Mint egy katasztrófafilm – vulkánkitörés Jáva szigetén

A hétvégén zajlott vulkáni események szomorú következményekkel hívták fel magukra a figyelmet. Ezek közül is kiemelkedik az indonéziai Semeru szombati kitörése, ami legalább 17 halálos áldozattal járt és több mint százan sérültek meg. A La Palma szigetén zajló vulkánkitörés időközben már 78. napja tart. Az elmúlt héten intenzív volt a vulkáni működés, szombat délután új helyen hasadt fel a föld és a gyorsan mozgó láva újabb épületeket rombolt le. Itt szerencsére nem volt személyi sérülés, mivel a térséget már kitelepítették.

A Semeru Jáva szigetének legmagasabbra emelkedő tűzhányója. Szabályos alakja messziről vonzza a szemet, különösen az évente több tízezer látogatót fogadó Bromo-Tengger vulkáni térség felől. Szanszkrit neve Mahameru, ami nagy hegyet jelent, a hinduk úgy tartják, hogy ez Shiva lakhelye. Oldala rendkívül meredek, mégis hívogató, sokan vállalkoznak a megmászására, erre azonban az elmúlt időszakban nem sok lehetőség volt, mivel a vulkán 2014 óta szinte folyamatosan aktív. A szombati vulkánkitörés az eddigieknél jóval erőteljesebb volt, amire a környéken lakók nem voltak felkészülve. Ráadásul nem is láthatták, mi történt, mivel napok óta heves esőzés zajlik a térségben, a hegyet pedig felhő borította.

A tragikus következményekkel járó kitörésben szerepet kaphatott az erős esőzés és hozzájárult ehhez a vulkán alakja, meredek hegyoldala is. A tűzhányó kráterében az elmúlt hetekben egy lassan mozgó lávadóm türemkedett ki. Ezt a vulkáni működést olyan magma okozza, ami erősen viszkózus, a láva nem folyik, hanem dagad kifelé a kürtőből. Emiatt egyre terebélyesedik, egyre magasabbra nő, az oldala pedig egyre instabilabbá válik. Ráadásul mindez egy meredek oldalú vulkán tetején. Időszakosan ezek a kidagadó lávakupacok leomlanak és a vulkán oldalán lévő völgyekben kőzetdarabokból és gázokból álló, rendkívül gyorsan mozgó, mindent elsöprő áradatok alakulnak ki.

A helyi vulkanológusok szerint most a napok óta tartó szakadó esőzés is hozzájárult ahhoz, hogy a lávadóm instabillá vált és hirtelen leomlott. Ez felszabadította a lávadóm alatti kürtőben lezárt, gázokban gazdag magmát, ami úgy lövellt ki, mint egy felrázott pezsgős palackból az ital. A szétrobbanó lávadóm még izzó darabjai repültek ki a vulkáni hamuanyaggal és gázokkal együtt, de ez a nagy tömegű anyag nem volt képes magasba emelkedni. Hirtelen összeomlott és a vulkán meredek oldalán száguldott lefelé több mint óránként száz kilométeres sebességgel. Ezt a kőzetdarabokból, vulkáni hamuszemcsékből és gázokból álló, felszínközelben lerohanó áradatot piroklaszt-árnak nevezik és a vulkánkitörések során általában ez jelenti a legnagyobb veszélyt, ez követeli a legtöbb halálos áldozatot.

Helyi idő szerint szombat délután a vulkánt borító felhőből váratlanul tűnt fel a piroklaszt-ár lefelé gomolygó sebes áradata. A lakosoknak nem sok idejük volt reagálni. A videófelvételeken inkább a látványtól való megdöbbenés, ledermedés látszik, majd a rohanás, menekülés. Sajnos ez nem mindenkinek sikerült. A magas hőmérsékletű, több száz Celsius fokos piroklaszt-ár (ezeknek izzófelhő a nevük) településeken rohant keresztül és tucatnyi lakos szenvedett kisebb-nagyobb égési sérülést, amit többen nem éltek túl. A baj azonban nem járt egyedül. Csak a műholdas felvételek alapján lehet tudni, hogy a súlyát veszett kitörési hamuoszlop 15 kilométer magasba emelkedett és a vulkán közelében a szakadó eső mellett sűrű vulkáni hamu is hullott. A lehulló csapadék mobilizálta ezt a felszínre kerülő vulkáni törmelékanyagot és sebesen mozgó iszapárakat indított el. A rendkívül sebesen mozgó, energetikus iszapár nagyobb kőzettömböket is magával sodort és számos hidat lerombolt, ami elzárt menekülési útvonalakat. A kitörés következtében több ezer embert kellett kitelepíteni és még sok az eltűnt személy. Számos falu megsemmisült, a lerombolt házak sártengerben állnak. Utoljára januárban volt nagyobb kitörése a tűzhányónak, de akkor szerencsére nem volt áldozata, sérültje az eseménynek.

Mindeközben tovább tart La Palma szigetén is a vulkáni működés. Szombat délután váratlanul felerősödött a kitörés, azonban mindez nem a 77 nap alatt felépült vulkáni kúp kürtőin keresztül zajlott. Ahogy az elmúlt héten két alkalommal is történt, új helyen hasadt fel a föld, most a kúp délnyugati lábánál, a Cogote hegy közelében, az egykori Las Manchas település temetője mellett. A felszínre ömlő láva nagy sebességgel folyt le, mégpedig olyan területen, amit még nem borított be láva és ezzel további tucatnyi házat rombolt le, utakat zárt el a friss lávafolyam. Ez a vulkáni működés a sziget történelmi időszakának már a legnagyobbika, és ha legalább még egy hétig kitart, akkor a leghosszabb idejű kitörése is lesz. Egyelőre jó esély van erre, mivel nem látszanak arra jelek, hogy rövidesen befejeződne. Az pedig kétségtelen, hogy hatása a legsúlyosabb és következményei még hosszú évekig érezhetők lesznek a szigeten.

A növekvő népesség miatt a vulkáni működés világszerte egyre nagyobb veszélyt jelent, ezért kiemelkedően fontos a vulkanológiai munka, a műszeres megfigyelés, a háttértudás növelése és ehhez kapcsolódóan az ismeretek megosztása, mert csak ezzel a felkészüléssel lehet segíteni bárhol is vulkáni veszély esetén.

A szerző az MTA levelező tagja, intézetigazgató és kutatócsoport-vezető, ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet, Kőzettan-Geokémiai tanszék, MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport