Létezik egyáltalán tavaszi fáradtság, vagy ez csak egy mítosz?

2021. április 18. – 10:01

frissítve

Létezik egyáltalán tavaszi fáradtság, vagy ez csak egy mítosz?
Fotó: Westend61 / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

Minden évben, visszatérően szinte mindenkit érint a tavaszi fáradtság, különböző felmérések szerint a lakosság 50–75 százalékának vannak ilyen jellegű panaszai. Bár ez az arány túlságosan nagynak tűnik ahhoz, hogy képzelt betegségnek tekintsük, meglehetősen szegényes ennek az állapotnak a szakirodalma. Az orvosi szakkönyvek zöme nem is említi mint betegséget, de ugyanilyen hiányérzetünk támadhat, ha tudományos cikkek között kutakodunk: alig találni olyan tanulmányt, amely akár csak érintőlegesen foglalkozna ezzel a témával. A Pirulakalauz csapata utánajárt, hányadán is áll a tudomány a tavaszi fáradtsággal.

Hier ist meine Frühlingsmüdigkeit

Az kétségtelen, hogy a sokak által tavasszal tapasztalt tünetek sokszínűek, és ezek között dominál a fáradtság – ezt tükrözi a magyar név, valamint az angol spring fatigue, illetve a német Frühlingsmüdigkeit kifejezés. Jellemzőek a hangulatváltozások, a lehangoltság, a rosszkedv, a depresszív hangulat – erre utal az angol springtime lethargy (tavaszi letargia) elnevezés. Meglepő, de egyeseknél nem lehangoltság, hanem ezzel ellentétes, felfokozott hangulat jelentkezik. Ez lehet az alapja az angol spring fever elnevezésnek.

De mi okozhatja a tüneteket? Több kézenfekvő, észszerűnek tűnő, ám egzakt módon nem igazolt elmélet létezik a tavaszi fáradtság kialakulásával kapcsolatban. A kimerültség magyarázható azzal a „minőségi éhezéssel”, ami a legtöbb, északi féltekén élő ember étrendjét jellemzi télen. Ebben az időszakban az étrend kalóriatartalma nem alacsonyabb a szokásosnál (sőt, a testsúly változásából ennek éppen az ellenkezője lenne levezethető), viszont a zöldségek-gyümölcsök kisebb arányban vannak jelen a táplálkozásban. Az ásványi anyagok, vitaminok hiánya pedig összefügghet a csökkent fizikai és szellemi teljesítménnyel. Tudományosan igazolt, hogy a B₂-, B₃-, B₅-, B₆-, B₁₂- és a C-vitamin, valamint a folsav, a magnézium és a vas hiánya fáradékonyságot okoz. A vitaminok és a nyomelemek számos enzim működéséhez elengedhetetlenek; több közülük energiatermelő folyamatokban játszik szerepet. A vasnak például a sejtek oxigénellátásában, a magnéziumnak a normál izomműködésben van feladata.

Nem meglepő, hogy ha kellően változatos étrenddel (vagy ahogy sokan teszik: vitaminkészítményekkel) nem gondoskodunk a szükséges vitamin- és ásványianyag-bevitelről, akkor ennek következményeit a fizikai teljesítményünkön érezzük. A vitaminhiány megelőzésére télen sem feltétlenül muszáj pirulákat szedni, ám tény: a vitaminpótlás ebben az időszakban tudatosabb táplálkozást igényel.

Egy vitamin van, amely nem pótolható kiegyensúlyozott étrenddel, és a hiánya fokozottan jelentkezhet a téli hónapokban: a D-vitamin. Bár van néhány alapanyag (pl. hal, tojás, máj), amelyek ebből kifejezetten sokat tartalmaznak, még ezekből is irreálisan sokat (napi 25-50 tojást vagy 5-10 doboz olajos halat) kellene elfogyasztani az ideális szint eléréséhez. Szerencsére D-vitamin nemcsak táplálékkal kerülhet az emberi szervezetbe, hanem napfény hatására a bőrben is termelődik. Bár a fényvédő termékek használata és a túlzott napozás kerülése a bőrrák kockázatának csökkentése szempontjából hasznos, az UV-sugarak kiszűrése azzal a kedvezőtlen következménnyel jár, hogy a lakosság jelentős része már nyáron is D-vitamin-hiányos. Télen, napfényhiányos időszakokban ez a helyzet tovább romlik:

Egy hazai reprezentatív kutatás szerint tél végére a magyar lakosság 95 százaléka D-vitamin-hiányban szenved.

Mivel a normál étrend nem tartalmaz olyan mennyiségű D-vitamint, ami megelőzhetné a hiányállapot kialakulását, a hazai ajánlás szerint egészséges embereknek a téli, kora tavaszi hónapokban javasolt a D-vitamin-pótlás a hiány megelőzésére. Az ehhez szükséges mennyiség 1500-2000 NE (nemzetközi egység) gyógyszer vagy étrend-kiegészítő formájában. Elképzelhető, hogy a javasolt adag hamarosan változik, az új ajánlás közzététele április végén várható.

Ha a kimerültség oka a D-vitamin-hiány, akkor a vitaminpótlás bizonyítottan jó megoldás lehet, legalábbis erről tanúskodik egy klinikai kutatás, amelyben bizonyítottan D-vitamin-hiányos, fiatal, egészséges felnőttek vettek részt. A résztvevőket véletlenszerűen két csoportra osztották: 58-an D-vitamint, 62-en pedig placebót kaptak. A vitaminkezelésben részesülők vérében egy hónap elteltével kimutatható volt a vitaminszint emelkedése, és ezzel párhuzamosan a placebocsoporthoz képest szignifikánsan csökkent az átlagos fáradtsági pontszámuk, valamint közülük többen voltak olyanok, akik a fáradtság mérséklődéséről számoltak be.

