Megjelent egy kutatás arról, hogy nincs bizonyíték a maszkok hatásosságára

Készült egy Cochrane-vizsgálat a maszkviselés hatásosságáról az influenza- és koronavírusszerű kórokozók terjedésével kapcsolatban, és igencsak megosztotta a tudóstársadalmat. A kutatási eredmények szerint a 78 megfelelő minőségűnek ítélt, randomizált klinikai kutatás nem mutatta egyértelmű pozitív hatását a maszkviselésnek, sem az orvosi, sem az N95/P2-es maszkok esetében. A tanulmány szerint a vizsgált kutatások során magas volt az elfogultság esélye, az eredmények maguk pedig alacsony vagy közepes bizonyosságúak.

De mit jelent ez tulajdonképpen?

Először is, érdemes pár szót ejteni a Cochrane-vizsgálatokról. Ezek a tanulmányok a lehető legmagasabb minőségű kutatásokat gyűjtik össze és összegzik egy-egy előre meghatározott témában, most éppen az influenza- és koronavírusszerű kórokozók elleni fizikai védelmi módszerekkel kapcsolatban. A Cochrane-vizsgálatokat rendszeres időközönként frissítik, hogy mindig a legfrissebb tudományos eredményeket mutassák – ezért, és a nagyon szigorú protokoll miatt ezek kifejezetten magas minőségű tudományos konszenzust képviselnek. Covid-témában készült már ilyen átfogó vizsgálat a vakcinák hatásosságáról, a hidroxiklorokinról, a remdesivirről vagy az ivermektinről is. A mostani elemzés először 2006-ban készült el (akkor még nyilvánvalóan nem a SARS-CoV-2-vel kapcsolatban, hanem más, légi úton terjedő, influenzaszerű betegségek okán), és összesen ötször frissítették. A legújabb a 2023. januári verzió, amelybe 78 klinikai kutatás került bele.

A Cochrane-vizsgálatokat a tudományos szisztematikus felülvizsgálatok aranyszabványának tartják, az ezeken dolgozó kutatók nagyon szigorú szabályrendszer szerint vizsgálják a kutatásokat, és csak a legjobb minőségűeket válogatják be a metaanalízishez. Ami a jelenlegi kutatást illeti, a szakértők csak randomizált kontrollált kutatásokat (RCT-k) válogattak össze – erre azért volt szükség, mert jellemzően ezek a leginkább objektív, elfogultságtól mentes kutatási módszerek. Az RCT-knél már csak a dupla vak randomizált kutatások az objektívebbek (ilyenkor maga a kísérletet végző kutató sem tudja, hogy a valódi szert vagy a placebót használja épp, és így nem is tudja befolyásolni a kísérleti alanyt), de ezeket nem lehet minden témában alkalmazni.

Nincs meggyőző bizonyíték a tömeges maszkhasználat hatásosságára

Az eredmények meglepő dolgot mutattak: nincs meggyőzően erős bizonyíték arra, hogy bármilyen maszk csökkentené az influenza- és koronavírusszerű kórokozók közösségi terjedését. A kutatók megvizsgálták az orvosi maszkok hatásosságát a maszk nélküli állapothoz képest, itt 12 kutatást vontak be az analízisbe, amelyek alapján megállapították:

„a közösségben történő maszkviselés valószínűleg alig vagy egyáltalán nem változtat az influenzaszerű és Covid–19-szerű megbetegedések kimenetelén a maszkviselés hiányához képest”,

illetve

„a maszk viselése közösségben valószínűleg alig vagy egyáltalán nem változtat a laboratóriumilag igazolt influenza és Covid–19 kimenetelén a maszk viselésének mellőzéséhez képest”.

A kutatók azt is megállapították, hogy a maszkviselés káros hatásait ritkán jelentették, és ezek a jelentések is rossz minőségűek voltak.

A szakértők megvizsgálták az N95/P2-es maszkok hatásosságát az orvosi maszkokéhoz képest, és hasonló eredményeket kaptak. „Nagyon bizonytalanok vagyunk az N95/P2 maszkok orvosi maszkokkal összehasonlított hatását illetően a klinikai légúti betegség kimenetelére vonatkozóan” – írják a tanulmányban. Azt is megjegyezték azonban, hogy az influenzaszerű megbetegedések esetében az N95/P2-es maszkok hatásosak lehetnek, de erre alacsony minőségűek a bizonyítékok. A laboratóriumilag igazolt influenza és Covid–19 esetében valószínűleg nincs különbség az orvosi maszkok és az N95/P2-es maszkok között – írták.

A kutatás során a kézmosás és a felületek fertőtlenítése esetében találtak erősen bizonyított pozitív hatásokat. Tom Jefferson, az Oxfordi Egyetem Továbbképzési Tanszékének vezető asszisztense, az elemzés egyik szerzője egy podcastinterjúban elmondta: bár kis hatást találtak a kézmosással kapcsolatban, az elmondható, hogy iskolai környezetben a rendszeres kézmosás akár 10-11 százalékkal is csökkentheti a betegségek előfordulását. A felületek fertőtlenítése hatásosnak bizonyult például a játszóterek esetében. „A probléma azonban az, hogy ha a kézmosás nem válik hosszú távon kötelezővé, a gyerekek egy idő után nem mossák rendesen a kezüket” – mondta, megjegyezve, hogy ilyenkor ez a 10-11 százalékos hatás is eltűnik.

