2022. november 3. – 13:22
Valahol, a széles magyar föld sűrűjében – egészen pontosan a budapesti Mexikói út 52-vel szemben, a vasúti töltés oldalában – találkozott két plakát. Az egyik, kicsit szégyenlősebb, döglött galambbal a mellkasán álldogál a másik mellett. A másik, kicsit agresszívabb az ábrázata, büszkén dülleszti rakétás mellét. Nagy egyetértésben bólintanak egymás felé.
Az egyik, a galambos, azt hirdeti: 100 éve bizony a fejünk felett húzták meg azokat a bizonyos határokat.
A másik, a bombás, azt hirdeti: Most meg a fejünk felett húznak el azok a bizonyos szankciós bombák.
Egyik is, másik is, azt hirdeti: Tönkremegyünk ebben.
A két plakát csendben, kitartóan, esőnek-szélnek ellenállva álldogál a kies magyar vidéken, a vasúti sínek mellett. Az elhaladó vasúti kocsikban rántotthúsos szendvicsüket üveges szemmel majszoló magyar emberek a pillanat töredéke alatt találkozhatnak a nagy magyar tanulsággal:
Galamb. Béke. Brüsszel. Bomba. Tönkretesz.
Elképzelhető persze, hogy a két plakát találkozása egyáltalán nem a véletlennek (vagy a Sorsnak) köszönhető, hanem a marketingesek ügyeskedésének: a békemissziós hadjáratba kezdett kormány bombás plakátja egészen új értelmet nyer ugyanis a Béke – a nemzetek felett című dokumentum játékfilm plakátja mellett. Lám, a magyar békedelegáció száz éve is le lett söpörve az asztalról, nem is jöttünk ki jól belőle. De majd most. Meghallgatnak minket a hatalmasok! Töltögesse mindenki szorgalmasan a konzultációs kérdőíveket.
