Az elmúlt év nehézségeire, tragédiáira gondolva biztos nem egy vulkánkitörés jut eszünkbe. Jogosan: szerencsére nem voltak áldozatok, nem volt jelentős anyagi kár sem 2020 egyik vulkánkitörésének következtében sem. Persze ez nem jelenti azt, hogy a tűzhányók nem működtek volna, vagy nem voltak figyelmet érdemlő vulkáni események. Sőt, fontos megjegyezni azt is, hogy számos vulkánkitörés esetében nem sokon múlott, hogy emberéletet követeljen.
2020-ban számos vulkánkitörés történt világszerte, és ezek közül több is felkerült az újságok és hírportálok címlapjaira. Összesen 63 tűzhányó működését jegyezhettük fel, ebből 22 kitörése ebben az évben kezdődött, a többi folyamatosan aktív már hosszabb ideje.
2020-t mondhatjuk a nagy vulkáni felébredések évének is.
Több olyan vulkánkitörés volt ugyanis, ami hosszas szunnyadási idő után következett be. Az indonéziai Sinabung egy év szünet után kezdett el ismét működni, augusztusban egy robbanásos kitöréssel ébredt, majd izzófelhők rohantak le az oldalán. Az év végén egy méretes lávadóm türemkedett ki a csúcsán, ami bármikor leomolhat – a vulkán ezzel továbbra is a legveszélyesebbek közé tartozik.
A szintén indonéz Lewotolo 8 év szünet után tört ki, ami közel 10 ezer lakos kitelepítésével járt. A hawaii Kilauea 1983. január eleje óta több mint 35 évig megállás nélkül működött, aztán 2018. végén befejeződött ez az aktív szakasz. Két éven keresztül nem lehetett vulkánkitörést megfigyelni Hawaii-on, ami nagyon szokatlan volt. Tavaly karácsony előtt aztán felhasadt a Halema’uma’u beszakadt kráter oldala és izzó láva kezdte feltölteni a mélyedést. De maradt még csattanó az év utolsó napjaira is: a karibi St. Vincent szigeten lévő La Soufrière tűzhányó 41 év szünet után ébredt fel. Kráterében egy kis lávadóm kezdett kitüremkedni. A vulkán a lusták, azaz hosszan szunnyadó, de veszélyesek tűzhányók közé tartozik. 1902 májusában kitörése több mint 1000 lakos halálát okozta. Több évtizedes szünet után 1971-ben ébredt fel ismét a vulkán, nagy volt a riadalom, de végül csak nehezen mozgó láva nyomult ki a vízzel teli kürtőjében. Aztán 1979-ben nem sok előjel után több erős robbanásos kitörés történt, aminek következtében több mint 20 ezer lakost kellett kitelepíteni. Mindezek miatt most állandó figyelem szegeződik a vulkáni működésre és kitelepítés is már elkezdődött.
43 évvel később
A legnagyobb felébredő azonban a Fülöp-szigeteki Taal vulkán volt. Közel 43 év telt el csendben, ez alatt turisták tízezrei keresték fel a gyönyörű tó közepén lévő vulkanikus szigetet. Így volt ez 2020. január 12-én is. Egy vezetett turistacsoport járta végig az ösvényt és már tartottak visszafele a csónakhoz, amikor megindult a robbanásos kitörés. Csak hajszálon múlt tucatnyi látogató élete. Felsejlett a néhány héttel korábbi tragikus esemény, amikor az új-zélandi White-szigeten pont akkor történt egy heves robbanásos kitörés, amikor turisták voltak a kráterben. A hirtelen kitörésnek 21 halálos áldozata volt és jelenleg is zajlik a bírósági vizsgálat a felelősöket keresve.
A Taal heves robbanásos kitörését villámok cikázása kísérte, a vulkáni hamufelhő több mint 10 kilométer magasra tornyosult. Vulkáni hamueső volt a 100 kilométer távolságban lévő fővárosban, Manilában is. A bő egy héten keresztül tartó kitörés teljesen megváltoztatta a tájat: ahol búja zöld növényzet, idilli turistaparadicsom volt, most szürke vulkáni hamuval borított kietlen felszínné változott. Nagy volt az aggodalom, hogy a vulkánkitörés folytatódhat, mivel a tűzhányó korábbi történetében általában ez volt a jellemző és 40 kilométeres körzetben 2 millióan élnek körülötte. Több mint 220 ezer embert kellett kitelepíteni. A lakosságot hetekig tartották riadalomban a mindennapos földrengések, azonban a vulkáni működés nem újult fel. A Taal vulkán kitörése kétségtelenül a legnagyobb volt a tavalyi évben.
