Magyar pénzből akart fejleszteni ügyintézést segítő MI-csetbotot az RMDSZ, de arról nincs szó, hol tart vele

Lassan egy éve, hogy az RMDSZ megtartotta kongresszusát, ahol a következő időszakra szóló tervekből és ígéretekből nem volt hiány. A sok vállalás közül azóta is szinte havonta eszembe jut az ErdélyGPT, amellyel a román bürokráciában való eligazodást ígérték megkönnyíteni. A hivatalok összejárása nekem sem a szívem csücske, így érdekelt, mi lett az asszisztenssel, amelynek elvileg elég lenne magyarul elmondani, milyen ügyben szeretnénk segítséget. A bejelentés óta hónapok teltek el, így ideje utánajárni, meddig jutottak az ígérettől.

Az RMDSZ 2025. október 10-én, a Zsukiménesen tartott kongresszusán jelentette be az ErdélyGPT létrehozását, amit a közösségi médiában később „Erdély legmenőbb projektjeként” írtak le. A küldöttek előtt Antal Árpád ismertette a következő időszakra szóló stratégiát, amelyben a hazaváró programtól a digitális mikroinfluenszer-hálózatig sok minden helyet kapott. A szövetség azt mutatta be, hogyan tartana lépést a változó világgal, és ebben szerepet szánt a mesterséges intelligenciának is.

Itt jön szóba az ErdélyGPT, amit magyar nyelvű, helyi tudásra épülő asszisztensként képzeltek el, amely segít megérteni a román hivatalos iratokat, és támogatást nyújt kérelmek, nyilatkozatok, beadványok elkészítésében. Antal Árpád, akit a kongresszuson neveztek ki az RMDSZ stratégiai igazgatójává, egy később megjelent interjúban magyarázta el az elképzelést: az ember magyarul elmondaná, milyen ügyet szeretne intézni, az alkalmazás pedig elkészítené az ahhoz szükséges román nyelvű beadványt.

Ez azok közé a politikai ígéretek közé tartozik, amelyek tényleg hasznosak lehetnek, elvégre sokszor az anyanyelvünkön is nehéz megérteni egy-egy formanyomtatványt, és a szavak lefordítása amúgy is csak az első lépés a sok közül. És ha meg is értjük a cikkelyekkel és zsargonokkal teli körmondatokat, még nem feltétlenül lesz világos, melyik rubrika vonatkozik ránk, milyen igazolást kell mellékelni, és egyáltalán jó ügyintéző ablaknál állunk-e.

Mi történt a bejelentés után?

Még novemberben úgy tűnt, tényleg haladnak a projekttel, mivel az RMDSZ gyakornoki felhívást tett közzé: öt hallgatót kerestek az ErdélyGPT nyelvi és tartalmi minőségbiztosítására. A jelentkezők feladatai közé tartoztak a leírás szerint a kérdések és válaszok értékelése, hibák rögzítése, tesztesetek követése és visszajelzések küldése a fejlesztőknek, mindezért cserébe betanítást, mentorálást és a tanulmányokhoz igazítható időbeosztást kínáltak. „Egy digitális asszisztens, »aki« megkönnyíti az erdélyiek ügyintézését? Igen, létezik!” – írta a Bihar megyei RMDSZ a gyakornoki program reklámozásánál.

Közben egyre gyakrabban megfogalmazódott bennem, hogy érdemes lenne megnézni, meddig jutottak ezzel a helyi tudású mesterséges intelligenciával. Az ErdélyGPT-re rákeresve ugyanis három különböző webcím is előkerült: az erdelygpt.hu, az erdelygpt.ro és az erdelygpt.com. A magyarországi végződésű oldalon regisztrálni, utána pedig beszélgetni is lehetett az asszisztenssel, arról viszont nem találtam egyértelmű eligazítást, hogy a címek közül melyik az RMDSZ által bejelentett programé, és mi a többinek a szerepe.

Májusban ezért írtam egy levelet Jakabos Tündének, akinek a címére az ErdélyGPT gyakornoki jelentkezéseit is várták. Más, a projekttel kapcsolatba hozható RMDSZ-es politikusoknak is elküldtem a kérdéseimet, de alapvetően arra voltam kíváncsi, hogyan haladnak, és megjegyeztem, hogy a többféle weboldalt és a bizonytalan működtetői hátteret furcsának találtam.

Addigra már beszélgettem is az ErdélyGPT-vel: megkérdeztem például az RMDSZ akkor napirenden lévő törvényjavaslatáról, amely a gyerekpénz összegét és feltételeit módosítaná. A javaslatról és a körülötte kialakult vitáról is részletes összefoglalót kaptam, de a technikai részekre voltam inkább kíváncsi. Használat közben több hibába is belefutottam: a mélyelemzés funkció nem működött, és időnként kétszer kaptam meg ugyanazt a választ. A hosszabb szövegeket pedig nehéz volt már írás közben olvasni, mert a felület folyton a válasz aljára ugrott, így újra meg újra vissza kellett keresnem, hol tartottam.

