Magyar kutatás: nincs túl az életveszélyen az, akit hasnyálmirigy-gyulladás után kiengednek a kórházból

Évente ötezer ember kerül akut kórházba hasnyálmirigy-gyulladással Magyarországon, mégis kevesen tudják, hogy a halálozási kockázat nem kizárólag ekkor, hanem a hazaengedés utáni néhány hétben, hónapban is kifejezetten magas – sőt, az első évben magasabb, mint a kórházi kezelés alatt – írja a Transzlációs Medicina Alapítvány a weboldalán. Egy magyar kutatócsoport, a Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport ezzel foglalkozó tanulmánya most a rangos Gastroenterology szaklapban jelent meg, az eredmények akár áttörést is hozhatnak a hasnyálmirigy-gyulladáson átesett betegek ellátásában.

A hasnyálmirigy-gyulladás (pancreatitis) a szerv leggyakrabban előforduló betegsége, nem feltétlenül veszélyes, de könnyen válhat azzá, és krónikus formája is kialakulhat. Kialakulása mögött egyszerre több ok is húzódhat, leggyakrabban rossz diéta, túlzott alkoholfogyasztás vagy epeúti folyamat áll a háttérben. A tünetek közé tartozik a hasfájás, ami a mellkasba vagy a derékba is kisugározhat, a hányás, láz, szapora szívverés, folyadék felhalmozódása a hasban, alacsony vérnyomás és sárgaság – egyik sem típusos, így gyanú esetén mindig érdemes minél előbb orvoshoz fordulni.

Magyarországon nagyságrendileg 100 ezer embert érintett már akut hasnyármirigy-gyulladás, évente 5 ezer fő kerül miatta kórházba.

A gasztroenterológiában ez a betegség igényel a legtöbbször akut kórházi ellátást. A gyomor- és bélrendszeri problémák miatt kórházba került betegek körében a hasnyálmirigy-gyulladás még mindig az egyik vezető halálok. A kórházban a halálozás 3,5 százalékos, viszont a hazaengedést követően is magas az esélye: az első három hónapban 3 százalékos, az első évben pedig 5,4 százalékos.

Ez azért kifejezetten veszélyes, mert a kórházból való hazaengedés után a beteg megnyugszik, pedig az elbocsátás utáni időszak legalább olyan fontos, mint a kórházi kezelés. A fokozott rizikó miatt a Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport kutatói szerint a betegeket a hazaengedés után legalább három, de inkább tizenkét hónapig követni kellene, egy hónappal a hazabocsátás után kontrollra is visszahívni. Az utánkövetéssel csökkenthető a kórházak fekvőbeteg-ellátási terhelése, az időben észrevett és kezelt következmények a betegnek könnyebb gyógyulást, az ellátórendszernek pedig alacsonyabb költségeket jelentenek.

A Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoportja által végzett kutatás 34 kórház és egyetem 67 kutatójának együttműködéseként jött létre; a program keretében 2500 beteg követését valósították meg, ami nemzetközileg egyedülálló arány. A munkacsoportot vezető Hegyi Péter a Szegedi Tudományegyetemnek elmondta, hogy néhány betegségben, például a sztrók vagy az infarktus esetén az orvosok korábban is figyelték a hazabocsátás utáni 90 napos mortalitást, a hasnyálmirigy-gyulladás kezelésénél azonban a világ legfejlettebb országaiban sincs ilyen típusú követéses vizsgálat.

Pedig az adatok azt mutatják, hogy akik egyszer már átestek a hasnyálmirigy-gyulladáson, azoknak kétszer akkora lesz a halálozási rizikójuk, mint az általános populációnak.

„A mostani kutatásunk meg fogja változtatni az akut hasnyálmirigy-gyulladás ellátását. Kiderült belőle, hogy a betegséget követő halálozási rizikó a kórházi elbocsátást követő három hónapban a legmagasabb, abban az időszakban csaknem annyian halnak meg, mint a bennfekvés idején. A halálok az esetek csaknem 40 százalékában végstádiumú rák, több mint 20 százalékában szívelégtelenséghez köthető probléma, több mint 20 százalékában pedig olyan szepszis, ami az akut hasnyálmirigy-gyulladáshoz kapcsolható. Halálos kimenetelő vérmérgezés más okból is létrejött, ilyen állapot az elhunyt betegek 15 százalékánál légúti, tüdő- vagy epefertőzés talaján alakul ki. Mi az ilyen rizikók miatt hívjuk vissza vizsgálatra a betegeket egy hónappal a kórházi távozás után” – mondta a kutató.

Az első egy évben az orvosok még végstádiumú rák miatt vesztik el a legtöbb beteget, az esetek több mint 40 százalékában ez a halálok. A meghaltak 20 százaléka a gyulladáshoz nem köthető szepszis miatt veszti életét, csaknem 15 százaléka pedig szívelégtelenség miatt. A felépülést követő nyolc évben már első halálokká válik a szepszis, ami jellemzően légúti, tüdő-, epe- vagy urológiai fertőzésekből ered. A végstádiumú rák és a szívelégtelenség csak ezt követi a legvalószínűbb halálokok listáján.

Ugyan ezt még nem publikálták, a kutatók már tudják, hogy a hasnyálmirigy-gyulladáson átesett betegeknél sokkal nagyobb arányban alakul ki cukorbetegség vagy bármilyen cukoranyagcsere-zavar, mint másoknál – ennek az előfordulási esélye 50 százalékos a gyulladás utáni egy évben.

A kutatási eredmények azt mutatják, hogy a hasnyálmirigy-gyulladásos betegeket a kórházból való kikerülés után legalább három, de inkább tizenkét hónapig érdemes lenne nyomon követni, így korábban lehetne észlelni a potenciálisan halálos problémákat.

A következő kutatások arra irányulnak majd, hogy a szív- és érrendszeri rizikók miért alakulnak ki a gyulladás után, illetve arra, hogy nő meg a szepszis kialakulásának esélye. Az is érdekes terület lehet, hogy a fent nem említett, de a gyulladáshoz akár köthető későbbi halálozási okokat is vizsgálják. Például ismert, hogy ha valakinek volt valamilyen tumoros betegsége, mindegy, hogy a gyulladás előtt vagy után alakult ki, akkor ahhoz az akut pankreatitiszt követően nagyobb eséllyel társul úgynevezett kahekszia. Ez azt jelenti, hogy a tápanyaghiány és az alultápláltság miatt komoly súly- és izomtömegvesztés alakul ki. Ha sikerül megérteni, hogyan köthető ez a hasnyálmirigy-gyulladáshoz, akár gyógyszeres kezeléssel megelőzhetővé is válhat.