Nehezebben áldoznánk fel egy embert több másik megmentéséért, ha azt az egyet nekünk kell megölni

2022. június 07. – 12:19

frissítve

Nehezebben áldoznánk fel egy embert több másik megmentéséért, ha azt az egyet nekünk kell megölni
A villamosprobléma nehezített változata – Illusztráció: Shutterstock

Másolás

Vágólapra másolva

Feláldozhatunk-e egy embert, hogy megmentsünk öt másikat? – ez a lényege a villamosprobléma néven elhíresült erkölcsi dilemmának, amelynek a kultúrafüggését vizsgálta egy nemzetközi tudóscsoport az ELTE kutatóinak vezetésével. Megállapították: az embereket a Föld minden táján hasonlóan befolyásolja, ha fizikai kontaktussal is meg kell erősíteniük döntésüket – írja az egyetem közleménye.

Ölnénk-e, hogy életeket mentsünk?

Egy üres, elszabadult villamos száguld a síneken öt vasúti munkás felé. A munkások halálát elkerülhetjük, ha meghúzunk egy kart, amely egy oldalsó sínre irányítja a kocsit, ahol csak egy ember áll. Meghúzzuk-e azt a bizonyos kart? Az ilyen erkölcsi dilemmákban két rossz közül kell választani, lehetőleg a kevésbé rosszat. De melyik a kevésbé rossz? A haszonelvű gondolkodás szerint az a cselekvés fogadható el erkölcsileg, amelyik a következményeket figyelembe véve több ember javát szolgálja. Ha a kapcsolót meghúzzuk, a nagyobb jó érdekében cselekszünk. A deontológiai felfogás ezzel szemben tetteinket jogaink és kötelességeink alapján értékeli, e szerint a villamosproblémában a beavatkozás gyilkosságnak számít, így elfogadhatatlan.

Tovább árnyalja a képet a dilemma egy másik változata, ahol nem a váltót kell átállítani az öt munkás megmentéséhez, hanem egy embert kell lelökni a sínek fölötti gyaloghídról. A férfi meghal, de testével megállítja a villamost, mivel egy nagy, nehéz hátizsák van nála. Ebben a példában fizikai kontaktussal is meg kell erősítenünk morális döntésünket.

Attól is függ, saját kézzel kell-e megölnünk

Egy szűkebb kört vizsgálva a kutatók már korábban megállapították, hogy a szituációs tényezőknek (jelen esetben a fizikai kontaktusnak) komoly szerepük lehet morális döntéseinkben. De vajon mekkora? Mindezidáig az sem volt egyértelmű, hogy döntésünk egyetemes-e, illetve mennyiben befolyásolják a kulturális különbségek.

A Psychological Science Accelerator kutatói hálózat az ELTE-s Bagó Bence, Aczél Balázs, Nagy Tamás, Kekecs Zoltán és Kovács Márton vezetésével nemrég széles körben megismételte a korábbi, 2009-es amerikai kísérletet. A felmérés 45 országban, több mint 27 ezer résztvevővel zajlott. Az eredményeket a Nature Human Behavior nevű szakfolyóiratban publikálták – derül ki a közleményből.

Nincs kulturális különbség

Az új vizsgálat megerősítette: az emberek jóval kevésbé tartják erkölcsileg elfogadhatónak egy személy feláldozását több másik megmentése érdekében, ha nekik maguknak fizikálisan is részt kell venniük benne. Az eredmények azt bizonyították, hogy döntésünket ilyen esetekben (mint a fenti példában az áldozat lelökése a hídról) alapvető kognitív és érzelmi folyamatok befolyásolják. Ezek pedig kultúrától függetlenül egyetemesek az emberek számára.

A személyes fizikai beavatkozás az emberekben bűntudatot vagy szégyenérzetet vált ki a Föld bármely táján.

A megállapítás jelentősége azért is kiemelkedő, mert az etikai dilemmák napjainkban egyre nagyobb szerepet játszanak a jogi és politikai döntéshozatalban, olyan kérdésekben, mint például az abortusz, az eutanázia vagy a nemzetközi fegyveres konfliktusok. Gondoljunk csak az önvezető autókra, amelyeknek irányító algoritmusa az utas feláldozását is mérlegeli annak érdekében, hogy elkerülje a nagyobb balesetet. Az erkölcsileg is helyes működésmódok kialakításához nélkülözhetetlen feltárni, milyen tényezőket veszünk figyelembe az etikai döntéseink során, akár tudat alatt is – olvasható az ELTE közleményében.

Támogasd a Telexet! Nekünk itt a Telexnél a szabad sajtó azt jelenti, hogy politikusok, oligarchák nem befolyásolhatják azt, miről írunk, miről nem, kivel dolgozunk, vagy kivel nem. A szabad sajtó nekünk kritikusságot, korrektséget, kíváncsiságot jelent. Hogy a közérdekű sztorikról beszámolunk, hogy mindig oda megyünk, ahol a dolgok történnek.

Nem egyszerű a munkánk, van, hogy falakba ütközünk: nem válaszolnak a megkereséseinkre, kordonokkal zárnak el, hogy ne tehessünk fel kérdéseket. Ha szeretnéd, hogy ennek ellenére is kitartóan kérdéseket tegyünk fel, hogy megmutathassuk a lehető legtöbbféle álláspontot, a legtöbb tényt és bizonyítékot, támogasd a munkánkat!
Támogatom