A november 4-én közzétett állambiztonsági dokumentumok közül a leginformatívabbak a 6-os kartonok. Ezekről az iratokról a nyitottaktak.hu oldalon részletes leírás olvasható.
A kartotékkártyához hasonlító irat a nevét onnan kapta, hogy ezt a nyomtatványt a 6-os számmal jelölték. Ilyen kartonokat azokról a hálózati személyekről készítettek, akiket sikerült beszervezni – legalábbis hivatalosan így kezelték ezeket az embereket az állambiztonsági szolgálatok. A 6-os kartonon szereplők ezzel bekerültek a hálózati nyilvántartásba. Később ezen szerepelt az is, ha valakit különböző okokból kizártak a hálózati személyek közül.
A 6-os karton előoldala a hálózati személy személyes azonosító adatait tartalmazza. Itt érhető el mások mellett a beszervezett neve, születési ideje, lakcíme, a foglalkozása, az iskolai végzettsége, pártállása és az állampolgársága is.
A B, vagyis hátsó oldal pedig azt mutatja meg, milyen információkat rögzített az állambiztonság az adott személy hálózati tevékenységével kapcsolatosan. Itt az olvasható, hogy mikor és ki szervezte be, mi volt a fedőneve, hogy milyen kategóriában és milyen területen foglalkoztatták. Amint a nyitottaktak.hu oldalról kiderül, 1972 előtt négy fő csoportba sorolták a hálózati személyeket.
- Ügynöki kategóriába került minden titkos együttműködő, aki információszerzési lehetőséggel rendelkezett az ellenség tevékenységét illetően. Ezen belül elkülönítettek „belső”, „utazó”, „beszervező”, „összekötő” és „kutató vagy felismerő” ügynököket, illetve külön típusként a letartóztatásban lévő vagy elítélt személyek között dolgozó „fogdaügynököket”.
- Az informátor a rendszerhez hű, megbízható hálózati személy volt.
- A rezidens volt a legmagasabb szintű hálózati személy, aki az operatív tiszt irányításával alkalmas volt a hozzá rendelt informátorokat vezetni és „nevelni” is.
- A K- és T-lakás tulajdonosok a konspirált lakások vagy a találkozási lakások tulajdonosai voltak.
1972-ben új kategóriákat hoztak létre, ennek következtében pedig a beszervezettek csoportosítása is változott.
- Az ügynököt kompromittáló adatok vagy anyagi érdekeltség alapján szervezték be.
- Titkos megbízott az lett, aki hazafias meggyőződésből dolgozott, de kevésbé volt „áldozatkész” vagy kezdeményező.
- Titkos munkatársnak nevezték ki a legmegbízhatóbb, elvi meggyőződésből együttműködő hálózati személyeket.
- A rezidensek a legmegbízhatóbb, elvi meggyőződésből együttműködő hálózati személyek közül kerültek ki, akiket a legösszetettebb feladatok ellátására is alkalmasnak találtak.
- A K- és T-lakás tulajdonosok a konspirált lakások vagy a találkozási lakások tulajdonosai voltak.
Ugyancsak itt, a B oldalon olvasható el az is, hogy a beszervezés alapja mi volt. Az együttműködés létrejöhetett „hazafias alapon”, „lojális” vagy „terhelő vagy kompromittáló adatok” alapján. Ha valakit hazafias alapon szerveztek be, írja az ugynoksorsok.hu, akkor az illető személy, „eszmei, politikai beállítottsága, illetve szocialista hazaszeretetének magas foka alapján a szocializmus vívmányainak erősítése és védelme érdekében” vállalta az állambiztonsági munkát és az azzal járó felelősséget és kockázatot. Terhelő vagy kompromittáló adatok alapján azt a személyt szervezték be, akiről büntetőeljárás kezdeményezésére alkalmas adatok álltak a szolgálat rendelkezésére, illetve olyan információkat tudtak róla, amelyek felhasználása a jelölt anyagi, erkölcsi érdekeit súlyosan veszélyeztették. Ilyen volt például a házasságtörés vagy a homoszexualitás. Takács Tibor, az ÁBTL tudományos kutatója egy tanulmányában azt írja, a terhelő adatok alapján végzett beszervezések aránya az 1960-as évek elejétől jelentéktelenné vált. Ez azonban nem jelenti, hogy megszűnt volna a nyomásgyakorlás. Annyit jelent, hogy a hivatalos besorolásban ritkábban tüntették fel ezt az alapot, vagyis, összegez Takács, a „hazafias alapon” beszervezett személy is kerülhetett kiszolgáltatott helyzetbe.
A beszervezés alapja lehetett az is, ha valakinek az anyagi, egzisztenciális érdekeit, igényeit vagy szükségleteit teljesítette az állambiztonság. Ha a kartonon az „alapok kombinációja” kifejezés szerepel, akkor a beszervezésnek egyidejűleg több motivációja is volt.
A lapon látható a személy fedőneve is, illetve az, hogy milyen területen foglalkoztatták a szervek.
Kevésbé tűnik fontosnak, de nagyon érdemes figyelni a 6-os kartonon az irattári számra. Ezen ugyanis azt tüntették fel, hogy volt-e munkadossziéja vagy beszervezési dossziéja az ügynöknek. Akinek volt munkadossziéja, mondta a szerda reggeli sajtótájékoztatón Cseh Gergő Bendegúz, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója, ott lehet arra következtetni, hogy milyen mennyiségű tevékenységet folytatott ténylegesen.
A dossziét akkor irattározták, ha a hálózati személyt kizárták a hálózatból, meghalt vagy ideiglenesen megszakították vele a kapcsolatot („pihentették”). A központi operatív nyilvántartóba küldött dossziék ekkor kaptak „archív számot” (B-, M-), ezt vezették rá a kartonra.
A 6-os kartonról az is kiderülhet, ha valakinek a beszervezése meghiúsult. Cseh Gergő Bendegúz szerint ezért sem szabad egyetlen adat alapján ítélkezni.
A nyitottaktak.hu oldalon a többi, most közzétett irattípusról is részletes leírás olvasható.
A Telex ügynökakták mellékletét a Telex a Szabad Sajtóért Közhasznú Alapítvány támogatja.