Magyar kutatók eredményei is kötődnek az idei orvosi Nobel-díjhoz

Komoly szegedi gyökerei vannak az idén orvosi-élettani Nobel-díjjal elismert kutatásoknak, azok több szálon kötődnek magyar kutatókhoz – mondta az MTI-nek Jancsó Gábor, a Szegedi Orvostudományi Egyetem (SZTE) professzora. Mint megírtuk, idén a hőmérséklet és az érintés érzékeléséért felelős receptorok felfedezéséért az amerikai David Julius és az Egyesült Államokban élő, libanoni születésű Ardem Patapoutian kapta az orvosi-élettani Nobel-díjat.

Az SZTE ÁOK Élettani Intézetben a fájdalomérzés és a neurogén gyulladásos folyamatok vizsgálata nagy múltra tekint vissza, mondta Jancsó Gábor. Édesapja, Jancsó Miklós farmakológus professzor már az 1940-50-es években alapvető megfigyeléseket tett Szegeden hő- és fájdalomérzés közvetítésében szerepet játszó érző idegvégződések működésével és farmakológiájával kapcsolatban. „Apám vizsgálatai során olyan anyagokat keresett, amelyek gyulladást keltenek, és így talált rá a kapszaicinre” – emlékezett vissza Jancsó Gábor.

„A kapszaicin ismételt adagolása kísérleti állatokban és emberben is felfüggeszti az intenzív hő- és kémiai ingerekkel kiváltott fájdalomérzést. Másik hatása, hogy az állatok hőregulációja károsodik, magasabb környezeti hőmérsékleten nem képesek szabályozni a testhőmérsékletüket” – magyarázta a professzor. Édesapja tudományos megfigyeléseit nemzetközi tudományos folyóiratokban csak halála után publikálta édesanyja, Jancsó-Gábor Aranka és Szolcsányi János, Jancsó Miklós munkatársai.

Jancsó Gábor később folytatta édesapja érzőideg-végződésekkel kapcsolatos kutatásait. „Azt már tudtuk, hogy a kapszaicin valamilyen módon inaktiválja azokat az érző receptorokat, amelyek a fájdalomérzékelésben és a hőérzékelésben szerepet játszanak, és hogy ugyanezek a neuronok egy bizonyos gyulladásos reakcióban is alapvető szerepet játszanak” – mondta. Ennek a hatásnak a mechanizmusát azonban nem ismerték, nem tudták azonosítani azokat a neuronokat, amelyek ezeket a hatásokat közvetítik. Munkájuk során sikerült ezen specifikus fájdalomérző idegsejtek és központi idegrendszeri kapcsolataik direkt morfológiai identifikálása.

Jancsó Gábornak a 1970-es évektől számos publikációja jelent meg rangos folyóiratokban, a többi közt a Nature-ben. Az 1977-es cikk nagy idézettséget ért el, és a Nobel Bizottság által most kiadott tudományos háttéranyagban is megemlítik. Mint Jancsó Gábor megjegyezte, David Julius egyik munkatársa már korábban arról írt, hogy a szegedi kutatócsoport megfigyelései mutattak rá először, hogy a fájdalomérző neuronok funkciója specifikus fehérjéhez köthető.

„1977-ben jelent meg a cikkünk és 20 évvel később jelent meg az amerikai kutatók nagyon jelentős cikke, ami végül is megalapozta a Nobel-díjat azzal, hogy nekik sikerült ezt az egész kérdést molekuláris alapokra helyezni és azonosítani a TRPV1-nek nevezett capsaicin receptort” – magyarázta a professzor.

„Zsenge kísérletek erre itthon is történtek, de ez egy olyan áttörés volt, amely jelentősen átalakította ezt a kutatási területet” – mondta. Ezekhez az eredményekhez olyan támogatásra és körülményekre volt szükség, amelyek egy amerikai intézetben rendelkezésre álltak. „Jó érzéssel tölt el, hogy az a téma, amelynek kutatásával az életét töltötte édesapám, édesanyám és én is, mégiscsak Nobel-díjra érdemes” – mondta Jancsó Gábor.

Cikkünk megjelenése után egy olvasónk jelezte, hogy a David Julius felfedezéseihez vezető első tudományos publikációt egy külföldön élő magyar kutató, Szállási Árpád írta. Ő volt az első, aki biokémiai bizonyítékot szolgáltatott a kapszaicin-receptor (TRPV1) létezésére. Szállási felfedezése tette lehetővő, hogy David Julius a kapszaicin-receptort meg tudja klónozni.

Szállási Árpád a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett 1984-ben, a stockholmi Karolinska Intézetben szerzett PhD-fokozatot farmakológiából. A Semmelweis Egyetem mellett több amerikai egyetemen kutatott (Washington, St. Louis), közel 150 publikációja jelent meg, biotechnológiai vállalatok tudományos tanácsadójakét dolgozott, négy amerikai szabadalommal rendelkezik.