Egyre több jel utal a Golf-áramlat közelgő összeomlására
2021. augusztus 6. – 00:15
frissítve
Egy friss kutatás szerint az Európa enyhe klímáját is biztosító, a földi éghajlatrendszert meghatározó Golf-áramlat szinte teljesen elvesztette stabilitását az elmúlt évszázadban, és egyre több jel utal arra, hogy a közeljövőben össze fog omlani. Ez lenne az egyik legfontosabb fordulópont a globális klímaváltozásban, aminek katasztrofális következményei lennének.
Hogy a klímaváltozás nem valamiféle lineáris folyamat, amelyben szép fokozatosan emelkedik az átlaghőmérséklet, hanem időnként olyan egymást erősítő eseményláncolatok határozzák meg, amelyek hirtelen képesek radikális átalakulásokat okozni, már egy ideje elég jól ismert tény. Éppen ez azonban az egyik olyan tényező, ami miatt a gyorsan fejlődő modellszámítások ellenére is rengeteg a bizonytalanság a klíma-előrejelzésekben. Hogy pontosan mikor történnek meg olyan fordulópontok a földi éghajlatban, amelyek rendkívül gyorsan visznek át egy másik egyensúlyi helyzetbe, nem tudjuk előre, csak azt, hogy ezek a jelenkori ökoszisztémákra és a rájuk épülő civilizációkra brutális hatással lehetnek.
Egy 2019-es kutatás kilenc ilyen „tipping point”-ot azonosított, melyek potenciálisan a globális klímára is vissza nem fordítható negatív hatással lehetnek, köztük a grönlandi és a sarkvidéki jégolvadással, a permafroszt felengedésével, a tajga erdőtüzeivel, az amazóniai esőerdők sorsával és az észak-atlanti tengeráramlási rendszerrel.
Egy most publikált újabb kutatás az utóbbi jövőjével kapcsolatban fogalmazott meg az eddigieknél is nagyobb kockázatokat. A potsdami klímakutató Niklas Boers által vezetett vizsgálat szerint a korábban gondoltnál jóval több aggasztó jel utal arra, hogy a Golf-áramlat már mostanra is szinte teljesen destabilizálódott. Az áramlás sebessége az elmúlt 1600 évben most a legalacsonyabb, és a kutatók nem tudják, mikor fog az egész rendszer összeomlani.
Az Egyenlítőhöz közeli melegebb vizeket északra szállító Golf-áramlatot leginkább a sósabb és emiatt sűrűbb vízrétegek alámerülése „hajtja”, ezt azonban a grönlandi édesvizes jégolvadás folyamatosan gyengíti. A globális átlaghőmérsékletet növelő szén-dioxid-kibocsátás ezért permanensen gyengíti az áramlást – azt azonban, hogy „mennyivel”, és ez mikor válik hirtelen katasztrofálissá, nem tudjuk pontosan. A kutatók között is vita tárgya, hogy a Golf-áramlás teljesen leállhat-e, vagy csak a relatív gyengülése valószínűsíthető, ahogy az is bizonytalan, hogy erre egy-két évtizeden belül vagy inkább csak százéves távlatban kellene számítani.
Az aggodalmak fő forrása, hogy az elmúlt százezer évre vonatkozó történeti klímakutatások szerint a Golf-áramlatnak két állapota van: egy nagyobb sebességű, ami az utóbbi évezredet is jellemezte, és egy annál egyértelműen lassabb. Az adatok alapján elképzelhető, hogy egy fokozatos hőmérséklet-növekedés egy ponton hirtelen váltást okozhat, és a gyorsabb fázisból klímatörténeti értelemben pillanatok alatt átléphetünk a lassú fázisba. A Golf-áramlat nélkül Európában a jelenleginél sokkal hidegebb lenne, a tengerszint Észak-Amerika partjainál méterekkel haladná meg a mostanit, és a nyugat-afrikai, indiai és dél-amerikai csapadékrendszerekre is alapvető hatása lenne, ami pedig természetesen a mezőgazdaságot és a globális élelmiszerellátást sem hagyná érintetlenül.
„Ez egyszerűen olyasvalami, amit nem engedhetünk meg, hogy bekövetkezzen”
– kommentálta saját kutatási eredményeit Niklas Boers. Mivel nem tudjuk, hogy pontosan mekkora felmelegedés járhat ilyen katasztrofális következményekkel, szerinte mindent meg kell tenni a szén-dioxid-kibocsátás érdemi és lehető leggyorsabb csökkentéséért.