A kutatás szerint tehát a tudomány jelenleg azt mondja: nincs bizonyíték arra, hogy a maszkviselésnek lenne jelentősebb hatása a koronavírus közösségi terjedésére. A kutatók megjegyzik az elemzés végén, hogy „az RCT-k torzításának kockázata többnyire magas volt vagy nem volt egyértelmű”. Ez fontos információ, ugyanakkor azt is érdemes megjegyezni – ahogyan azt Jefferson az interjúban is elmondja –, hogy ebben a témában valószínűleg soha nem jutunk majd nagyon magas minőségű eredményekhez, csupán a kutatásban is megjelölt közepes minőségűekhez. A maszkviselést ugyanis nagyon nehéz mérni, és nagy az elfogultság lehetősége is. Jefferson a podcastban elmondja: a témában korábban leginkább megfigyelésen alapuló, visszatekintő tanulmányok voltak, amelyeknek alacsony a megbízhatóságuk, hiszen a kutatási alanyoknak maguknak kell visszaidézniük az eseményeket.

Csak két Covid-tanulmány foglalkozott maszkviseléssel

Bőven érte kritika az analízist és az azt készítő szerzőket is: Jefferson például a Brownstone Intézet tagja, amelyet összekötöttek a Nagy Barrington Nyilatkozattal, amely egy nagy hírverést kapott lezárásellenes nyílt levél. 2020. október 4-én fogalmazták meg olyan orvosok és szakértők, akik a lezárások ellen és a természetes nyájimmunitás mellett foglaltak állást. Több mint 936 ezer aláírást gyűjtöttek össze állítólagos kutatóktól és szakértőktől online, de a Guardian korábban kiszúrta, hogy számos „álaláíró” is akadt közöttük, például olyan, aki „anyád egyetemén” doktorált vagy a neve a Macarena első sora volt. Az aláírók között találták még dr. Johnny Bananast és Cominic Dummings professzort, sőt 18 homeopatát is, akiknek sok közük nem lehetett a járványügyhöz.

Jefferson a saját blogján is ír az elemzésről, bár a szöveget olvasva az embernek inkább olyan érzése van, mintha nem elismert szakértő véleményét olvasná, hanem olyanét, aki belenyúlt a Covid-konteók kellős közepébe: a nürnbergi tárgyalásoktól kezdve a lezárások kifigurázásáig sok mindenre kitér, de azt is megjegyzi, hogy a Cochrane-review-ról nem jött ki sajtóközlemény, és hogy a „mainstream média” nem hozott le hírt róla. Megkerestük Jeffersont, aki kevés szabadidejére hivatkozva a fent említett podcasthoz irányított minket. Egy interjúban a Cochrane Intézetet is támadta, mondván, 2020-ban 7 hónapig visszatartották az elemzésüket úgy, hogy közben megjelenhettek olyan kutatások a maszkokról, amelyek szerinte „a megfelelő választ tartalmazták”.

Egyébként az elemzés egy másik szerzőjét, John Conlyt is rengeteg kritika érte korábban azért, mert olyan hátrányokat tulajdonított a maszkviselésnek, amelyeknek az ellenkezőjére van bizonyíték. Mindez hasznos extra információ persze, de egyáltalán nem jelenti azt, hogy a Cochrane-elemzés ne lenne pontos és korrekt.

A kutatásban felhasznált új tanulmányok nagy része a koronavírus előtti időből származik, mindössze tizenegy 2020 után készült került bele az analízisbe. Ezek közül csak kettő foglalkozott a maszkviseléssel, és egyik sem a kézmosással. Ez fontos információ, mert – bár a SARS-CoV-2 sok tulajdonságában valóban hasonlít más influenzaszerű kórokozókra – szükség lenne több koronavírus-specifikus kutatásra ahhoz, hogy ezen a területen is erősebb eredmények szülessenek. Így egyelőre pontos konklúziókat nagyrészt csak az influenzaszerű megbetegedésekre lehet levonni.

Ennek ellenére valóban nincs magas minőségű bizonyíték arra, hogy a maszkviselés csökkenti a koronavírus közösségi terjedését – ez azonban nem azt jelenti, hogy nem csökkenti, hanem azt, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint nincs rá bizonyíték. Ahogyan a Cochrane-elemzésben is olvasható: szükség van további randomizált kontrollált kutatásokra, hogy az eredmények pontosabbak lehessenek. A kutatók meg is jegyzik a limitációkat felsoroló bekezdésben, hogy „az eredményekbe vetett bizalmunk általában alacsony vagy közepes a légúti megbetegedésekkel kapcsolatos szubjektív kimenetelek tekintetében, de közepes a pontosabban meghatározott, laboratóriumi úton megerősített légúti vírusfertőzés esetében. Az eredmények változhatnak, ha további bizonyítékok állnak rendelkezésre. Viszonylag kevés ember követte a maszk viselésére vagy a kézhigiéniára vonatkozó útmutatást, ami befolyásolhatta a vizsgálatok eredményeit”.

