MCC-s pénzek nélkül, fapados verzióban tolja tovább az RMDSZ az Erdélyi Politikai Iskolát

„Megújul az Erdélyi Politikai Iskola! Jelentkezz a tizedik évfolyamra!” címmel küldte ki sajtóközleményét az RMDSZ szeptember 16-án, amelyben hírül adta, hogy „az EPI-t idéntől a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) közösen szervezi”. Bár a közleményben ez szó szerint már nem jelenik meg, de ez egyúttal azt is jelenti, hogy az MCC Erdély kiszáll a program mögül, hiába volt a 2017-es alapítás óta szervezője annak.

Mindez az MCC-t is érintő intézményi átalakításokkal függ össze, amely során a magyar állam megszüntette a tehetséggondozó eddigi közérdekű vagyonkezelő státuszát. Értesüléseink szerint az erdélyi MCC-nél már a hivatalos kormányzati döntés előtt megkezdődtek a drasztikus leépítések, és a munkatársak jelentős részének felmondtak. Most pedig az EPI-t is ráhagyták az RMDSZ-re és a MIÉRT-re.

Az EPI-t az MCC Erdély és az RMDSZ közösen indította, a Pro Iuventute Egyesület, a magyarországi Miniszterelnökség és a Polgári Magyarországért Alapítvány támogatásával és a MIÉRT közreműködésével. Az akkori MIÉRT-elnök Oltean Csongor adta át az első évfolyam végzőseinek járó kitüntetéseket és az ifjúsági szervezet azóta is kivette a részét a szervezésből. Az induláskor Geréd Imre, a Pro Iuventute Egyesület elnöke, az RMDSZ akkori ifjúságért felelős alelnöke volt a kapocs az MCC és az RMDSZ között, elmondása szerint ő még 2015-ben nagyon jó személyes kapcsolatokat alakított ki bizonyos fideszes politikusokkal, amikor a Kolozsvár Ifjúsági Főváros programsorozat egyik részét Budapestre szervezte ki.

Az alapítók azonban nem csak a költségvetést és a programokat, de az irányt is meghatározták. Az EPI egyik sajátossága, hogy a résztvevők gyakorló politikusoktól is hallgathatnak előadásokat a szakmáról. Ezek a politikusok azonban a politikai spektrum egyazon oldalairól kerültek ki, azon belül is az RMDSZ és a Fidesz tagjai közül. A meghívott előadók között szerepelt korábbi években például Lázár János korábbi fideszes közlekedési miniszter, Orbán Balázs, a Fidesz korábbi kampánypolitikai igazgatója és Gulyás Gergely korábbi miniszterelnökségért felelős miniszter is. Gulyás egyébként több évben is maga adta át a diplomát a végzősöknek. Sőt, Varga Judit is előadott a képzésben résztvevő diákoknak 2020-ban, akkor is, ha őt kényelmesen lehagyták azóta az előadóikat felsorakoztató listáról.

Az RMDSZ részéről pedig minden évben Kelemen Hunor szövetségi elnök ül le beszélgetni az EPI-résztvevőkkel. Az ő állandó részvétele mellett változó volt, hogy épp ki került be a programba, de tartott már előadást többek között: Tánczos Barna miniszterelnök-helyettes a kormányzás kihívásairól, a koalíciós döntéshozatalról és a mindennapi „tűzoltás” helyett szükséges hosszú távú stratégiákról, Cseke Attila szenátor, ügyvivő fejlesztési miniszter a helyi közigazgatás „rejtelmeiről”, Vincze Lóránt EP-képviselő magyar nemzetpolitika a terepen címmel, illetve Szabó Ödön és Csoma Botond parlamenti képviselők is az érdekképviseleti tevékenységről Bukarestben.

A szakértői meghívott előadók zöme pedig hasonlóképpen, ugyanazon az ideológiai tengelyen mozog, mint amelyen a szervezők. Ilyen módon pedig azok, akik nem politikusok, többnyire az RMDSZ vagy az MCC munkatársai. Ilyen például Márkus Etelka, az RMDSZ kommunikációs trénere és Nőszövetségének tagja, aki visszatérő előadója a képzésnek, minden évben előadást tart a résztvevő fiataloknak politikai kommunikációról, de ezt a listát bővíti több olyan MCC-s meghívott is, akik szélesebb szakmai nyilvánosságban kevésbé számítanak meghatározó szereplőknek.

