Hajógyárinak hívják, de homoksziget is lehetne a neve a Sziget Fesztiválnak helyt adó földdarabnak, ahová belépve azonnal arcon vágja az embert a szálló homok és por. Bár az utóbbi hónapokban az egész országot aszály sújtja, a Szigeten tényleg szinte a Szaharában, vagy inkább a nevadai Black Rock sivatagban megrendezett Burning Man fesztiválon érzhetjük magunkat (azzal a különbséggel, hogy itt kevesebb a túlfizetett Google-dolgozó és Vajna Tímea, viszont több a részeg holland).
A posztszerzők egyike idén 19. éve jár már a Szigetre, de ilyet még nem látott. A por régebben is zavaróvá vált a fesztivál második felére (még kint alvás nélkül is), de mostanra elérte azt a szintet a helyzet, hogy egynapi kintlét is stabilan hozza a régebben csak hetijegyeseket sújtó Sziget-betegség tipikus tüneteit: fuldoklás, folyamatosan könnyező, irritált szem, olyan hang, mint amivel Hegedüs Zsuzsa miniszterelnöki ex(?)tanácsadó büszkélkedhet kb. 40 év láncdohányzás után, rémisztően sötét takony. Miután szerdán hazaértem és beálltam a zuhany alá, koszcsíkok kíséretében ment le a víz a lefolyón, pedig esküszöm, minden nap szoktam fürdeni.
A megoldás valószínűleg még több gumitéglázott út vagy a Dunából töltekező locsolókocsik járatása lehetne (már ha a sarat jobban preferáljuk, mint a port), de úgy tűnik, ez túl drága vagy túl macerás lenne, a szervezők legalábbis nem erőltették.
A por sok helyen 8-10 méteres magasságig száll a fesztiválozók feje felett, vastagon belepve a növényzetet, az emberek testét és a sátrakat. Sokan – főleg külföldiek – a szálló homok ellen maszkkal, száj elé kötött sálakkal védekeznek. Megkérdeztünk nyugat-európai résztvevőket, akik épp nedves törlőkendőkkel tisztogatták magukat, hogy mennyire zavarja őker a dolog, és a következőket mondták:
- Minden fesztivál poros, de ez felülmúlja a korábbi tapasztalataikat.
- Reggelenként tiszta porosak, fekete a taknyuk és a csipájuk, a sátruk tele van homokkal.
- Úgy általánosságban is, de főleg cigarettázás közben folyamatosan köhögnek.
- A harmadik sör után már nem érzik annyira, az esti bulira, az ötödik sörre pedig nem érdekli őket egyáltalán.
A belélegzett por mint egészségügyi kockázat egyébként egy valós tényező például a munkavédelemben, nem véletlenül használnak az építőiparban sok munkához olyan ffp-maszkokat, amelyekkel a lakosság nagy része csak a Covid miatt ismerkedett meg közelebbről. De rövid internetes böngészés után arra jutottunk, hogy a pornak való súlyos kitettség egészségügyi kockázatai (pl. szív-és érrendszeri megbetegedések, légutak súlyos károsodása, az idegrendszer károsodása, súlyos krónikus tüdőbetegségek, tüdőrák, szívroham vagy stroke) csak akkor fenyegetnek, ha valaki tényleg nagyon hosszan és gyakran lélegzi be a finom port. A szigetelők tehát megnyugodhatnak, legkésőbb a fesztivál után pár héttel kiheverik a dolgot, és újra az ismerős, sárgászöld taknyukkal találkozhatnak orrfújás után.