SAZ

A napfény nemcsak a D-vitamin-szintre, hanem a hangulatra is bizonyított hatással van. Az ún. szezonális affektív zavar (SAZ) olyan, depresszióval vagy mániás depresszióval jellemezhető betegség, amely ciklikusságot mutat, azaz a tünetek kezdete és megszűnése évszakokhoz kötött, és szabályosan ismétlődik. Leegyszerűsítve szokás téli depressziónak is nevezni, de a betegség nem csak télen jelentkezhet. A depresszió gyakrabban fordul elő a téli – kora tavaszi hónapok alatt, a javulás (vagy a mániás állapotba kerülés) pedig általában késő tavasszal következik be. Egyeseknél a depresszió tavasszal jelenik meg és nyár végére múlik el, de ez a ritkább forma.

A SAZ a felnőttek 5–7%-át érinti, de enyhébb, betegségnek nem minősülő tünetektől legalább kétszer ennyien szenvednek. Egy hazai vizsgálat szerint az őszi-téli típusú SAZ a lakosság 3,4%-át, míg a tavaszi-nyári típusú az 1,7%-át érinti (utóbbiak tavaszi fáradtsága részben ezzel a betegséggel magyarázható). A nők körében gyakoribb ez a hangulatzavar, és a tünetek az életkorral súlyosbodnak. A depressziós szakaszra a hangulati nyomottság, a figyelemzavar mellett jellemző a fizikai aktivitás csökkenése, a nagyfokú fáradékonyság – ez nagyjából megfelel annak, ahogyan sokan megélik a tavaszi fáradtság időszakát.

Azoknál, akiknél a SAZ nemcsak elmúlik, hanem az ellentétébe, mániába csap át, tartós jókedv, felhangoltság, megnövekedett fizikai és szellemi teljesítőképességgel figyelhető meg. A fokozott szociabilitás egyeseknél megnövekedett szexuális aktivitással is együtt jár. Mindez egy bizonyos fokig természetes és normális, de a felfokozottság kóros mértéket is elérhet. Az angol spring fever kifejezés mindenesetre találóan írja le ezt az állapotot.

Máig nem teljesen világos, hogy pontosan mi váltja ki a SAZ-t.

Az a legvalószínűbb, hogy több tényező együttes hatásaként jelentkezik a betegség. Ezek közül az egyik a cirkadián ritmus (a biológiai óra) zavara, amely az egyre rövidülő nappalok következtében alakul ki. A napsütés hiányában csökkenhet a szerotonin nevű ingerületátvivő anyag termelése az agyban, ami depresszióhoz vezethet. Ugyanilyen okból felborulhat a melatonin (az alvásciklust szabályozó hormon) termelésének egyensúlya, aminek következtében az alvásmintázatban alakulhatnak ki zavarok, így nő a hangulatzavarok esélye.

A napsütéses órák száma és a SAZ közötti összefüggést támasztja alá az, hogy Észak-Európában gyakoribb a betegség, valamint az is, hogy fényterápiával javítható a betegek állapota. A fényterápia során a beteg fél-egy órán át ül egy nagy erejű fényforrás előtt, és ez önmagában elegendő a depresszív tünetek jelentős enyhüléséhez.

Érdekes, és nem teljesen megválaszolt kérdés, hogy van-e ok-okozati összefüggés a D-vitamin-szint és a SAZ között. Az bizonyított, hogy a napfény hiánya a vitaminhiány és a hangulatzavar kockázatát is fokozza (azaz nem meglepő, ha a SAZ-ban szenvedők vitaminhiányosak), az viszont nyitott kérdés, hogy a hangulatzavart enyhíti-e a vitaminpótlás. Egy kis betegcsoporton elvégzett vizsgálat szerint igen, és ennek az lehet magyarázata, hogy a D-vitamin befolyásolja a szerotonintermelést és a cirkadián ritmust is. Az elméleti magyarázat tehát megvan, azonban ahhoz, hogy a D-vitamin hatásosságáról SAZ-ban egyértelmű kijelentéseket lehessen tenni, nagyobb populáción elvégzett vizsgálatok szükségesek.

Van még egy tényező, amit összefüggésbe lehet hozni a tavaszi fáradtsággal: az óraátállítás. A téliről a tavaszi időszámításra való átállás nemcsak azért kellemetlen, mert ilyenkor egy éjszaka egy órával kevesebbet alszunk, hanem azért is, mert a biológiai óra nem képes követni a napirendünk azonnali megváltozását. Ennek objektíven kimutatható következményei vannak: egy vizsgálat szerint az óraátállítást követő héten naponta átlagosan fél órával rövidült a résztvevők alvásideje, nappal álmosabbak voltak, és tesztben kimutathatóan romlott a reakcióidejük. Ezzel függhet össze az is, hogy az óraátállítást követően az USA-ban 6%-kal nő a közúti balesetek száma.

Bár nem tartozik az orvosilag definiált betegségek közé, a tavaszi fáradtságról panaszkodó beteg figyelmet igényel, ugyanis a szubjektív tünetek mögött akár kezelést igénylő betegség (a szezonális affektív zavar) is állhat. Az esetek zömében a „betegség” magától is elmúlik, és a javulás kis odafigyeléssel, megfelelő táplálkozással, mozgással elősegíthető. Egy lehetséges súlyosbító tényező pedig valószínűleg hamarosan megszűnik, legalábbis az Európai Unióban: a nyári és téli időszámítás közti váltás eltörlésével a bioritmusunk megzökkenéséből adódó problémákkal jövőre már nem kell számolni.

(A szerző gyógyszerész, gyógynövénykutató)