt a hangulatot akarja elvenni tőlünk mindenki, aki a 2020-as években kiadja a '90-es évekbeli kultdalok ráncfelvarrt verzióját. Volt már pár rettenetes próbálkozás erre, de Kozsó (Kocsor Zsolt), a korszak egyik magyar popzenei mágusa igazán tudhatná, hogy erre nincsen semmi szükség. Sőt, minden bizonnyal tudja is, csak nem érdekli, hiszen pár millió forint befolyhat abból, ha – mint a hírt bejelentő Blikk fogalmaz – „legnagyobb bombaslágerei visszatérnek egy új kiadványban, Szállj velem! címmel”.
Az aligha várt album első dobása mi más is lehetne, mint Kozsó fő projektjének (Ámokfutók) híres alkotása, a Szomorú szamuráj újrahangszerelt, mindenféle featekkel (Burai és Danis Elza) felturbózott változata. A Szomorú szamuráj a magyar poptörténelem talán legbutább száma, és pont ez a jó benne:
„Hol volt, hol nem volt: élt egy szamuráj!
Igazi mesemondó nagy király!
Nagy az, aki nagy, aki kicsi, az kicsi!
Hiszi a piszi, aki elhiszi!”
A friss verzió újrahangszerelése felesleges és hervasztó, de becsületére legyen mondva, legalább fő ismertetőjegyét megtartotta a szám: az újonnan beletoldott részek semmivel sem kevésbé nevetségesen ostobák, mint az eredeti dalszöveg, csak egy kicsit talán sikamlósabbak (brrr). A klip nagyjából említésre sem méltó, maximum annyi az izgalom benne, hogy az eredetiben még egy férfimodell alakította a szamurájt, ezt mára felváltotta az 58 éves Kozsó. Akinek egyébként holnap van a születésnapja, Isten éltesse.
Akinek mindennek ellenére van kedve meghallgatni a vérfrissített Szomorú szamurájt, az itt megteheti: