Zakuszka-index: olcsóbbak lettek az erdélyi piacok egy év alatt?
Idén is elmentünk megnézni, hogy egy év alatt mennyit drágultak az erdélyi piacok, és csak kapkodtuk a fejünket az eredményeket látva, mert sok esetben olcsóbban lehetett vásárolni, mint tavaly ilyenkor. Ráadásnak egy budapesti piac árait is bevettük az összevetésbe, amiből nemcsak az árak meg a kínálat különbsége bontakozik ki, hanem a kulturális különbségekre is rávilágít. Jövőre, Bukarestből keresünk önkéntes jelentkezőt, aki megnézi az árakat.
Minden év szeptemberének közepén készül egy összehasonlítás arról, hogy miként alakulnak az erdélyi zöldségpiacok árai (a 2022-es összegzést itt, a 2023-ast itt, a 2024-est itt, míg a tavalyit itt találjátok). Idén nyolc erdélyi település mellett premierként Budapest egyik zöldségpiacának az árait is megnéztük egy előre meghatározott, őszies termékkosárat használva. És mivel még a befőzési szezonban vagyunk, zakuszka-indexet is számoltunk, hogy kiderüljön, hol, mennyibe kerül beszerezni a hozzávalókat.
A termékkosárról és az összeírásról
A kosár összeállításánál fontos szempont volt, hogy olyan általános, szezonális termékek kerüljenek bele, amelyek elvileg minden piacon megtalálhatóak. A zakuszka hozzávalói mellett néhány másik zöldséget, illetve két idénygyümölcsöt is beválasztottunk. Így alakult a „bevásárlólistánk”: paradicsom, vöröshagyma, padlizsán, kápia paprika, paradicsompaprika (gogos), szárazbab, burgonya, uborka, káposzta, sárgarépa, szilva és fehér csemegeszőlő.
Az összeírásnál kizárólag a piaci árakat vettük figyelembe, például a lakónegyedi boltok vagy zöldségárusok árait akkor sem, ha egyes városokban ott akár olcsóbban lehet ilyen termékekhez jutni. A piacok között viszont nem válogattunk, volt olyan, ahol csak hetente egyszer gyűlnek össze az árusok (például Barót vagy Gyergyócsomafalva), olyan is, ahol ugyan naponta kimennek a termelők, de egy igazi piacnap van, amikor mindenki megfordul ott (Székelyudvarhely vagy Nagybánya), és igyekeztünk pont azon a napon összeírni az árakat, illetve olyan is, ahol minden nap tartanak vásárt (Kolozsvár vagy Marosvásárhely).
A korábbi évek gyakorlatához hasonlóan minden terméknek a kilogrammonkénti árát írtuk le, és úgy jártunk el, mint egy átlagos bevásárlásnál: mindig a legalacsonyabb árakat kerestük, a kiugróan olcsó, láthatóan gyengébb minőségű termékeket pedig figyelmen kívül hagytuk. Ha valamelyik terményt csak zsákos kiszerelésben kínálták, akkor ezt a szövegben külön jelezzük. Az adatfelvételt pedig úgy szerveztük, hogy időben minél közelebb legyenek egymáshoz, ezzel is kiküszöbölve, hogy a szezon változásai hatással legyenek az árakra. Végül szeptember 15–19. közötti időszakban írtuk össze az árakat. Ez azért volt fontos, mert a zöldségpiacokon a termékek árai kifejezetten dinamikusan változnak.
Annak ellenére, hogy a fent felvázolt metódushoz szigorúan tartottuk magunkat, azt még az eredményeink közlése előtt tisztázzuk: a módszerünk semmiképp nem egy tudományosan megalapozott kutatás, inkább nevezhető egy olyan rögtönzött felmérésnek, amelyből azért néhány trend kiolvasható.
Melyik volt a legdrágább, illetve legolcsóbb erdélyi piac?
A budapesti Lehel téri piac minden szempontból fővárosi, a kínálat és az árak tekintetében is külön kategóriát képvisel, nem fair az erdélyi kisvárosok piacához hasonlítani, ezért külön tárgyalom majd.
Az erdélyi vásárok közül magasan a marosvásárhelyi Dacia piacon került volna a legtöbbe a bevásárlás. Ezt klasszikusan drágának tartják, mivel a város egyik negyedének (Tudor) piacán főleg viszonteladók kínálják a portékát, akik ráteszik a termelői árra a maguk százalékát. A vásárhelyiek azt szokták mondani, hogy a Dacia piacon legalább 1–2 lejjel minden drágább, mint a város nagyobb és olcsóbb intézményeiben, és ez meg is látszik a felmérésben. A 109 lejes (7500 forintos) összesítéssel pont 17,5 százalékkal kerül többe, mint a második helyezett kolozsvári belvárosi, Széchenyi téri piac. Ha azt vesszük, hogy a korábbi évek tapasztalatai alapján a Dacia 10-15 százalékkal is drágább lehet, mint a város más vásárai, akkor a marosvásárhelyi piaci árak az erdélyi átlag körül alakulhatnak.
