Minden nyolcadik madárfaj a kihalás szélére sodródott

A Madártani Szervezetek Világszövetsége (BirdLife International) négyévente teszi közzé jelentését a világ madárfajainak helyzetéről. Az idei jelentés szerint jelenleg világszerte a madárfajok csaknem felének csökken, és csak 6%-nak növekszik az állománya, és minden nyolcadik madárfaj a kihalás szélére sodródott.

Az IUCN (Természetvédelmi Világszövetség) legutóbbi elemzése szerint 1409 faj státusza kedvezőtlen: 755 faj sebezhető, 423 veszélyeztetett és 231 faj súlyosan veszélyeztetett kategóriában van. Ez a jelenleg is élő fajok 12,8%-át, vagyis minden nyolcadik fajt jelenti.

A madárpopulációk csökkenése a jelentés szerint az alábbi okokra vezethető vissza:

• A mezőgazdasági területek növekedése és a hasznosítás növekvő intenzitása: ez a veszélyeztetett fajok 73%-át érinti.
• A nem fenntartható fakitermelés és erdőgazdálkodás: ez a veszélyeztetett madárfajok felét érinti.
• Az éghajlatváltozás: a veszélyeztetett fajok 34%-ára már most is hatással van, és feltehetően egyre nagyobb problémát fog jelenteni rövid idő alatt.

A jelentés szerint a gyepterületek szántófölddé alakítása miatt Európában 1980 óta 70%-kal csökkent az agrárterületeken élő madárfajok állománya.

Etiópiában a mezőgazdaság miatt a Földön csak itt élő szomáli pacsirta állománya 80%-kal csökkent 2007 óta. Japánban 1850 óta az erdei fajok állománya 94%-kal, a vizes élőhelyeken élő fajok állománya 88%-kal csökkent, Kenyában pedig 70%-kal csökkent a ragadó madarak állománya 1970 és 2020 között.

A Madártani Szervezetek Világszövetsége szerint megoldást jelentene a védett területek hálózatának kiterjesztése a szárazföldi és tengeri területek 30%-ára.

A szervezet partnerei 2013 óta több mint 450 Fontos Madárélőhelyet (IBA) javasoltak védettségre. Ezek a területek szerintük fontos szerepet játszhatnának az új védett területek meghatározásában is. Magyarországon a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 56 Különleges Madárvédelmi Területet jelölt ki, jelentős részük korábban nem élvezett természetvédelmi oltalmat. Mint írják, az MME olyan védelmi akciókat hajtott végre, amelyek hozzájárultak például a kerecsensólyom, a parlagi sas vagy a szalakóta eltűnésének megakadályozásához.

Bár Magyarországon 59 faj állománya növekvő, ezek többsége korábbi erős visszaesésből tér vissza, és mára sem érte el az akár csak néhány évtizeddel ezelőtti nagyságát. Emellett 40 magyarországi faj állománya kimutathatóan csökken, ebből erősen csökken a kis kócsag, a réti tücsökmadár és a kerti poszáta,

és a kipusztulás szélére került többek közt a császármadár, de korábban eltűnt fészkelőként a kövirigó és a nagy fülemüle is.

71 fajról ritkaságuk miatt nem számszerűsíthető matematikailag a trend, vagy rejtett
életmódjuk módjuk miatt nem rendelkezünk elég pontos adatokkal az állományaik
nagyságáról. Még a 26 stabilként ismert madárfaj között is találunk olyanokat, amelyek nem a csökkenő trend miatt veszélyeztetettek, hanem igen kis állományuk miatt (szirti sas, kerecsensólyom, bajszos sármány). Különösen veszélyeztetettek a vizes élőhelyek, elsősorban az időszakosan sekély vízborítású gyepek, szikes tavak és mocsarak madarai (nagy goda, piroslábú cankó, nagy póling), de a klímaváltozás például a ma még stabil nádi sármányra is kedvezőtlen hatással lehet – írják.