Újabb kirakós került a helyére: a történések intenzitása is számít abban, miből lesz hosszú távú emlék, és miből nem

2022. szeptember 27. – 14:30

Másolás

Vágólapra másolva

Nemcsak az ismétlés, hanem a sorrend és az intenzitás is számít a hosszú távú emlékek megalkotásánál, derült ki a New York Egyetem friss kutatásából. Az EurekAlerten megjelent sajtóközlemény szerint az idegsejtek képesek nemcsak magát az emléket, de a történések sorrendjét is érzékelni, és ezt az információt felhasználhatják arra, hogy különbséget tegyenek közöttük emlékek felépítésénél.

Még mindig rengeteg a kérdés azzal kapcsolatban, hogy pontosan hogyan jönnek létre a hosszú távú emlékeink. Az ismétlés jól ismert módja az emlékképzésnek, minél többször gondolunk valamire, annál nagyobb az esélye, hogy hosszú távú emlék lesz belőle. Úgy tűnik azonban, hogy nem ez az egyetlen fontos tényező a folyamatban.

A Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) szaklapban megjelent tanulmány szerint az idegsejtek például képesek különbséget tenni két növekvő, illetve két csökkenő intenzitású esemény között, és csak akkor alkotnak emléket, ha az intenzitás idővel növekszik. Ez sokat segíthet abban, hogy a kutatók rájöjjenek, hogyan lépnek egymással kölcsönhatásba az ismétlődő események, és hogyan lesz belőlük hosszú távú emlék.

Az amerikai kutatók a magyarul leginkább kaliforniai tengeri nyúlként emlegetett csigát, az Aplysia californicát tanulmányozták, amit előszeretettel használnak az ilyen típusú kutatásokhoz, mivel egyszerű emlékei jól ismertek molekuláris és sejtszinten is. Az emlékeiket irányító neuronok elkülöníthetők és egy Petri-csészében tanulmányozhatók, ahogy a tanulmány szerzői is tették, reprodukálva az emlékezet kialakulásának minden lényeges lépését. A kutatók „betanították” ezeket a neuronokat úgy, hogy enyhe áramütéseket mértek rájuk, utánozva a csiga külső ingerekre adott természetes válaszreakcióit, majd megfigyelték, hogyan erősödnek meg a kapcsolatok a neuronok között hosszú távon, gyakorlatilag úgy, ahogyan az emlékalkotás közben tennék.

A szakértők rájöttek, hogy képesek hosszú távú emlékeket létrehozni akkor, ha egymás után, megfelelő időbeli távolságban sokkolják a neuronokat. Megfigyelték a kísérletek során az ERK fehérje viselkedését, aminek fontos szerepe van az emlékformálásban, és korábban úgy gondolták, hogy az emlékképzési folyamat alatt egyre többnek kellene gyártódnia belőle. Most viszont azt találták, hogy egyfajta húzd-meg-ereszd-meg játék folyik az ERK-t aktiváló molekulák között: van, amelyik aktiválja a fehérjét, ezáltal elősegíti az emlékképződést, és van, amelyik deaktiválja, vagyis hozzájárul a felejtéshez.

A kutatók ezután azzal próbálkoztak, hogy egymás utáni, különböző intenzitású ingerekkel váltsák ki az emlékképződést, és megvizsgálták, hogy melyik taktika hatásosabb. Kiderült, hogy csak azokból az ingerből lesz hosszú távú emlék, amelyeknek intenzitása idővel növekszik. Ez a kutatók szerint evolúciós adaptáció lehet a fokozódó ingerek emlékeinek előtérbe helyezésére, mivel a fokozódó intenzitású eseményeknek nagyobb prediktív hatásuk van, mint azoknak, amelyek intenzitása csökken – vagyis annak van nagyobb jelentősége, ami egyre intenzívebb történés, az egyre kevésbé intenzív eseménysorozatot pedig egész nyugodtan elfelejthetjük.

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!