A korábbi évek adatai alapján azon nem lepődünk meg, hogy a kolozsvári belvárosi piac a legdrágábbak között van, azon viszont igen, hogy idén láthatóan olcsóbban jöttünk volna ki, mint 2025-ben és 2024-ben. Míg idén 92 lejbe (6330 forintba) került volna a kosár, addig tavaly 100 lej (mostani árfolyamon 6880 forint) alatt nem úsztuk meg.
Úgy tűnik, hogy nem egyedi jelenségről van szó, nem csak Kolozsváron lettek alacsonyabbak az árak a tavalyihoz képest. Csíkszeredában 86 lejbe (5920 forintba) került idén a kosár, ami összességében 7 lejjel kevesebb, mint egy éve. Székelyudvarhelyen 91 lejt (6265 forintot) fizettünk volna a termékkosárért, ami 21 lejjel kevesebb, mint 2025-ben. Igaz, a történethez az is hozzátartozik, hogy a tavalyi ár egy termék miatt volt kiugróan drága, de ha azt kivesszük az összegzésből, minimálisan akkor is kevesebbet kellett volna fizetni. A tavalyi helyszínek közül lényegében csak a nagybányai Széna téri piac (hivatalos nevén Piața Izvoare) megy ellent a trendnek, a város legnagyobb ilyen jellegű intézményében a tavalyi nagyon alacsony ár után idén kevéssel, 3 lejjel többet, 82 lejt (5645 forintot) számoltunk. A nagybányai piaci árak összesítője csak annyi megjegyzést írt az adatok mellé, hogy a tavalyhoz képest sokkal nagyobb volt a szórás.
A legolcsóbb valószínűleg a baróti szerdai zöldségpiac lenne. Azért kell feltételes módot használni, mert egyszerűen nem találtunk uborkát, így nem teljes a kosarunk, és burgonyát pedig csak zsákos kiszerelésben árultak. Így 70,4 lejt (4850 forintot) fizettünk volna. A baróti az egyik legkisebb heti vásár, ahonnan árakat kaptunk, és a visszajelzések szerint az elmúlt időszakban kifejezetten visszaesett az érdeklődés iránta, érthető, hogy az árusok igyekeznek a lehető legolcsóbban tartani az árakat, és csak azt kínálni, amit el tudnak adni. Uborka ugye egyáltalán nem volt, de sárgarépát és babot is csak egy helyi termelő kínált, igaz, utóbbit messze a legolcsóbban az összes vizsgált vásár között. A sepsiszentgyörgyi piacon „fizetett” 61 lejes (4200 forintos) összeg ugyan kevésnek tűnik, de ebből az összegzésből pont a legdrágább tétel, a bab hiányzik. Talán nem véletlenül.
Mi a helyzet Budapesten?
Egyértelmű, bármelyik erdélyi piacnál változatosabb a Lehel csarnok felhozatala. Például míg Erdélyben paradicsomból legfeljebb 2-3 fajtát kínálnak, addig itt megmutatta igazi gazdagságát, változatosságát a növény. Romániában is ismerünk oltyán, bivalyszív és cherry paradicsomot, de ez messze elmarad a budapesti piac kínálatától. Egyáltalán az a megfogalmazás, hogy paradicsom leegyszerűsítése a történetnek. És az árak is jellemzően drágábbak, 1000 forint (14,5 lej) alatti alig lehet paradicsomot kapni, míg a 2000 forintos (29 lejes) ár sem elképzelhetetlen. Kolozsváron a híres helyi termelők, a hóstátiak paradicsomát adták 20 lejért (1375 forintért), és kifejezetten drágának számított. Az erdélyi árakat is jól ismerő kolléga, aki vállalta az árak összeírását, úgy jellemezte a Lehel téri piacot, hogy jellemzően minden zöldség és gyümölcs esetében nagy volt az alsó és felső ár között a különbség, kereséssel mindenből lehetett a helyi viszonyokhoz képest olcsót találni, de az átlagárak minden esetben magasabbak.
