Nincs összefüggés a szicíliai földrengés és az Etna kitörése között
2020. december 24. – 23:37
Felgyorsultak a természeti események Szicíliában az elmúlt napokban. Az Etna egymás után két nagy robbanásos kitörést mutatott, aztán egy sokak által érzett földrengés pattant ki a szigettől délre. Sokan összefüggést látnak a két esemény között, ami laikus szemmel nézve akár logikus is lehet – azonban egyértelműen kijelenthető, hogy valójában nincs semmiféle kapcsolat.
Szicília egy tektonikailag aktív térségben helyezkedik el, ahol nem ritkák a pusztító erejű földrengések sem. A Kalábriai-félsziget előterében húzódik egy olyan zóna, ahol óceáni kőzetlemez hatol északnyugat felé a földköpenybe; ennek a folyamatnak a neve szubdukció. Az alábukási öv folytatása a sziget délkeleti felén húzódik, át a szárazföldön keresztül, majd egy görbület mentén fordul tovább Afrika irányába. A földrengés pontosan ott pattant ki, ahol ez a szerkezeti vonal (a neve Appenin-Magrebi vonal) kilép a szigetről. Itt az egymásnak feszülő kőzetlemezek egymásra tolódnak, és időnként a felhalmozódó feszültség kőzettest-elmozdulásban szabadul fel. Ez okozhatta a mostani földrengést is, 33 kilométer mélységben. Ettől a helyszíntől az Etna kb. 100 kilométer távolságban van.
Európa legnagyobb és legaktívabb tűzhányója az elmúlt hónapokban folyamatosan aktív volt. A csúcskrátereiben lávatűzijáték-kitörések történtek, volt, amikor egyszerre két kráterben is zajlott a vulkáni működés. December 14-én egy nagyobb, robbanásos kitörés szakította meg ezt a folyamatot, ami kisebb lávaöntéssel is járt. Egy hetet kellett várni a következő nagyobb robbanásos kitörésre: december 21-én hirtelen emelkedni kezdett a földremegés amplitúdója, ami a magma felszín alatti feláramlásának jele. Fél órán belül már több kilométer magasra tornyosult a kitörési hamufelhő. Ezt az erősen felhős időben nem lehetett látni, de aztán jött a ráadás, amit már jól meg lehetett figyelni. Az előzőt követően pontosan 24 órára ismét egy nagyobb robbanásos kitörés történt a Délkeleti-kráterben. Ehhez is kapcsolódott lávafolyás, azonban ezek a lávafolyamok nem nagy távolságot tettek meg és a csúcsi területen maradtak.
A három nagy, úgynevezett paroxizmális kitörés azt jelezheti, hogy ismét az eddigieknél aktívabb fázisba léphet az Etna, talán hasonlóan ahhoz, ami 2011-13-ban zajlott. Ilyenkor nagyobb mélységből érkezik fel gázokban gazdag magmatömeg, ami a nyomáscsökkenés következtében robbanásszerűen kispriccel a kürtőn keresztül – valahogy úgy, mint azt a szilveszteri pezsgőnyitáskor tapasztaljuk.
A két esemény tehát teljesen különböző okokra vezethető vissza, köztük semmilyen kapcsolat nincs. A földrengés egy kőzettestek összenyomódása következtében történt szerkezeti mozgáshoz kapcsolódott. Az Etna pedig egy más környezetben lévő, önálló vulkáni rendszer, ahol ráadásul ilyen, viszonylag aktív szakaszban ritka a nagyobb földrengés (mert a magma viszonylag könnyen fel tud áramlani a nyílt, felszín alatti hasadékok mentén). A vulkánkitöréseket időben hosszan elnyúló, kevéssé erős földremegés előzi meg. Ezeket a szakemberek egyértelműen el tudják különíteni a szeizmogramon tapasztalható jelek alapján.
Az Etna esetében elsősorban hosszabb szunnyadási szünetekben jöhetnek erősebb földrengések, amikor a magma nem tud kitörni, és jelentős nyomást fejt ki. Ekkor elképzelhető az is, hogy nem a csúcsi kürtőkön keresztül jut a felszínre, hanem a vulkán lejtője hasad fel. Ilyen esemény történt pontosan két évvel ezelőtt, a múltban pedig több alkalommal, alacsonyabb térszínen is volt hasadékvulkáni kitörés. Míg a csúcsterületi kitörések nem jelentenek nagyobb veszélyt, a lejtő felhasadásával járó kitörések már nagyobb problémát okoznak, mivel ezek közelebb vannak a lakott területekhez és ekkor akár jelentős mennyiségű láva terülhet szét a felszínen.
(A szerző geológus-vulkanológus, az MTA levelező tagja, az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet, Kőzettan-Geokémiai tanszék intézetigazgató ja, az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport kutatócsoport-vezetője)