Az EPI egyébként nem egy akkreditált képzés, a végzősök az élményeikkel és egy diplomával maradnak a végén. Ugyanakkor az országban egyedülálló lehetőséget kínál a közélet iránt érdeklődő hallgatóknak. Létezik ugyan egy alternatívája a KIFOR (Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum) gyakornoki programjának jelenlétében, és bár a célközönségét tekintve nagyjából ugyanannak a rétegnek hirdet közéleti képzést ez is, az egyetemi hallgatói jogkörrel rendelkezőkre szűkíti a jelentkezők körét és 20 helyett 6 fiatalnak kínál lehetőséget. A két programsorozat képzéseit, előadóit tekintve elég nagyok az átfedések, és bár a KIFOR programja mögött egyetemi intézményi háttér áll, maga az ifjúsági fórum a MIÉRT tagszervezete.

Na, de a tényállás az, hogy megújul az EPI, ennek hírére pedig felkerestük a szervezésben résztvevő és a promotálást magára vállaló Szilágyi Dóra Emesét, a MIÉRT elnökét, hogy megtudjuk, mit hoz magával ez a megújulás, milyen változásokat jelent ez az EPI-re nézve és milyen szerepe lesz ebben a friss struktúrában a MIÉRT-nek. Szilágyi elmondta, azon lesznek, hogy minőségbeli változás ne érződhessen előző évekhez képest, még akkor is, ha ezt szerényebb körülmények között kell megoldaniuk, ugyanis kisebb szervezőcsapattal és csökkentett költségvetésből gazdálkodnak. Egyébként az egyik újítás előző évekhez képest az, hogy idén – éppen a csökkentett költségvetés miatt – a résztvevőkre hárul az útiköltség díja az erdélyi helyszíneken.

A MIÉRT-nek Szilágyi elmondása szerint csak annyiban változik a szerepe, hogy nagyobb adminisztratív felelősség terheli majd, de a szervezésből a kezdetektől kivette a részét „a felhívás kiküldésétől kezdve a képzési hétvégék szervezésén át a turisztikai programok összerakásáig”.

De azért hogy lássuk, mi a pontosabb irány, rákérdeztünk arra, kik lesznek a meghívottak az idei évadban, folytatódik-e a hagyomány, hogy fideszes politikusok képviselik a magyarországi politikai szcénát, vagy a kormányváltás után most majd a jelenlegi kormánypárt politikusai is potenciálisan felkerülnek a meghívottak listájára.

A képzéshétvégék programjának a megtervezése még folyamatban van, továbbra is lesznek politikusok, akik előadnak, azt azonban nem tudta megmondani Szilágyi, hogy kik. „Részleteket még nem tudok elárulni, de arra szeretnénk hangsúlyt fektetni, hogy minél színesebb és minél jobb szakmai programot tudjunk összeállítani a fiataloknak. Szeretnénk, hogy a teljes palettát megismerjék” – válaszolta.

Idén azonban maga a budapesti tanulmányút is kimarad a programból, ami kezdetektől fogva része volt a képzésnek. Szilágyi ezt a szűkösebb anyagi forrásokkal magyarázta. Hozzátette: „a megváltozott körülmények között arra próbáltuk tenni a hangsúlyt, hogy a fiatalok az erdélyi, a romániai politikát ismerjék meg, és ebben mozogjanak otthonosan, mert ez az, ami az ő mindennapjaikat is meghatározza, illetve hogyha a közösségi közéleti szerepvállalásra készülnek, akkor elsősorban az itthoni körülményekkel, az itthoni politikummal kell megismerkedniük”. Ezzel szemben azonban például a brüsszeli út, ami a budapestivel egyetemben szintén több évben része volt a képzésnek, megmaradt a programok között.

Arra a kérdésre, hogy miért pont idéntől változnak meg a prioritások, miközben korábbi években azért a magyarországi politikai szereplők bevonásával és az ottani intézményi látogatásokkal jóval szórtabb volt a fókusz, Szilágyi azt mondta, nincs szó prioritásváltozásról. Anyagi okok állnak csupán a háttérben.

