A csupasz turkálók dialektusokban beszélnek, így diszkriminálni tudják fajtársaikat

2021. január 30. – 17:04

frissítve

A csupasz turkálók dialektusokban beszélnek, így diszkriminálni tudják fajtársaikat
Fotó: GlobalIP/Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

A csupasz turkálók valószínűleg a világ legkevésbé szép állatai közé tartoznak. Hallgatnak még a csupasz földikutya vagy csupasz vakondpatkány nevekre is, és az az egyik érdekességük, hogy képesek dialektusokban kommunikálni. Az eltérő csipogások, csicsergések alapján igencsak ellenségesek a más kolóniákból érkezőkkel szemben, írja egy pénteken megjelent tanulmány alapján a CNN.

„Szokatlan módon az eddig ismert egyik legszociálisabb rágcsálófajtáról van szó”

- mondta Gary Lewin, a Helmholtz Egyesület (MDC) németországi Max Delbrück Molekuláris Orvosi Központjának neurológusa, és a tanulmány szerzője.

A csupasz állatok a föld alatt élnek, akár 300 fős kolóniákat is alkothatnak és ezek a királynő köré csoportosulnak, aki a szaporodásért felel. A királynő 80 naponta párzik, mindig 8-11 nappal az utolsó fialást követően. A vemhesség 70 napig tart, ezután a királynő általában 3-12 kölyköt hoz a világra, viszont ahogy idősödik, egyre több kölyöknek képes életet adni, egyes királynők akár 20-28-at is fialnak egyszerre.

A kolóniákon belül az egyedeknek különböző szerepeik vannak: léteznek úgynevezett katonák és dolgozók is, akik nagyon összeszedetten működnek együtt. Lewin szerint mindig is rejtély volt, hogy tudnak ilyen szervezett rendszerben élni.

Érdekességük, hogy nagyon kommunikatívak, csicsergő, vinnyogó hangokat adnak ki, a tudósok pedig azt akarták megérteni, milyen szerepe van a hanglejtésüknek a szociális életükben.

Két év alatt az MDC és a dél-afrikai Pretoriai Egyetem kutatói 36 190 „csipogást” rögzítettek (ezek nagyon hasonlítanak a madárcsicsergésre), 7 különböző kolóniából származó 166 példánytól. Algoritmusokkal elemezték a hangzásokat, és megállapították, hogy kolóniánként eltérő hanglejtést, dialektust használnak a csupasz vakondpatkányok. Ebből az is kiderült, hogy az egyes csoportok nagyon érzékenyek a betolakodókra, és ellenségesen viselkednek velük.

Ha egy ellenséges kolóniából érkezik valaki egy másik kolónia kerületére, általában perceken belül felismerik és elpusztítják a betolakodót.

Fotó: Neil Bromhail/Getty Images
Fotó: Neil Bromhail/Getty Images

A rágcsálóknak visszajátszották a rögzített hangokat, ilyenkor a saját kolóniájukból érkező hangokra reagáltak valahogy, az idegeneknél pedig csöndben maradtak. A kutatók szerint ez nem genetikai dolog, inkább kulturális jelenség. Ezt azzal magyarázzák, hogy fogtak néhány árva rágcsálót és egészen kiskorukban egy másik kolóniába helyezték őket, mint ahol születtek, és egyértelművé vált, hogy az állat az új kolónia nyelvjárását tanulta meg, és oda tagozódott be.

Van egyéb érdekesség is a csupasz turkálók életében, ugyanis gyakran elég alattomosak tudnak lenni a saját családjukon belül is. Több olyan esetet is megfigyeltek, amikor

egyes magasabb rangú nőstények merényletet követtek el a királynő ellen.

Ennek a beszédükre is volt kihatása, ugyanis ez sokkal egységesebb volt, amíg élt a királynő. Miután elpusztították, anarchia uralkodott el a csoporton, és egyénenként változott a beszédmód is az egyedek között. Amint viszont meglett az új királynő, újra összekovácsolódott a kommunikáció is.

Nem a vakondpatkányok az egyetlenek, akiknél ilyen fontos szerepe van a különböző nyelvjárásoknak, egyes főemlősöknél és a bálnáknál is megfigyelhető a jelenség, Lewin elmondása szerint őket viszont nehezebb tanulmányozni.