Foggal-körömmel védi Székelyudvarhely a szobrot, amelynek másolatait Wass Albert nevével avatták fel Magyarországon

Székelyudvarhelyen több mint húsz éve áll egy mellszobor, amelynek a városvezetés szerint semmi köze Wass Alberthez, Magyarországon mégis az író szobraként avatták fel a másolatait, az Arad Megyei Törvényszék pedig szeptemberben szintén Wass Albertet azonosította az alkotásban, és első fokon elrendelte az eltávolítását. Már ez is elég furcsa helyzet, de a szobor körül kialakult perben a jogi kérdések is alaposan összegabalyodtak.

Az önkormányzat október 28-án fellebbezett az első fokon meghozott döntés ellen. A Transtelexnek küldött válaszából kiderül, hogy a városvezetés vitatja a pert indító egyesület illetékességét ebben az ügyben, és szeretnék elérni, hogy a bíróság független szakértőt vonjon be, illetve függessze fel az eljárást addig, amíg az alkotmánybíróság nem dönt arról a törvényről, amelyre hivatkozva a felperes a szobor eltávolítását kéri. A városháza elküldte lapunknak ifj. Blaskó János szobrász írásos nyilatkozatát is, amelyben az alkotó azt állítja, hogy nem Wass Albertről mintázta a szobrot.

A kérdésnek jogi következményei is vannak, mivel Wass Albertet 1946-ban a kolozsvári Népbíróság háborús bűnök miatt halálra ítélte, Romániában pedig tilos köztéri szobrot fenntartani a háborús bűncselekményekért elítélt személyek emlékére. A per tétje ezért nagyon is kézzelfogható: maradhat-e a szobor az Emlékezés Parkjában?

Ugyanaz a szobor Magyarországon Wass Albert, Székelyudvarhelyen Vándor székely

A 2004-ben felállított székelyudvarhelyi mellszobor talapzatán a Vándor székely hazatalál felirat szerepel. Az Emlékezés Parkjának létrehozói az Erdélyből elszármazott székelyeknek szánták az emlékművet: azoknak, akik elhagyták a szülőföldjüket, de megőrizték a hazatérés reményét.

A szobor környezete is segít megérteni, miért ragaszkodik a városvezetés ehhez az értelmezéshez. A 2004-ben felavatott parkban tizenhárom mellszobor kapott helyet: tizenkettő történelmi vagy mondabeli alaknak, köztük Szent Lászlónak, Bethlen Gábornak, Csaba királyfinak és Nyirő Józsefnek állít emléket. A tizenharmadik viszont névtelen. Ő a vándor székely, akinek alakja a park eredeti elképzelése szerint a szülőföldjükről elszakadt székelyek sokaságát jelképezi.

A szobor arcvonásai miatt már a felállítását követő években felmerült, hogy valójában Wass Albertet ábrázolja. A vita idén tavasszal jutott el a bíróságig, miután az aradi Antiszemitizmus és Legionárius Mozgalom Elleni Egyesület felszólította a várost az eltávolítására, majd pert indított az önkormányzat ellen.

Szakács-Paál István polgármester már az elsőfokú ítélet után jelezte, hogy meg fogják támadni a döntést. Akkor még az írásos indoklásra vártak, hogy megtudják, a bíróság pontosan milyen bizonyítékok alapján azonosította Wass Alberttel az alkotást. Az indoklás azóta megérkezett, a városháza azonban a Transtelex kérésére sem küldte el a teljes szövegét, és a konkrét kifogásait sem kívánta egyelőre nyilvánosságra hozni, mivel az ügy még folyamatban van.

Az viszont nem vitás, hogy Solymáron 2005-ben, Nagyatádon pedig 2007-ben avatták fel ifj. Blaskó János alkotásának másolatait, mindkettőt Wass Albert-szoborként. A magyarországi köztéri műveket gyűjtő Köztérkép adatbázisa a székelyudvarhelyi változatnál is megjegyzi, hogy a szobor az író arcvonásait viseli.

A városvezetés szerint azonban ebből még nem következik, hogy a 2004-ben elkészült eredeti mű is Wass Albertet ábrázolja. A magyarországi másolatokat csak később állították fel, az önkormányzat pedig azt állítja, hogy korábban nem is tudott róluk. Érvelésük alátámasztására elküldték az alkotó nyilatkozatát is.

„A szobrokat a megrendelők által kért személyekről készítettük. Ebben a kérésben nem szerepelt Wass Albert, természetesen én sem gondoltam, hogy róla kellene szobrot készítenem” – fogalmazott Blaskó, aki azt is hangsúlyozta, hogy az íróval személyes kapcsolata sem volt.

