Bár a klímaváltozást és a mögötte álló emberi eredetű üvegházhatásúgáz-kibocsátást sok ezer kutató tanulmányozza, egy fontos hatásra csak most derült fény: a sztratoszféra, a légkör felső légköre is az ÜHG-k miatt megy össze.
A sztratoszféra nagyjából 20 kilométerrel a földfelszín felett kezdődik, és körülbelül 60 kilométeres magasságig tart, ez a légkör úgynevezett második rétege a troposzféra felett. Hogy a sztratoszféra magassága csökken, már ismert egy ideje: a nyolcvanas évek óta 400 méterrel csökkent a magassága, vagyis kb. az egy százalékát már elvesztette.
A jelenséget idáig többnyire az ózon csökkenésére vezették vissza: a Nap ultraibolya-sugárzását elnyelő ózonréteg a sztratoszférában található – ha kevesebb ózon van, a sztratoszféra kevesebb hőt nyel el, az alacsonyabb hőmérséklet pedig térfogatcsökkenéssel jár. Igaz, a nyolcvanas évek végén megkötött nemzetközi ózonegyezmények hatékonyak voltak: az ózont leginkább pusztító anyagok ipari felhasználását radikálisan csökkentették – a sztratoszféra vékonyodása azonban ezután sem állt meg.
Egy friss kutatás azonban az eddigieknél meggyőzőbb magyarázatot talált arra, hogy miért is vékonyodik a sztratoszféra. Eszerint nem az ózonnak van köze hozzá, hanem az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának, vagyis az emberi eredetű klímaváltozásnak. Az ÜHG-k lejjebb, a troposzférában fejtik ki a közvetlen hatásukat, és okozzák a légkör felmelegedését. Ennek hatására a kitáguló troposzféra azonban megvastagodik, és elfoglalja a sztratoszféra alsó részét. Az új, műholdképek és klímamodellek számításain alapuló vizsgálat szerint ennek köszönhető a sztratoszféra vékonyodása is.
A sztratoszféra fogyásának gyakorlati következményei is vannak: befolyásolja a műholdpályákat, a rádióhullámok terjedését és a GPS-es helymeghatározás pontosságát is. De a közvetlen következményeken túl is van jelentősége: azt jelzi, hogy a klímaváltozás bolygószintű hatásai annál is tovább terjednek, mint idáig gondoltuk.
