Ha az AUR hatalomra kerül, megvalósulhat Orbán víziója Romániában, de mi lesz az RMDSZ-szel?

Állítsd be a Telexet megbízható forrásnak!

Kormányt buktattak a szociáldemokratákkal szövetkezve, kulcspozíciókat szereztek Bukarestben, és újra feltekerték a magyarellenes retorikát – a megerősödött szélsőjobboldali AUR támadásai azonban paradox módon épp a megroggyant RMDSZ-nek dobnak politikai mentőövet. Mit akar valójában George Simion pártja, miért a Fidesz 2010 utáni receptjét másolják, és mi lehet ennek a kifutása? Elemzőink szerint egy AUR-kormány nem feltétlenül a magyar iskolák bezárásával kezdene, hanem egy illiberális rendszer kiépítése mellett egyszerűen betagozná és kiszolgálójává tenné az RMDSZ-t.

Románia legnagyobb ellenzéki ereje, a szélsőjobboldali AUR (Románok Egyesüléséért Szövetség) az utóbbi időszakban látványosan előtérbe került: a szociáldemokratákkal (PSD) összefogva megbuktatták a Bolojan-kormányt, és továbbra is támogatják őket a háttérből. Miután az új kormánynak elsöprő többsége szocdemes politikus lett, most elérkezett az ideje, hogy jótett helyébe az AUR is pozíciókat kapjon, és fontos tisztségeket osztottak nekik a parlamentben, a számvevőszéknél és a közmédia élén is. Miközben az utcai megmozdulásokon a szélsőjobb a rendszerellenes narratívát tolja, a háttérben nagyon is rendszerbarátkozás zajlik a PSD-vel, és Simion arra készül, hogy a 2028-as választások után, ne legyen félreállítható a pártja, azaz lehetőleg kormányra kerüljön.

Mindeközben ismét felerősítették azt az RMDSZ-ellenes narratívát is, amit az erdélyi magyar politikusok úgy fordítanak le szavazóik számára, hogy az AUR az erdélyi magyarokat támadja. Cseke Péter újságíróval és Kiss Tamás szociológussal, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársával vizsgáltuk meg, mi a stratégiája az AUR-nak, mi áll a párt vonzereje mögött, hogyan viszonyulnak az Orbán Viktor-féle politikai modellhez, és milyen valós veszélyt, illetve politikai lehetőséget jelentenek az erdélyi magyarság és az RMDSZ számára.

Most, hogy a Simiont támogató Orbán Viktor is megbukott, ki fogja a magyarok között népszerűsíteni az AUR-t?

A közvéleményben az AUR neve jellemzően a 2019-es úzvölgyi katonatemetőben történt provokációkkal forrt össze, ahol a pártvezető, George Simion román nacionalisták élén rontott be a magyar katonai sírkertbe. A beszélgetésben elhangzottak szerint azonban a párt politikai ereje nem ezekből az akciókból táplálkozik. Cseke Péter hangsúlyozta, hogy bár az AUR zászlajára tűzi az Isten, haza, család, szabadság jelszavakat – ahol a szabadság alatt valójában a Brüsszellel és a nemzetek feletti intézményekkel szembeni nemzeti szuverenitást értik –, a párt legfőbb vonzereje a rendszerellenesség. Az AUR arra épít, hogy az elmúlt évtizedekben ugyanaz a szűk politikai elit (beleértve a gyakran kormányzati szerepet vállaló RMDSZ-t is) váltogatta egymást a hatalomban, és cserben hagyta a társadalmat.

Kiss Tamás szerint az AUR felemelkedéséhez két kulcsfontosságú folyamat vezetett:

  • Az ultrakonzervatív fordulat és az egyházak: A 2018-as, amerikai mintákat importáló családvédelmi népszavazás környékén formálódott ki az a civil-egyházi hálózat, amely összekovácsolta a pártot az ortodox egyházzal.
  • A Covid-járvány társadalmi sokkja: A lezárások idején a román állam főként a biztos állással rendelkezőket és a vállalkozókat segítette, míg a nyugat-európai vendégmunkások és az alkalmi munkából élők magukra maradtak. Az ő egzisztenciális dühüket, az állami intézményekkel szembeni bizalmatlanságukat és az oltásellenességet egyedül az AUR csatornázta be.

Orbán Viktor a 2025-ös román elnökválasztás második fordulója előtt nyíltan támogatásáról biztosította George Simiont, mondván, sok kérdésben egyetértenek. Kiss Tamás rámutatott, hogy míg Orbán kereszténysége inkább kulturalista, identitáspolitikai jellegű, addig az AUR-ban az ortodox egyházzal szimbiózisban élő, mélyebb nemzeti-vallási miszticizmus is megjelenik (különösen a párt körüli értelmiségi körökben). Ennek ellenére a politikai logika nagyon is közös: a nyugati mintákat követő, nagyvárosi középosztályra építő fősodorral szemben mindkét erő egy szuverenista, a társadalmi perifériákra támaszkodó ellenhegemóniát épít.