Ha pedig már letisztázódott, hogy a MIÉRT minden évben kivette a részét a szervezésből, arra is rákérdeztünk, hogy mi indokolta azt, hogy az előző tanévben, a májusra (kormányváltás utánra) meghirdetett budapesti tanulmányút végül elmaradt, és helyette abban az idősávban Nagyváradra látogattak a fiatalokkal. „Az indokolta azt a cserét, ha jól emlékszem, hogy pont akkor volt a kormányzatban és mindenütt az átadás-átvétel folyamata. Emiatt nem tudtuk kivitelezni a hétvégét” – válaszolta Szilágyi.

A „politikai iskolából” lett „közéleti program”

De akkor mi változik, ha a prioritások elméletileg nem? Hát a brand, úgy tűnik eléggé. Bár továbbra is Erdélyi Politikai Iskola néven fut a projekt, a kommunikáció több ponton is észrevehetően átalakult. Az előző évekhez képest egy visszafogottabb, általánosabb célokat megfogalmazó retorika jellemzi, amelyben a hangsúly eltolódik a politikai szerepvállalástól az egyéni fejlődés lehetősége felé.

A korábbi kommunikációban az Erdélyi Politikai Iskola célját hangsúlyosan politikai és közösségi szerepvállalásként határozták meg. Az MCC ismertetője szerint a képzés olyan erdélyi magyar fiatalokat szólított meg, akik hosszú távon „saját közösségük alakítói, véleményformálói” kívántak lenni, a későbbi kommunikáció pedig ennél is konkrétabban fogalmazott: az EPI célja, hogy a fiatalok „hatékonyan képviseljék a magyar közösségek értékeit és érdekeit a helyi közéleti ügyekben”. Így nem túlzás azt mondani, hogy az RMDSZ utánpótlás-képzéseként volt elképzelve a projekt. A hangsúly nem pusztán a résztvevők egyéni fejlődésén volt, hanem azon is, hogy a megszerzett politikai és közéleti tudást a magyar közösség képviseletében tanulják meg felhasználni és kamatoztatni.

A 2026-os honlap ehhez képest sokkal általánosabban fogalmaz: az EPI „eszközként” szolgál a közélet iránt érdeklődő fiatalok felkészítésére, hogy azok „ügyeket” képviselhessenek, közösségeket vezethessenek és „alakíthassák a körülöttük lévő világot”. Bár megjelenik az erdélyi-szál, mondván „Olyan fiatalok képzési programja, akik aktív szerepet szeretnének vállalni közösségeik és Erdély jövőjének alakításában”, még itt sem mondják ki, ahogy korábban, hogy ez politikai feladatkört jelentene.

Hasonló elmozdulás figyelhető meg abban is, ahogyan magát a közéleti szerepvállalást megnevezik. A régebbi leírásban kifejezetten sokszor szerepel a politika: a résztvevők a politikai pártok és kampányok működéséről, politikai filozófiáról és politikai elemzésről tanulhatnak, miközben a háttérbeszélgetéseken gyakorló politikusokkal és politikai szakértőkkel találkoznak.

A 2026-os kommunikációban ezek a konkrét kifejezések szinte teljesen eltűntek. Az idei szlogen a „közéletről közelebb”. Így pedig olyan fogalmak kerülnek előtérbe, mint a közélet, a közösségépítés, a vezetői készségek, a kommunikáció, az aktív szerepvállalás vagy az ügyek képviselete. Ez nem jelenti azt, hogy a program tartalmából eltűnt volna a politika: a képzés továbbra is politikai és közéleti ismereteket, szakértőkkel való találkozásokat és gyakorlati készségfejlesztést kínál, csak már nem nevezi nevén azt, inkább egy általánosabb irányt jelöl ki.

Az EPI képzését eddig kilenc évfolyam teljesítette sikeresen, évfolyamonként körülbelül 20 diákkal, azaz összesen olyan 180 EPI-alumnival számolhatunk. Azt nem tudni, hogy a képzés iránt mekkora az érdeklődés, a MIÉRT egyik posztjában arról számolt be, hogy 2023-ben 60 jelentkező közül választották ki azt a 21 tehetséges fiatalt, aki részt vett a képzésben, de erről nincsenek hivatalos, ellenőrizhető adatok.

A legelső, 2017-2018-as évfolyam végzősei között több olyan ember is akad, aki azóta is politikai, közéleti pályán van, bár ez nem jellemzi a többséget. De ilyen például Szilágyi Dóra Emese is, aki amellett, hogy a MIÉRT elnöke, Kelemen Hunor külügyi tanácsosa, az RMDSZ ifjúságért felelős ügyvezető alelnöke és a Szövetségi Állandó Tanács tagja is. De ennek az évfolyamnak a diákjai voltak Szabó Csorba Zsuzsanna Emese és Antal Géza az RMDSZ Kolozs megyei tanácsosai és Zsigmond József, RMDSZ-es sepsiszentgyörgyi helyi tanácsos is.