A szobrász szerint a vándor székely allegorikus figura, amelyet nem egy konkrét személy arcvonásaiból mintázott meg. Egy 2006-ban megjelent, az Emlékezés Parkját bemutató kiadványra is hivatkozott, amely az otthonukat háború, szegénység vagy más megpróbáltatások miatt elhagyni kényszerülő emberek emlékeként írja le a szobrot. Blaskó úgy fogalmazott: ha később valaki más jelentést tulajdonított az alkotásának, az már tőle függetlenül történhetett.

A levelében Blaskó egy másik, ugyanebben a parkban álló alkotását is felhozta példaként: Csaba királyfi szobrát. A székely mondavilág hősét a vándor székelyhez hasonlóan allegorikus figurának szánta. Azt írta, hogy a vándor székelyt „természetesen nem személyről mintáztam”.

Blaskó a 2006-os kiadványból Fábián Gyula író és újságíró szavait is idézte. Fábián szerint az alkotás „egyszerre sok-sok névtelen, elszakadt, világba sodródott hazabeli székely megtestesítője”. A szöveg felidézi az éhínségek, a két világháború és a megélhetésért vállalt kivándorlás történetét, azokat az embereket, akik munkát keresve más országokba, olykor Amerikáig jutottak, de sokan közülük a hazatérés reményével indultak útnak.

A szobrász nyilatkozata ettől még nem oldja fel a történet minden ellentmondását. A magyarországi másolatokat már az avatásukkor Wass Albert szobraként mutatták be, és a városháza válasza nem magyarázza meg, hogyan alakult ki ez a különbség az eredeti alkotás és a későbbi változatok között. Az önkormányzat arra hivatkozik, hogy az udvarhelyi szobor készült el előbb, és az eredeti megrendelésben nem szerepelt az író neve. Hogy ez elegendő-e a szobor azonosításához, azt végül a bíróságnak kell mérlegelnie.

A városvezetés szerint éppen az egymásnak ellentmondó értelmezések indokolnák egy független szakértő bevonását. A városháza jogászai úgy látják, az aradi egyesületnek kellett volna bizonyítania, hogy a szobor Wass Albertet ábrázolja, és ha ezt a rendelkezésre álló bizonyítékokból nem lehetett egyértelműen megállapítani, a bíróságnak kellett volna szakértői vizsgálatot elrendelnie. A fellebbezésben most külön kérik a szakvélemény elkészítését.

Miért számít ennyire, hogy kit ábrázol a szobor?

Wass Albertet 1946-ban a kolozsvári Népbíróság az észak-erdélyi magyar bevonulás után elkövetett gyilkosságokra való felbujtásban találta bűnösnek, és távollétében halálra ítélte. Az író tagadta a vádakat, a rendszerváltás után pedig a családja és jogi képviselői többször próbálták elérni az ügy újratárgyalását, de mivel nem jártak sikerrel, az ítélet Romániában máig érvényben van.

Wass Albert megítélése régóta vita tárgya, és abban sincs egyetértés, hogy mennyire indokolt náciként vagy antiszemitaként hivatkozni rá. Amikor 2012-ben bekerült a Nemzeti Alaptantervbe, a Magyartanárok Egyesülete tiltakozott a döntés ellen, és azt írta, hogy Wass Albertet, Nyirő Józsefet és Szabó Dezsőt – erdélyiségükön kívül – elsősorban a műveikben megjelenő antiszemitizmus kapcsolja össze. A 2020-as tantervi átalakítással pedig Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet! című regénye már a középiskolai kötelező olvasmányok közé is bekerült.

Az eltávolítást követelő aradi egyesület a romániai szélsőségességellenes szabályozásra hivatkozik, amelyet legutóbb 2025 végén módosítottak. A változtatásokat kezdeményezőjükről, Silviu Vexler parlamenti képviselőről Vexler-törvényként emlegetik. A módosítás több ponton szigorította a fasiszta, legionárius, rasszista és idegengyűlölő megnyilvánulásokkal kapcsolatos szabályokat.

Itt jön a történet első jogi csavarja: a háborús bűnökért elítélt személyek köztéri szobrainak tilalma jóval régebbi a Vexler-törvénynél.

A 2015-ben elfogadott 217-es törvény már megtiltotta, hogy ilyen személyeknek köztéren szobrot vagy emléktáblát állítsanak, és a meglévő alkotások fenntartását is tiltotta, de a múzeumokra kivétel vonatkozik. A 2025-ös módosítás ezt a szabályt egészítette ki, és további kategóriákra is kiterjesztette a tilalmat.