A populista gazdaságpolitika ellentmondásai: Fidesz-recept román ízekkel

Az AUR ideológiai vonzereje mellett legalább akkora szerepet játszik a gazdasági populizmus – elég csak Simion elnökválasztási kampányban belengetett, megvalósíthatatlan ígéretére, a 30 ezer eurós lakások programjára gondolni. A két szakértő szerint azonban a gazdasági programjuk ennél sokkal összetettebb, és látszólagos ellentmondásokra épül.

Cseke Péter kiemelte, hogy az AUR gazdaságpolitikája egyszerre tartalmaz klasszikus jobboldali, piacpárti elemeket – például adócsökkentést, deregulációt, a bürokrácia és az önkormányzatok számának drasztikus csökkentését célzó „karcsú állam” vízióját –, miközben kemény gazdasági nacionalizmust hirdet. Utóbbi jegyében a külföldi multinacionális cégek adóoptimalizálásának felszámolását, valamint a stratégiai fontosságú vállalatok és természeti erőforrások (például az energetikai szektor) állami kézbe való visszavételét követelik.

Kiss Tamás szerint ez a kettősség valójában egy autoriter neoliberalizmus, amely pontosan ugyanazt a mintát követi, mint a Fidesz 2010 utáni gazdaságpolitikája. A szociológus úgy látja, Románia jelenleg nagyjából abban a fázisban tart, mint Magyarország 2006 és 2010 között. Ahogy Orbán Viktor kormánya sem nyúlt hozzá a német autóipari beszállítói láncokhoz, de a bank-, energia- és építőipari szektorban helyzetbe hozta a hazai tőkét, úgy az AUR is a nemzeti tőkésosztály megerősítését tűzte ki célul a globális tőkével szemben. Ennek azonban van egy súlyos társadalmi csapdája, amelyre a szociológus külön felhívta a figyelmet: a hazai tőke versenyképességének fenntartásához alacsony bérekre és kiszolgáltatott munkaerőre van szükség. Így bár a társadalmi periférián élő szavazók szociális védelmet remélnek az AUR-tól, egy esetleges hatalomra kerülésük valójában még kiszolgáltatottabb helyzetbe hozná őket. Az AUR gazdasági üzeneteinek sajátos „román ízt” ad emellett az a két világháború közötti, anakronisztikus parasztromantika és ökológiai szemlélet, amely a román népet és az érintetlen természeti erőforrásokat védelmezi a nyugati kizsákmányolással szemben.

Mérséklődés helyett belső kényszerpálya

Egy ideig úgy tűnt, hogy az AUR az olasz miniszterelnök, Giorgia Meloni pártjának mintájára „melonizálódik”: szakértői arcokat emeltek be a vezetésbe, tárgyalóképes, kormányzóképes erőként próbáltak fellépni, és a párt bizonyos vezetői még Oroszországot is nyíltan agresszornak nevezték. Cseke Péter szerint azonban ez inkább egy tudatos „jó zsaru, rossz zsaru” szereposztás volt a párton belül, amelyet végül felülírt a nyers politikai számítás.

A háttérben ugyanis ott áll a még szélsőségesebb, nyíltan fasiszta és antidemokratikus retorikát használó Călin Georgescu, akinek a népszerűsége a mérések szerint megelőzi Simionét. Amikor Georgescut őrizetbe vették, Simion úgy döntött, leállítja a párt mérséklődését: nem kockáztathatta ugyanis, hogy elveszítse Georgescu radikális szavazótáborát, ezért inkább hangos utcai megmozdulásokat szervezve védi őt.

Az erdélyi magyarok egzisztenciális félelme és az RMDSZ, mint politikai mentőöv

Bár az erdélyi magyarok döntő többsége elutasítja a román szélsőjobboldalt, a beszélgetésben elhangzott, hogy elszórtan még Székelyföldön is akadnak olyan magyar választók, akik szimpatizálnak a párttal. Kiss Tamás rámutatott, hogy az erdélyi magyar társadalom értékrendje és attitűdjei – például a hagyományos családmodell, a bevándorlás, a szexuális kisebbségek jogai vagy a szociális védelem kérdésében – kísértetiesen hasonlítanak az AUR-szavazók preferenciáihoz. Ami mégis visszatartja a magyarok túlnyomó többségét attól, hogy az AUR-ra szavazzanak, az az egzisztenciális rettegés: az attól való félelem, hogy egy magyarellenes román párt hatalomra kerülése esetén felszámolják a kisebbségi intézményrendszert és az anyanyelvhasználati jogokat.

