Mit csinál egy éve a világ nagy része? Otthon ücsörög, napszámban falja a filmeket, a sorozatokat, mintha fizetnének érte. Csak legyen már vége ennek a napnak, a hétnek, a hónapnak. Csak még egy rész, na, majd holnap este alszom, holnapra úgyis jobb lesz, holnap, majd holnap.
Így aztán biztosan mindenkivel előfordult már éjfél körül, hogy félálomban, az újabb, magától elindult epizód közben önkéntelenül felkiáltott: Sarah, hol a maszkod?! John, mostál te kezet?! Na, ezt a megdöbbentő érzést írja le tökéletesen Lackfi János költő a Facebook-oldalán:
