2022. június 8. – 10:44
frissítve
Mostanában a szokásosnál is több a halál a hírekben, de most jöjjön egy szép történet, ami igazából nem is a halálról, hanem sokkal inkább az emlékezésről és az elvesztett szeretteinkhez fűződő megbonthatatlan kapcsolatról szól.
Él Londonban egy nő, akit Margaret McCollumnak hívnak. Margaret mindennap lemegy a metróba, de nem mindig száll be a szerelvénybe. Van, hogy csak leül a peronra, és meghallgatja a hangosbemondó hangját. A hangszórókból ugyanis a férje, Oswald Laurence hangja szól, aki 2003-ban halt meg.
Oswald Laurence színész 1950-ben mondta fel a londoni közlekedési vállalatnak a híres „mind the gap” (figyeljen a résre) figyelmeztetést. Londonban ugyanis vannak olyan állomások, amelyekben a metró egy kanyarban áll meg, így a beérkező szerelvény és a peron széle között nagyobb távolságok is keletkezhetnek. Ha ezekre nem figyelnek az utasok, nem lépnek elég nagyot, akár be is eshetnek a szerelvény és a peron közé. Miután Oswald Laurence meghalt, az özvegye legalább a metróban járva-kelve, jellegzetes hangját hallva közel érezhette magát néhai férjéhez.
A londoni közlekedési vállalat azonban 2012-ben lecserélte a régi felvételt, és az állomásokon onnantól más hangokon szólalt meg a hangszórókból a figyelmeztetés. Ez megdöbbentette az özvegyet, aki először kétségbeesetten érdeklődött az állomásfőnöknél, hova tűnt a régi hang. Az asszony ezután hivatalosan kérte a közlekedési vállalatot, hogy legalább adják oda neki a régi felvételt, mert otthon is szeretné hallgatni Oswald hangját. Az asszonynak kimásolták a felvételt, de miután a közlekedési vállalat is megtudta a megható történetet az elhunyt férje hangját a metróban hallgató asszonyról, úgy döntöttek: a Margaret lakóhelyéhez közeli Embankment megállóban visszaállítják a férje hangján hallható figyelmeztetést. Ezen az egy londoni állomáson ezért máig Oswald Laurence mondja azt, hogy mind the gap.