Fontos pontosítani ugyanakkor, hogy többen ezek közül a szereplők közül már eleve RMDSZ-közeli körökben mozogtak, mikor beiratkoztak a képzésre, tehát az EPI nem kiindulópontja volt karrierüknek, esetleg ugródeszka lehetett a cél felé. Az első évfolyam után azonban már kevés felismerhető arc van a végzősök csoportképein, látszólag az utánpótlásképzés szempontjából az EPI nem vált be, ami talán a retorika-váltást is magyarázhatja.

A képzés, ami „ütős”, de amúgy „szemtelenül szakmaiatlan”

Mind az MCC, mind pedig a MIÉRT gyakran osztott meg alumni-beszámolókat reklámcéllal, amelyben korábbi évek végzettjei dicsérték a képzést kritikátlanul. Ilyen módon pedig külső szemmel az látszik, hogy „Az Erdélyi Politikai Iskola nemcsak hogy megteremtette a társalgások megfelelő közegét és környezetét, hanem minden hétvége során új mederbe terelte azokat, újabb és újabb nézőpontokat beépítve” meg hogy „Olyan intézményekbe juthattunk be, ahova másként nem lett volna lehetőségem, a workshopok segíthettek a fejlődésben, és kötetlenül beszélgethettünk magas rangú politikusokkal.”

Sőt, az idei szezont hirdető videójukban amikor egy szóval kellett jellemezniük a fiataloknak az EPI-t, akkor olyan jelzőkkel illették, mint világi, ütős, családias, felemelő, bizalomgerjesztő, iránymutató vagy csak egyszerűen nagyon jó.

De mi is az az irány, amibe mutat ez a „nagyon jó” képzés? Erről már megoszlanak a vélemények, ha nem csak a szervezők platformjain nézünk szét. Egy 2023-asErdélyi Politikai Iskola, vagyis inkább kisdobosképző című véleménycikkben Nagy-Bodó Szilárd, az akkori évfolyam egyik végzőse úgy hivatkozik az EPI-re, miszerint „Ha itt tanulnak a jövő politikusai, akkor bajban vagyunk”. A szerző következőképpen vezeti fel az ott megélt élményeit:

„Volt szerencsém – bár lehet, inkább szerencsétlenségem – részt venni a Mathias Corvinus Collegium (MCC), a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által közösen szervezett Erdélyi Politikai Iskola hatodik évfolyamában, a 2022–2023-as »tanévben«. A tapasztalatok megrázóak, és indokolatlanná teszik az » iskola« megnevezést.”

Elmondja, hogy az Erdélyi Politikai Iskola képzésein a résztvevők elsősorban a Fideszhez közel álló politikai nézetekkel találkozhattak, miközben az ellenzéki és más politikai gondolkodásmódok bemutatása hiányzott. Szerinte egy politikai képzésnek a különböző ideológiák megismertetésére és a kritikus gondolkodásra is lehetőséget kellene adnia, ezzel szemben az EPI-ben a résztvevőket a sajtó kérdéseinek kikerülésére és a politikai imázs tudatos építésére készítik fel.

„Többek között olyan előadásokat lehetett meghallgatni, amelyeken elmondták, hogy Joe Biden hülye. Miért? Csak! De elhangzott az is, hogy az Európai Unió szét kellene essen, hogy mindenki kelet irányába tekint már most – nem is értjük, hogy miért vándorol mindenki globális léptékben nyugat felé –, hogy Magyarország az egyedüli reménye az Európai Uniónak (ami amúgy is szét kell essen), és természetesen az oroszok dicsőítése mellett az sem maradhatott ki, hogy egyes politikusok Nagy-Magyarországot ábrázoló szívecskékkel átszőtt diával zárták a prezentációjukat.”

