Egy sáskafaj hímjei úgy próbálják meg elkerülni a párzás utáni lefejezést, hogy agresszíven leteperik a kannibál nőstényt

Az imádkozó sáskák többek között arról híresek, hogy párzás utáni nasiként a nőstény elfogyasztja a hímet. Ez azonban nem mindig történik így. Van olyan faj, amelynek hímjei halottnak tettetik magukat, de olyan is, ami táplálékkal próbálja meg elterelni a kannibál nőstény figyelmét.

A Science Alert azt írja, hogy egy új tanulmány szerint az Afrika déli részén őshonos gazella-imádkozósáska (Miomantis caffra) úgy próbálja meg megőrizni a fejét, hogy agresszíven letámadja a nőstényt. Ha a hím kerül ki a birkózás nyerteseként, jelentősen nagyobb az esélye, hogy túléli a párzást.

52 sáskapár megfigyelése alapján a sikeres támadás kulcsa az volt, hogy a hím legyen a gyorsabb. Ha sikerült előbb megragadnia a nőstényt, akkor 78 százalék volt az esélye, hogy a végén el tudott menekülni.

Abban az esetben, amikor a hím súlyos, de nem halálos sérülést ejtett a nőstény potrohán, mindig túlélte a találkozót.

Viszont amikor a nőstény csapott le először, a végén mindig megette a hímet.

„Meglepő volt látni, hogy a hímek megsebesítik a nőstényeket, miközben megpróbálják lefogni őket a párzáshoz. Ezt korábban senki nem figyelte meg sáskáknál”

– mondta Nathan Burke, az Aucklandi Egyetem kutatója és a sáskák párzási rítusainak szakértője, a tanulmány társszerzője.

Az esetek több mint felében a hím gazella-imádkozósáska nyert. Egy átlagos birkózás 13 másodpercig tartott. Az összecsapás azonban nem mindig vezetett párzáshoz, csupán az esetek kétharmadában, és az esetek felében a nőstény így is megette a hímet.

A tápanyag, amit a nőstény a hím elfogyasztásával visz be, jótékony az utódok számára.

Amennyiben egy gazella-imádkozósáska nősténynek nem sikerül párosodnia, megoldja a dolgot egyedül, és aszexuálisan szaporodik. Gyakorlatilag klónozzák saját magukat. Burke és szerzőtársa, Gregory Holwell ezért kezdte el vizsgálni ezt a fajt, ugyanis ha a hímeket gyakran megeszik, a nőstények pedig képesek segítség nélkül szaporodni, akkor kérdéses, hogy léteznek még hímek.

A szexuális konfliktuselmélet alapján a hímnek ki kell ehhez fejlesztenie egy hatékony védelmet, hogy továbbra is tudjon párosodni, és a tapasztalatok alapján pont ez történt.

„Ez egy lenyűgöző példája annak, hogy a szexuális konfliktus hogyan vezet a párzási taktikák olyan változásához, ami segíti az egyik nemet, miközben hátráltatja a másikat”

– mondta Burke.