Ezt a félelmet az RMDSZ tudatosan használja mozgósításra, és a most felerősödő AUR-támadások kapóra is jönnek neki. A közelmúltban két ügy is napirendre került a román parlamentben: egyrészt a magyar párt parlamentbe jutását segítő alternatív választási küszöb eltörléséről szóló AUR-os javaslat, másrészt a jól ismert székelyföldi üdülőhely, Bálványosfürdő nevének elrománosítása. Utóbbiról Cseke Péter egy érdekes háttérinformációt is megosztott: a kezdeményezést valójában maga az RMDSZ vette elő a parlamenti fiókból egy olyan pillanatban, amikor biztos volt benne, hogy le tudja szavaztatni, és ezzel politikai tőkét tud kovácsolni belőle.

Cseke Péter szerint az RMDSZ jelenleg nehéz helyzetben van, részben a népszerűtlen kormányzati szerepvállalásai, részben pedig legfőbb szövetségese, Orbán Viktor magyarországi választási bukása miatt – amely után az AUR-nak már nem is kell tekintettel lennie a budapesti kormány érzékenységére. Az AUR támadásai így valóságos mentőövet jelentenek a pártnak:

„Az AUR megnyilvánulása úgymond életet lehel az RMDSZ-be, amelyik most főleg az Orbán-bukás után, meg a rossz ízű kormányzási szerepvállalás után elég rossz állapotban van” – fogalmazott Cseke Péter, hozzátéve, hogy a 2028-as választásokig még sok idő van, így ez a téma önmagában nem biztos, hogy kitart a kampányig.

Mit jelenthet az AUR hatalomra kerülése az RMDSZ-nek?

A beszélgetés végén a két szakértő egyetértett abban, hogy az AUR hatalomra kerülése súlyos következményekkel járna az erdélyi magyarságra nézve, ezért a párt előretörését minden eszközzel fékezni kell. Kiss Tamás azonban árnyalta a közkeletű félelmeket, és két különálló kockázati tényezőre bontotta le, mit is jelentene egy esetleges AUR-kormányzás a kisebbségi közösség számára.

A szociológus szerint az első és legbiztosabb veszély a romániai politikai berendezkedés illiberális átalakítása.

Bár Kiss Tamás nem tartja valószínűnek, hogy az AUR olyan mély társadalmi és intézményi beágyazottságot tudna kiépíteni, mint a Fidesz Magyarországon vagy a szerbiai hatalmi rendszer, egy győzelem így is a jogállami fékek leépítése és az autoriter kormányzás irányába vinné el az országot – ez pedig a demokratikus garanciákra utalt nemzeti kisebbségek számára önmagában is katasztrofális forgatókönyv.

A második kérdéskör – a kisebbségi intézményrendszer sorsa – azonban korántsem olyan egyértelmű, mint ahogyan azt a kampányüzenetek sugallják. Kiss Tamás szerint egyáltalán nem törvényszerű, hogy egy hatalomra kerülő AUR a nacionalista indulatoknak engedve frontális támadást indítana a magyar iskolák, kulturális intézmények vagy az érdekképviselet felszámolására. A szociológus egy sokkal rafináltabb és veszélyesebb forgatókönyvet vázolt fel: a politikai kooptációt, vagyis a kisebbségi elit betagozását és hatalmi függésbe vonását.

Kiss Tamás ennek szemléltetésére két párhuzamot is hozott. Az egyik a kortárs szerbiai modell: Aleksandar Vučić rendszere Szerbiában nem felszámolta a vajdasági magyar intézményeket, hanem patronázs-alapon, anyagi és hatalmi pozíciók biztosításával a saját rendszerének kiszolgálójává tette a Vajdasági Magyar Szövetséget. A másik a két világháború közötti romániai példa: II. Károly királyi diktatúrájának korporatív rendszerében az erdélyi magyar arisztokrata és politikai elit meghatározó szereplői (így gróf Bánffy Miklós és Mikó Imre) szintén beilleszkedtek a tekintélyelvű államhatalom keretei közé, feladva az önálló demokratikus érdekérvényesítést.

A szociológus szerint éppen ezért egyáltalán nem zárható ki, hogy az AUR hatalomra jutása esetén nem az intézményrendszer szétverése következne be, hanem maga a ma még tűzzel-vassal küzdő RMDSZ válna ennek a beolvasztásnak a legfőbb aktorává és végrehajtójává, cserébe a kisebbségi intézmények látszólagos fennmaradásáért.

Kedvenceink
Partnereinktől
Állítsd be a Telexet megbízható forrásnak!
Kövess minket Facebookon is!