Az ecuadori Sangay kitörése volt az év másik jelentős vulkáni működése. A szeptemberi heves robbanásos kitörés vulkáni hamuüledéke nagy károkat okozott a környező területek termőföldjein. Az indonéz Semeru egész évben aktív volt, november végén azonban váratlanul egy erősebb kitörés történt, amikor a tűzhányó oldalán lezúduló, vulkáni kőzetdarabok és gázok keverékéből álló piroklaszt-ár villámokkal kísérve több mint 10 kilométer távolságba jutott és okozott nagy riadalmat. Szintén váratlanul, minden előjel nélkül volt a Strombolinak is egy jelentős robbanásos kitörése. A Földközi-tenger világítótornyának is nevezett tűzhányó mintegy 2000 éve 15-30 percenként mutat lávatűzijáték kitörést. Ezek turistákat vonzó, kis veszéllyel járó vulkáni események, azonban 2019-ben két olyan vulkáni működése is volt, ami a hegyre felmászó látogatók megfigyelőpontját is beterítette, a kráterek előterében lévő, tűz útjának nevezett meredek lejtőn (Sciara del Fuoco) pedig több mint 100 km/óra sebességgel lerohanó piroklaszt-árat okozott. A korábban tízezrek által felkeresett vulkán már néhány éve lezárt a látogatók elől. A novemberi hevesebb kitörése igazolta ezt az óvatosságot.
A veszélyes vulkánkitörések mellett azonban voltak turistavonzó vulkáni működések is. Az Indiai-óceán francia fennhatóságú Réunion szigetén lévő Piton de le Fournaise 2020-ban három alkalommal tört ki. A megnyílt hasadékok mentén látványos lávafüggöny, majd lávaszökőkút emelkedett a magasba, a hegyoldalon pedig izzó lávafolyamok kanyarodtak lefelé. Kamcsatkán a meredek oldalú szabályos kúp alakú fiatal tűzhányó, a Kljucsevszkaja szopra kápráztatta el a vulkánok szerelmeseit a helyi vulkanológiai állomás vezetőjének felvételein keresztül. Az északabbra lévő folyamatosan aktív Sivelucs egy különleges vulkáni működéssel hívta fel magára a figyelmet: a kráteréből egy gömb alakú, sima felszínű láva türemkedett ki, a láva szinte szilárd állapotban nyomult a felszínre.
Érdeklődés hiányában elmarad
Végül meg kell említenünk a nagy várakozókat, amelyek az előző évben több alkalommal mutattak olyan jeleket, amik vulkáni működés közeledtét jelzik, de végül elmaradt a kitörés. Az indonéz Merapi azért néhány alkalommal produkált egy kürtőtisztító robbanásos kitörést azonban a vulkánra jellemző, több kilométeres távolsága eljutó izzófelhőket eredményező, nagy veszéllyel járó kitörései még elmaradtak. Az év végén is azonban folyamatosan érkeztek a földrengésrajok utalva arra, hogy 2021-ben jó eséllyel ismét egy aktív fázisába léphet, ami egy nagy népsűrűségű területet érinthet. A hatóságok már el is kezdték a kitelepítést. Izland területén már öt éve nem történik vulkáni működés, ami viszonylag hosszú békés időszaknak számít.
Az előző évben a fővároshoz és a népszerű Kék Lagúna geotermikus fürdőhöz közeli területen, a Reykjanes-félszigeten pattant ki többszáz földrengés és a felszín is több centiméteres emelkedést mutatott. Ez egyértelműen magma felszín alatti felnyomuláshoz volt köthető, jóllehet a területen több évszázada nem volt vulkáni működés. Végül egyelőre ez a magma felnyomulás nem vezetett vulkáni működéshez, azonban 2021-re gondolva jók az esélyek arra, hogy Izlandon vulkánkitörés induljon. Vannak hosszan szunnyadó nagyágyúk is, amelyek kitörése esetében Európa ismét vulkáni hamuveszélybe kerülhet: a Katla, a Hekla vagy a Grimsvötn bármikor és akár minden előjel nélkül is aktivizálódhat,
2020-ban szerencsére nem volt katasztrofális következményekkel járó vulkánkitörés. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy a 21. században még nem volt igazán jelentős nagyságú vulkáni működés, olyan, ami az előző évszázadban nyolc alkalommal is történt, köztük globális éghajlatváltozást okozó események. Fontos tehát az előrejelzés, a vulkáni működés minél jobb megértése és az ehhez kapcsolódó felkészülés. Jelenleg a Föld lakosságának már több mint 10 százaléka él potenciális vulkáni veszélyben és nincs arra még tapasztalat, hogy miképpen kezelhető egy vulkánkitörés egy túlnépesedett területen, illetve hogyan kezelhető egy globális éghajlati kihatással járó vulkáni működés. Ezért is kulcsfontosságúak a további vulkanológiai kutatások és a monitoring munka.
(A szerző geológus-vulkanológus, az MTA levelező tagja, az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet, Kőzettan-Geokémiai tanszék intézetigazgató ja, az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport kutatócsoport-vezetője)