Nem mindegy, hogy egyéni vagy populációs szinten vizsgálunk

Jennifer Nuzzo, a Brown Egyetem Pandémiás Központjának igazgatója szerint különbséget kell tenni a közösségi terjedés és az egyéni vagy laboratóriumi eredmények között. „Például, ha egy egészségügyi dolgozó nem visel maszkot a munkahelyen kívül vagy a szüneteiben, az alááshatja a munkahelyi maszkhordás általános hatékonyságának becslését. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a maszkok nem segítenek megvédeni az egyéneket, amikor betegeket látnak el” – írja Twitteren.

Ezt egyébként a Cochrane-elemzés szerzői is kiemelik egy cikkben: azt mondják, az egyéneket vizsgáló tanulmányok hibás politikai döntésekhez vezethetnek, mivel az egyének bevonásával végzett vizsgálatok gyakran azokat az embereket követik, akik rendszeresen hordanak maszkot. A kötelező maszkokra vonatkozó irányelvek azonban nagyon eltérőek, és sok olyan embert is érintenek, akik nem szeretnek mindennap maszkot hordani, és sok olyan embert is, akik a szabályozások ellenére egyáltalán nem viselnek maszkot.

A CSIRO-nak, vagyis az ausztrál Nemzetközösségi Tudományos és Ipari Kutatási Szervezetnek például több kutatása (itt és itt) volt arra, hogy egyéni szinten milyen előnyei lehetnek a maszkhasználatnak. Azt is fontos megjegyezni, hogy több kutatást végeztek a maszkhasználat káros hatásairól, és egyelőre nem találtak olyat, ami bizonyítaná, hogy maszkot hordani káros lenne az emberi szervezetre (ilyen kutatást találhat itt, itt és itt). Egyedül az egészségügyi dolgozók esetében találtak kellemetlen mellékhatásokat a hosszú távú maszkviselés esetén, itt fejfájásról, bőrkiütésekről és pattanásosodásról számoltak be a résztvevők.

Bár több ezer kutatás vizsgálta már a maszkhasználat és a koronavírus terjedésének összefüggéseit, Tom Jefferson a maszkok közösségi viselésének hatástalansága felé hajló kutatás ellenére is azt mondja:

a maszkok akár működhetnek is, csak erre nincs megfelelő minőségű bizonyíték.

Ő leginkább azt kritizálja, hogy megfelelő bizonyítékok hiányában vezettek be a döntéshozók maszkviselési kötelezettséget világszerte, ami szerinte elhibázott lépés volt. A szakértő kiemelte: bárki, aki biztosra mondja, hogy a maszkok működnek vagy nem működnek, nem mond igazat, mivel a tudomány nem így működik. Valószínűségekről, arányokról, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján levont éppen aktuális legjobb tudásról lehet beszélni – de arról nem, hogy valami teljesen biztos. Felhívta a figyelmet arra is, hogy még mindig nem tudunk mindent a légúti kórokozókról, főleg nem azok terjedéséről.

„Néhány megfigyelésen alapuló kutatás olyan bizonyosságokat fogalmaz meg, amelyek egyszerűen nem valók a tudományba – mondta Jefferson. – A tudomány nem a bizonyosságról vagy nem a bizonytalanságról szól, hanem arról, hogy egy témában előrehaladunk és minél több tudást gyűjtünk össze.” Véleménye szerint az ezeket a kutatásokat végzők nem vesznek figyelembe olyan tényezőket, mint például a vírusok szezonalitása.

Azt is megjegyezte, hogy a Cochrane-tanulmány eredményei fontos tanulságot jelentenek a döntéshozóknak is, akik eleinte azt mondták, hogy a maszkok nem működnek, aztán meg azt, hogy igen, és kötelezővé is tették a viselésüket. Véleménye szerint hiába készült a világ a Covid-19 előtt folyamatosan a következő nagy pandémiára, nem fektetettünk elegendő energiát a tudományos fejlesztésekbe és olyan technológiákba, amelyek bizonyítottan segíthetnek megelőzni egy ilyen vírus terjedését. „Reméljük, legközelebb valaki észreveszi ezt a hibát” – mondta.

„A Cochrane-áttekintés eredményei a maszkviselés viszonylag alacsony betartása mellett vizsgálódnak, ami hasonló ahhoz, ami a való világban történik – írták a szerzők a fent említett cikkben. – Gyakoribb viseléssel és jobb minőségű maszkokkal a maszkviselés bizonyos körülmények között kis mértékben csökkentheti a kockázatot. […] A hatás alapján azonban nem alkalmas népességalapú beavatkozásként.”