Vagyis a Wass Alberthez hasonló, háborús bűncselekményekért elítélt személyek köztéri emlékműveinek fenntartását már a tavalyi módosítás előtt is tiltotta a román jog. A székelyudvarhelyi ügyben ezért nem önmagában az új törvény léte a döntő, hanem az, hogy az alkotás valóban egy ilyen személynek állít-e emléket.

De egyáltalán mi köze az aradi egyesületnek a székelyudvarhelyi szoborhoz?

A per másik vitatott kérdése, hogy milyen alapon léphet fel egy Aradon működő civil szervezet egy székelyudvarhelyi köztéri alkotás ügyében.

Szakács-Paál István polgármester a Krónikának korábban azt mondta, „nem gondoljuk, hogy Aradról kell megmondja egy szervezet, hogy itt mi történhet, s mi nem.” A Transtelexnek küldött válaszból azonban kiderült, hogy az önkormányzat nem pusztán a földrajzi távolságra hivatkozik: jogilag is vitatja az egyesület perindítási jogosultságát.

Attól, hogy az egyesület Aradon működik, még indíthat pert egy másik város önkormányzata ellen. A román közigazgatási perekről szóló törvény alapján a magánjogi szervezetek főszabály szerint a saját székhelyük szerinti bírósághoz fordulhatnak. Így önmagában az sem kifogásolható, hogy az aradi egyesület az Arad Megyei Törvényszéken perelte be a több mint négyszáz kilométerre fekvő Székelyudvarhely önkormányzatát.

A valódi jogi vita arról szól, hogy az egyesület igazolni tudja-e az ügyhöz fűződő érintettségét. A román legfelsőbb bíróság egy 2020-as jogegységi döntésében kimondta, hogy a közigazgatási perekben közérdekre hivatkozó civil szervezeteknek bizonyítaniuk kell a megtámadott intézkedés és az alapszabályukban rögzített célok közötti közvetlen kapcsolatot. A székelyudvarhelyi önkormányzat szerint az aradi egyesületnél ez a feltétel nem teljesül.

Még az alkotmánybíróság szavára is számítanak az ügyben

A városháza a fellebbezésben azt is kérte, hogy a bíróság függessze fel az eljárást addig, amíg a román alkotmánybíróság dönt a Vexler-törvény vitatott rendelkezéseiről.

Ez úgy jön ide, hogy az aradi egyesület a kolozsvári Octavian Goga Megyei Könyvtár elnevezése miatt is pert indított, mert kifogásolja, hogy az intézmény egy antiszemita politikusként is ismert egykori román miniszterelnök nevét viseli. Ebben az ügyben az Arad Megyei Törvényszék májusban az alkotmánybírósághoz fordult, és felfüggesztette az eljárást. Van azonban egy lényeges különbség: a kolozsvári perben az intézmények elnevezését szabályozó rendelkezést vitatják, Székelyudvarhelyen pedig a köztéri szobrokra vonatkozó szabály alkalmazása a kérdés.

De a Vexler-törvény már korábban is az alkotmánybíróság elé került: a testület 2025 júliusában elutasította a törvény ellen benyújtott alkotmányossági óvást, és a vizsgált kifogások alapján alkotmányosnak találta a módosításokat.

Egy dolog mindenesetre már most világos: Székelyudvarhelynek egyelőre nem kell eltávolítania a szobrot. Az október 28-án benyújtott fellebbezés miatt az elsőfokú ítélet még nem jogerős, a városháza pedig megerősítette a Transtelexnek, hogy az alkotás mindaddig a helyén marad, amíg egy jogerős bírósági döntés másként nem rendelkezik.

Az aradi egyesület nemcsak a Vándor székely-szobor eltávolítását kérte, hanem a szintén az Emlékezés Parkban álló Nyirő József-mellszoborét, valamint az íróról elnevezett utca átnevezését is. Szakács-Paál István korábban azt mondta, megvizsgálják az ügyet, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Nyirőt nem ítélték el háborús bűnökért. Azonban a második világháború végi politikai szerepvállalása jól dokumentált: az 1944-es nyilas hatalomátvétel után is parlamenti képviselő maradt, tagja lett a Törvényhozók Nemzeti Szövetségének, Sopronba követte a Szálasi-rendszert, ahol az Eleven Újság című nyilas propagandakiadványt szerkesztette, majd Németországba emigrált.

Nyirő személye korábban is okozott politikai konfliktust Székelyudvarhelyen: 2012-ben ott akarták újratemetni, de a román hatóságok ellenállása miatt a ceremónia végül elmaradt. Akkor az a hír terjedt el, hogy Szőcs Géza korábbi kulturális államtitkár egy táskában csempészte Romániába Nyirő hamvait, Szőcs azonban később azt állította, hogy a táskában valójában az Uz Bence egy példánya volt, és csak azt a látszatot keltette, hogy nála vannak a hamvak.