Ezen kívül a kulturális különbség is kirajzolódik az árakon. Magyarországon korántsem olyan népszerű a padlizsán, mint Romániában. Míg Romániában vinetakrémbe és zakuszkába is rendszeresen használjuk a padlizsánt, ezért keresik is az emberek, addig Magyarországon soha nem volt ennyi népszerű ez a zöldség. (Dragomán György elbeszélése szerint a '90-es évek elején még az is előfordult, hogy a kofák azt sem tudták, mire használható). Romániában viszont nagyban termesztik a zöldséget, ami szezonban óriási halmokban áll a piacokon, és viszonylag olcsón is lehet hozzájutni. A padlizsán szezon végén is még 5 lej körüli áron kapni az erdélyi piacok többségében, de a nagybani ára 3 lej körül volt szeptember elején. Ehhez képest a Lehel piacon kétszer-háromszor drágább egy kiló padlizsán, mint Erdélyben. És ez meglátszik a zakuszka-indexen is.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
A zakuszka-indexet évekkel ezelőtt azért találtuk ki, hogy közelebb hozzuk az egyszerű piaci árösszehasonlítást a valósághoz, ne egységárakat vessünk össze, hanem egy népszerű termék elkészítéséhez szükséges zöldségekből induljunk ki.
A zakuszka erdélyi története nem olyan régi, bő fél évszázaddal ezelőtt honosodott meg, amikor a gogoshoz (ez a paradicsompaprika Erdélyben meghonosodott neve), a kápia paprikához meg a vinetéhez széles körben jutottak hozzá az emberek. Számtalan receptje létezik, szinte minden háztartásnak megvan a sajátja, de alapvetően a hagyma, paradicsom, padlizsán (vinete), illetve az említett paprikák szükségesek hozzá. Gyakran kerül bele főtt bab (fuszulyka) is. Ezeknek a piaci árai adják a mutatónk alapját.
A korábbi években is használt, konzervatívabb recept szerint számolunk. Ebbe a következők kerültek: 4 kilogramm gogos, 3 kilogramm padlizsán, 2 kilogramm hagyma, 1 kilogramm kápia paprika és 1 kilogramm bab.
A recept szerint 1 liter paradicsomlé is kell, de mivel kétesélyes volt, hogy minden általunk meglátogatott piacról egyaránt beszerezhető-e, inkább azzal számoltunk, hogy ekkora mennyiség elkészítéséhez körülbelül 3 kilogramm paradicsomra van szükség, és az összehasonlítás kedvéért a paradicsom árát vettük alapul. A fűszerek és az olaj árát most kihagyjuk az indexből, nem szükségesek olyan nagy mennyiségben és az áruk sem különbözik annyira, hogy jelentősen befolyásolná a mutatót.
Noha a baróti heti zöldségvásár tűnt egyértelműen legolcsóbbnak, amikor a zakuszka előállítási költségére indexet számoltunk (96 lej ≅ 6600 forint) elillant az előnye. A „zöldséglekvárhoz” nélkülözhetetlen hozzávalók ugyanis nem látványosabban olcsóbbak, mint máshol, pláne nem olcsóbbak, mint Nagybányán, ahol néhány összetevőhöz kifejezetten jó áron lehetett hozzájutni. A tavalyihoz hasonlóan idén is a máramarosi városban tudnánk legolcsóbban zakuszkát főzni, 90 lejbe (6187 forintba) kerülne. A piaci árak alakulása után viszont az sem feltétlen meglepő, hogy jellemzően a zakuszkaindex is lejtmenetben van.
Sepsiszentgyörgyön a bab kiesése miatt sajnos nem tudunk indexet számolni, de ha a drágább piacokon tapasztalt 25 lejes árat vesszük alapnak, akkor 111 lej jönne ki, ami 2 lejjel kevesebb, mint a tavalyi végösszeg. Beszúrok egy táblázatot az index alakulásáról a releváns helyszíneken (mindig ugyanott néztük le).
Az nem meglepő, hogy a zakuszka-index Budapesten volt a legdrágább, 197 lejnek (13680 forintnak) felelt meg, míg Erdélyben a marosvásárhelyi Dacia piacról került volna a legtöbbe a megfőzése, 136 lejbe (9350 forintba). A gyergyócsomafalvi piacon pedig 115 lejt (7900 forintot) költöttünk volna rá.
Mivel nagyon sok tényező határozza meg a piaci árakat, nehéz egyetlen dolgot kiemelni, aminek igazan hatása volt rájuk. Az üzemanyagárak emelkedése alapján előzetesen arra tippeltünk volna, hogy mindennek magasabb lett az ára, mert ez drágítani szokta a termékeket. Az aszályos időjárás is jellemzően hozzátesz az árakhoz, hiszen öntözni kell, ha azt szeretnék, hogy termés is legyen. Igaz, jelentős szárazság idén csak Románia nyugati régióban volt, az ország déli vidékein, Olténiában és Munténiában, ahonnan a legtöbb zöldség származik, a korábbi évekhez képest nem volt akkora szárazság. A fogyasztás általános visszaesése is arra sarkallhatta a piaci árusokat, hogy engedjenek az árakból. A lényeg viszont egyértelmű, valamivel olcsóbban tudunk volna idén bevásárolni az erdélyi piacok többségén, mint tavaly.
