„Mi vagyunk az egyetlen generáció, akiket nemcsak a szülei, hanem a gyerekei is lebasznak”

„Az iskolában megtanuljuk a kovalens kötést, de hogy a gyerekkel mit kell kezdeni, azt nem” – mondta Steigervald Krisztián generációkutató kedd este Szegeden, ahol a nemrég megjelent Generációk harca a figyelemért című könyvét mutatták be.

Steigervald az előadás elején előrevetítette, hogy valójában szó sincsen a generációk harcáról, ezt a címet csak a kiadó adta a könyvének marketingfogásból. Ezzel ellentétben

soha nem volt még akkora lehetőség a világtörténelem során arra, hogy összekapcsolódjunk, és megértsük egymást, mint napjainkban.

Amelyik generációba beleszületünk, az határozza meg, hogy milyen generációs origónk lesz. Évek múltán, életünk minden pillanatában ahhoz fogunk viszonyítani majd, ami körülvett minket születésünkkor, az első éveinkben, magyarázta Steigervald. Erre példaként azt hozta fel, hogy hiába magyarázzák az X generációs szülők az alfa generációban született gyerekeiknek, hogy mi volt az az adásszünet a tévében, ténylegesen soha nem fogják megérteni. Ezek a példák ugyanakkor fordítva is igazak: elég csak arra gondolnunk, hogy az alfa generáció tagjai hányféle nemet ismernek az idősebbekkel ellentétben, és ezt milyen nehéz megértenie a nagyszülőknek.

„Ezek a generációs különbségek nem jók vagy rosszak, mivel nincsen olyan, hogy egyetemes normalitás” – fogalmazott a kutató, és arról beszélt: nem születtek rosszabb képességű gyerekek az ezredforduló után, mint azelőtt, csupán a generációs origójuk más.

Ebből következik az is, hogy a normalitás is generációnként változik, és éppen az az elfogadott, amit a többségi társadalom annak tart. Ez azonban idővel meg fog változni, és ezt el kell fogadni, ahogyan azt, hogy most meg az van, amit más tart normálisnak.

Steigervald arról is beszélt, hogy az oktatási rendszer nem követi le a képességek változását. Legtöbbször még egy előző generáció képességeire kíváncsi a rendszer, nem pedig azokra, amiben a mostani fiatalok a legjobbak.

„Igaza van a pedagógusnak, amikor azt mondja, hogy türelmetlenek a gyerekek, de ez nem az ő hibájuk.”

Mint fogalmazott, napjainkban a gyerekek egy hipergyors világba születnek bele, és az előző generációkkal ellentétben nem tanulnak meg várakozni. Erről Steigervald elmondta, hogy nem is feltétlenül van lehetőségük elsajátítani ezt a képességet, mivel ez még az előző generációk origója. A baby boomer, az X, de még az Y generáció tagjai is abban nőttek fel, hogy várniuk kell, és meg is érte várniuk.

Napjainkban ha otthon a kisgyerek egy online, audiovizuális környezetben nő fel, akkor az alapvető biológiai késztetéseire sem fog megfelelő választ kapni. Amint bekapcsolódik egy telefon vagy egy laptop, arra fog figyelni a gyerek, hiába nem érti még azt, amit lát vagy hall. Ez egy atipikus magatartást fog eredményezni, ami rosszabb esetben ADHD-ba fordulhat át – vezette végig Steigervald.

A megoldást nem ott kell keresni a kutató szerint, hogy a szülők megtiltsák-e a telefon vagy bármilyen eszköz használatát a gyereknek, hanem az a kérdés, hogy a szülő mikor és hogyan tudja korlátozni saját magát a telefon nyomogatásában. A jelenlegi többségi társadalom tagjai, az X-ek és az Y-ok, adaptálták életükbe a technológia fejlődését, és már nem is tudnak megszabadulni tőle.

„Nem tudjuk lerakni, benne van az életünk, de térben és időben korlátozni lehet, mert akkor megtanuljuk, hogy van vége ennek az eszköznek.”

Az előadó gondolatmenetét azzal zárta, hogy szerinte a baby boomer, az X és az Y generációnak adaptálódnia kell a változásokhoz. Ebben a három generációban van meg a megértés és a türelem képessége, mivel az ő életüket végigkísérte a technológiához való alkalmazkodás. A kutató szerint soha nem volt ekkora esély a történelemben arra, hogy ilyen könnyen megértsük egymást, mint most.

„Mi vagyunk az egyetlen generáció, akiket nemcsak a szülei, hanem a gyerekei is lebasznak.”

A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.