Július elején indul a sötét univerzumot pásztázó űrteleszkóp

Ha sikerül tartani az ütemtervet, július elején útjára indul az Európai Űrügynökség (ESA) Euclid (Eukleidész) nevű űrteleszkópja, ami a sötét energiát és sötét anyagot fogja kutatni. A The Guardian azt írja, hogy a teleszkóp olyan felbontású képeket tud majd készíteni, mint a Hubble, de képes lesz az éjszakai égbolt akár egyharmadának feltérképezésére is.

Az Euclid a sötét univerzum fejlődését kutatja majd, amiről még mindig szinte semmit nem tudunk. Fő kutatási területei lesznek a sötét energia és a sötét anyag, amit nem szabad összekeverni egymással.

A kozmológiában elfogadott standard modell szerint az ősrobbanásra vannak bizonyítékok, és azt is tudjuk, hogy az univerzum egyre gyorsulva tágul, az viszont még egyáltalán nem tiszta, hogy miért. Hiszen a jelenlegi tudásunk alapján arra számítanánk, hogy a gravitáció miatt a tágulás az idő elteltével lassul – és ha ez nem így van, akkor kell egy olyan energiának léteznie, ami ezt a gyorsulást valamilyen módon előidézi.

A tudósok ezt hívják sötét energiának (nem összekeverendő a sötét anyaggal, amihez azon kívül, hogy mindkettőt a „sötét” jelzővel illetjük, semmi köze). Először az 1990-es években hozakodtak elő az elmélettel, hogy a sötét energia létezik, és a gravitáció ellen dolgozó erőnek tartották – de a legegyszerűbb formájában a sötét energia megegyezik azzal a „kozmológiai állandóval”, amelyet Einstein 1917-ben talált ki, amikor bevezette az általános relativitáselméletbe, hogy megakadályozza az univerzum összeomlását. Később aztán az elméletet elvetette, és a „legnagyobb baklövésének” nevezte, de végül kiderült, hogy igaza volt.

A sötét anyagról nem tudunk kifejezetten sokat, de az szinte biztos, hogy létezik és nagy hatása van a világűrben. Jelenlegi tudásunk szerint az univerzum 27 százalékát teszi ki, és olyan nagy gravitációs vonzása van, hogy kozmikus hálóként összetartja a galaxisokat.

Az Euclid mindkét rejtély megoldásához segítséget nyújthat majd. Az űrtávcső háromdimenziós képet készít az univerzumról (úgy, hogy a harmadik dimenzió az idő), több mint tízmilliárd fényévig ellát, és, ahogy korábban említettük, az égbolt egyharmadát fel tudja majd fogni.

A távcső a nevét Eukleidész egyiptomi matematikusról kapta, akit később a geometria atyjaként is emlegettek. Az ESA weboldalán azt írja: azért nevezték el a küldetést az ő tiszteletére, mert az anyag- és energiasűrűség összefügg a világegyetem geometriájával.

Az Euclid a kozmológia következő kérdéseire keresi majd főként a választ:

• Mi a kozmikus háló felépítése és története?
• Mi a sötét anyag természete?
• Hogyan változott az univerzum tágulása az idők során?
• Mi a sötét energia természete?
• Teljesen értjük a gravitációt?

Az űrtávcső felbocsátását a tavalyi évre tervezték egy orosz Szojuz rakétával, de az orosz-ukrán háború kitörése után az ESA megszakította az együttműködést a Roszkoszmosszal. Ehelyett a SpaceX Falcon-9-es rakétája fogja megadni az űrtávcsőnek a kezdőlökést. Az eszköz nagyjából egy hónap alatt eléri célját, ami a Földtől 1,5 millió kilométerre lévő második Lagrange-pont. Itt a távcső úgy tudja majd vizsgálni a mélyűrt, hogy a kifejezetten világos, és ezzel az észlelést zavaró Nap, a Föld és a Hold mögötte legyen.

A sötét anyag kutatásában az Euclidnak egy gravitációs lencsézés nevű módszer fog segíteni: az eszköz galaxisok millióit fogja lefotózni, az általa begyűjtött adatokat feldolgozó tudósok pedig azt vizsgálják majd, hogy az úton a fény áthalad-e a sötét anyagon. Ha ez megtörténik, a gravitációs tér megváltozik, és eltérítheti a fény útját.

A sötét energiát az univerzum méretének feltérképezésével fogják vizsgálni a kutatók: ahogy „visszanéznek az időben”, megfigyelik, hogy mekkora volt az univerzum a mostani állapotához képest a különböző időszakokban. Így részletes képet kapnak arról, milyen tempóban tágul, és ténylegesen kiszámíthatják, hogyan változik az univerzum mérete az idő múlásával, és megérthetik, hogy mikor történik változás a tágulási sebességében.

Az Euclid egy olyan óriási archívumot fog felépíteni egyedi, nagyon pontos adatokból, amire eddig soha nem volt még példa hasonló projektekben, és ezzel lehetővé teszi a csillagászat valamennyi tudományága számára a kutatást.