Hogy több nézőpontot ismerjünk meg, mi is felkerestünk valakit, aki korábban elvégezte a képzést, hogy meséljen a tapasztalatairól. Névtelenséget kérő forrásunk is, a fentiekhez hasonlóan „szemtelenül szakmaiatlannak” írta le az EPI-t. Szerinte egy politikai iskolát elsősorban akkor lehet szakmainak nevezni, ha az nem pártpolitikai nevelést folytat, hanem a politika, mint szakma és tudomány gyakorlati műveléséhez szükséges készségeket, elemzői kompetenciákat és elméleti alapokat adja át. Ezzel szemben a képzés, amiben részt vett távol állt az ideológiai függetlenségtől és pluralizmustól, hiszen „lényegében csak a Fidesz-RMDSZ tengely szereplői tartottak előadásokat, képzéseket”.

„Tanulhattunk Gladden Pappintől külpolitikát, Frank Füreidtől kultúrharcról, Calum Nicholsontól a migrációról, Somkuti Bálinttól az orosz hadsereg diadalmas előrehaladásáról és sikereiről Ukrajnában, Tamás Sándortól és Antal Árpádtól a helyi politikáról. Nem a tudományos fokozataikat, és tevékenységüket kérdőjelezem meg ezeknek az embereknek, csupán azt, hogy mindannyian egy zenekarban játszanak. Nem nagyon volt lehetőség más nótákat is meghallgatni” – mesélte.

Elmondta, zöldfülű egyetemistaként nem nagyon voltak konkrét elvárásai, annyit tudott, hogy nehéz bekerülni, ingyenes minden, és jó kapcsolatokat lehet építeni, ha valaki előre szeretne lépni a közéletben. Pozitívum volt szerinte, hogy sok értékes és kritikus emberrel tanulhatott együtt, akik sokszor átláttak a szitán, sőt felnyitották a szemét olyan dolgokra, amelyeket egyébként kezdőként nem kérdőjelezett volna meg magától, mint például a különböző politikai események keretezése. „A negatív meglepetés maga az volt, amikor leesett a tantusz: én nem egy nemzeti válogatott utánpótláscsapatába, hanem egy klubcsapatba kerültem” – fogalmazott.

Egy személyes élményt is elmesélt, ami elmondása szerint felnyitotta szemét, ugyanis utána „köpni-nyelni nem tudott”. A budapesti tanulmányút során a szervezők arra bíztatták őket, hogy networköljenek az ott lévő politikusokkal, például Orbán Balázzsal. Forrásunk elmondta, akkor még nem is volt tisztában vele, ki is ő pontosan, csak annyit tudott, hogy Orbán Viktor egyik közeli embere és „az MCC-ben nagyfejes”. Ez az alkalom egyébként nagyjából egyidőben volt az akkori diák- és tanártüntetésekkel. „Bennem kissé kognitív disszonancia uralkodott azzal kapcsolatban, hogy míg az MCC-s tanárok és diákok élnek mint Marci hevesen, addig a közoktatásban résztvevőknek tüntetniük kell” – mesélte. Ezért feltette Orbán Balázsnak a kérdést, hogy miért nem lehetne több figyelmet fordítani a közoktatásra, esetleg visszavenni az MCC-ből forrásokat és oda allokálni, illetve a modernebb oktatási megközelítéseket amelyeket az MCC ifjúsági képzéseiben elég hatékony módon tudnak alkalmazni, miért nem terjesztik ki a közoktatásra is.

Orbán Balázs válaszként pedig azt mondta neki, hogy sokkal fontosabb az a fajta utánpótlásnevelés, amit ők végeznek az MCC-ben, ugyanis így olyan fiatalokat indítanak el a pályán, akik majd a szélesebb társadalomszervezést, és oktatást egyenesbe hozzák. Hiszen lényegesebb, hogy a jövő elitje tudja mi a dolga, mint a társadalom egészének jólléte. „Nekem ezután ne mentegesse senki az MCC-t, hogy nem janicsárképző, mert ha közvetetten is, de maga Orbán Balázs is ezt mondta” – zárta történetét.

Hozzátette, az ott született barátságok miatt jó élményként gondol vissza a tapasztalatra, ugyanakkor a képzés után vált egyértelművé számára, hogy addig saját elmondása szerint a „rossz oldalon állt”. „Lényegében diplomaszerzéstől datálom az én kritikus politikai attitűdöm felfedezésének kezdetét. És büszke vagyok arra, hogy azután több formában, intézményben aktívan vehettem részt annak a rendszernek a lebontásában, ami idáig züllesztette az utánpótlásnevelést” – mondta. Ha valaki közpénzen szeretne utazgatni, networkölni annak ajánlja, egyébként nem.