Ungváry Krisztián szerint akár nemzetbiztonsági kockázat is lehetett, hogy Patyi András alkotmánybírót beszervezték az állambiztonsági szolgálatok

„Történt egy olyan adatvédelmi incidens, aminek a jelentősége csekély” – mondta Ungváry Krisztián történész a Telex élő beszélgetésén a Lezsák Sándort is érintő esetről, amelyben olyanok is szerepeltek a nyitottaktak.hu-n kereshető adatbázisban, akik nem a kommunizmus alatti állambiztonsági szolgálatok megfigyelői, hanem pont a megfigyeltjei voltak. Rainer M. János történész a beszélgetésen azt mondta az incidensről, reméli, hogy a levéltár megfelelően kivizsgálja. Ugyanakkor bízik abban, hogy ez a hiba nem árnyékolja be az egészet, hiszen „soha ennyi embernek nem volt módja az akták megismerésére”.

Beszéltek arról, hogy a közbeszédben mennyire leegyszerűsítő módon, indulatosan, átpolitizáltan jelenik meg az egész kérdés. Pedig Rainer M. János szerint a november 4-én az interneten nyilvánosan hozzáférhetővé tett adatbázis „nem a bűnösök szégyenfala”. „Ilyen mérvű nyilvános hozzáférés soha nem volt még Magyarországon, nem volt módja ennyi embernek a megismerésre”, a tudományos kutatás ezek után minden magyar állampolgár joga – mondta a történész. Szerinte abból is látszik, hogy mennyivel szélesebb nyilvánossághoz jutottak el ezek, hogy a levéltárhoz néhány nap alatt tízezer kérelem futott be kutatóktól és állampolgároktól, miközben korábban az éves átlag háromezer alatt volt.

Ungváry Krisztiánnak „mély elégtétel volt 16 különböző peres eljárás után”, hogy sikerült idáig eljutni. Szerinte az akták megismerése állampolgári alapjog, ezért a korábbi helyzet, amit az akták szűkebb nyilvánossága jellemzett, igazából „alkotmánysértéshez hasonló eset” volt. Ezért nem az ügynökügyek, hanem a magyar demokrácia szempontjából volt fontos november 4., a nap, amikor az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL) található mágnesszalagokat, 6-os kartonokat és B-naplókat először lehetett nyilvános adatbázisban keresni. A szembenézés viszont hosszabb lesz:

„Nem az AI-nak kell elvégeznie a szembenézést, hanem az embereknek, akiknek a feldolgozó képessége ezen a téren szerintem 4000 év óta semmit nem változott.”

Fontos Ungváry szerint az is, hogy az aktanyilvánossággal radikálisan, jelentősen csökkent az aktákban szereplők zsarolhatósága, ugyanakkor „tökéletes világ, ahol megszűnik a baj és a rossz, olyan nem létezik, ezt tudomásul kell venni”. Felhozta Patyi András alkotmánybíró beszervezésének kérdését is, amely viszont akár nemzetbiztonsági kockázatokat is felvethet.

A Telex beszélgetésén felmerült az is, hogy vannak-e magyar sajátosságai annak, ahogy az aktákat nyilvánosságra hozták. Ungváry azt mondta, ami most Magyarországon történt, ahhoz hasonlóan zajlottak az események Szlovákiában és Csehországban is. A február 25-ig nyilvánosságra hozandó B-dossziék viszont hungarikumok lesznek, mert „máshol nem hoztak nyilvánosságra teljes dossziékat”.

Ezekből már valódi történeteket lehet megismerni, bár Ungváry azt mondta, ezek többségében banálisak és kisszerűek lesznek. Pont az lesz belőlük a tanulság, hogy a szereplők nagy része nem aljas besúgó volt, inkább ki akart mászni a helyzetből, ez abból is látszik, hogy „minden második beszervezési kísérlet kudarccal zárult”. Rainer M. nem azonosított konkrét magyar sajátosságokat, egy kivételt viszont említett:

„Ez a hosszú kínlódás, ez szerintem elég magyar.”