A hepatitis C vírus felfedezéséért osztották ki az idei Nobel-díjat
2020. október 5. – 11:39
frissítve
Harvey J. Alter, Michael Houghton és Charles M. Rice kapta az idei orvosi Nobel-díjat a hepatitis C vírussal kapcsolatos kutatásaiért, jelentették be a svéd Karolinska Intézetben, Stockholmban.
Harvey J. Alter a hetvenes évek közepén, az Egyesült Államokban a Nemzeti Egészségügyi Intézet Transzfúziós osztályának, fertőző betegségekkel foglalkozó részlegének főorvosa volt. Alter és kutatócsoportja mutatta ki, hogy a legtöbb vérátömlesztést követő hepatitis esetet nem a hepatitis A vagy B vírus okozza, hanem egy másik vírus.
A nyolcvanas években Michael Houghton és kutatócsoportja fejlesztett ki egy tesztet, az ismeretlen vírusra. 1988-ban Alter megerősítette a vírus létezését.
Charles M. Rice előbb a Washington Egyetemen, majd 2000-től a Rockefeller Egyetemen kutatta munkatársaival a vírus felépítését és a vírus által kódolt fehérjéket.
A hepatitis C vírus fertőzés a májat érinti, de a máj sokrétű funkcióinak károsításával az egész szervezet súlyos állapotba kerülhet, emellett a kórokozó más szervekben is elterjed, és azokat is megbetegíti. A vírus felelős a májzsugor és a májrák kialakulásáért is. A WHO adatai szerint a világban 170 millió fertőzöttről tudnak.
Az orvostudományi Nobel-díjat 1901 óta most 111. alkalommal ítélték oda. Az élettani-orvosi Nobel-díjnak eddig három magyar vagy magyar származású kitüntetettje volt. Bárány Róbert (1876–1936) 1914-ben kapta a díjat „a vesztibuláris apparátus (egyensúlyszerv) fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkáiért”. 1937-ben Szent-Györgyi Albert (1893–1986) kapta a kitüntetést „a biológiai égésfolyamatok terén tett felfedezéséért, különösen ami a C-vitamin és a fumársav-katalízis felfedezését illeti”. Ő az egyetlen magyar tudós, aki idehaza folytatott kutatásaiért részesült az elismerésben. Az Amerikában letelepedett Békésy György (1899–1972) „a fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért” 1961-ben kapott orvosi Nobel-díjat.