A levelemben ezekre is rákérdeztem, ahogy arra is, milyen fejlesztési szakaszban van a projekt, melyik a hivatalos belépési felülete, és ki felel az adatkezelésért. Pár nappal később ezt a választ kaptam:

„Tájékoztatjuk, hogy az ErdélyGPT jelenleg előkészítési szakaszban van. A projekt fejlesztési munkálatai ez idáig nem kezdődtek meg, ezért a megkeresésében szereplő technikai, működési és adatkezelési kérdések többségében jelenleg még nem született végleges döntés.”

Vagyis miközben én már arról kérdeztem őket, miért küld kétszer választ az asszisztens, az RMDSZ arról tájékoztatott, hogy a fejlesztését még el sem kezdték. Azt azonban nem írták meg, hogy akkor mivel – vagy „kivel” – beszélgettem, és a felsorolt webcímek közül bármelyik hozzájuk tartozik-e.

Ez lényeges, mivel nem tudjuk igazolni, hogy az általunk kipróbált oldal az RMDSZ szolgáltatása lenne, és a névazonosság önmagában ehhez nem elég. A szövetségnél viszont rákérdeztünk erre, és a válasz nem segített eldönteni, hogy egy korai próbaváltozatra, egy külön kezdeményezésre vagy valami egészen másra találtunk rá.

Ezt a novemberi toborzással sem könnyű összeegyeztetni: ha a fejlesztési munkálatok még nem kezdődtek el, milyen válaszokat ellenőriztek volna a fél évvel korábban keresett gyakornokok, és kiknek jelezték volna a hibákat? A felhívásból nem tudjuk meg, hogy végül kiválasztották-e őket, és munkába álltak-e, és az ezzel kapcsolatos kérdéseinkre sem kaptunk választ. Egy előkészítő tesztelésnek természetesen lehet szerepe a fejlesztés előtt is, de erről a munkamenetről nem kommunikált az RMDSZ.

Júniusban aztán újra felbukkant az ErdélyGPT a politikai kommunikációban: Vincze Lóránt, az RMDSZ európai parlamenti képviselője arról számolt be, hogy Strasbourgban Burton Davisszel, a Microsoft alelnökével tárgyalt, és az ErdélyGPT-hez is kereste a vállalat partnerségét. Elkészült szolgáltatásról vagy megkötött együttműködésről ebből a posztból sem lehetett értesülni.

A szakmai partnerkeresés mellett korábban a fejlesztéshez próbáltak pénzt szerezni Magyarországról. A Bethlen Gábor Alaphoz (BGA) beérkező kérelmekre rálátó forrásunk szerint az ErdélyGPT-re is nyújtottak be finanszírozási igényt, majd a kormányváltás után ismét kértek forrást a projekthez. Forrásunk azt mondta, hogy a jelenlegi magyar kormány nem érdekelt a fejlesztés támogatásában.

Arról egyelőre nincs információnk, hogy az RMDSZ milyen más forrásból valósítaná meg a kongresszuson bejelentett tervét. A pénzügyi és szervezeti háttérről az Erdély Hazavár esetében sem kaptunk sokkal részletesebb tájékoztatást. Amikor a külföldön élő erdélyi magyarok hazatérését „segítő” program költségvetésére és munkatársainak számára kérdeztünk rá, azt válaszolták: „A programot a kezdetektől fogva az RMDSZ költségvetéséből finanszírozzuk, az Erdély Hazavárral kapcsolatos teendőket az RMDSZ munkatársai végzik jó szívvel, a mindennapi munkájuk mellett.”

Teltek-múltak a hónapok, szeptember elején újabb kérdéseket küldtem, de cikkünk megjelenéséig nem érkezett válasz, még annyi sem, hogy később tudnak tájékoztatni, így a májusban feltett alapvető kérdések hónapok óta megválaszolatlanok.

Ezek közül az egyik legkézenfekvőbb, hogy mi történik azzal, aki emlékszik a bejelentésre, rákeres az ErdélyGPT-re, regisztrál, majd egy hivatalos ügy részleteit kezdi el megbeszélni vele. Egy személyi igazolvány, adóügy vagy családi támogatás kapcsán hamar előkerülhetnek olyan adatok, amelyeket az ember nem osztana meg akárkivel.

Tudja-e a felhasználó, kinek adja át ezeket, meddig tárolják őket, és kik férhetnek hozzájuk?

A csetablakban ugyan halványan írja, hogy „Az ErdélyGPT tájékoztató jellegű információt ad. Hivatalos ügyekben konzultálj szakértővel”, de ismerjük az emberek internetes szokásait, hajlamosak vagyunk nem figyelni az apróbetűs részekre.

Már a májusi levélben megkérdeztem, felhasználják-e a beszélgetéseket és a feltöltött dokumentumokat fejlesztésre, hibakeresésre vagy gyakornoki minőség-ellenőrzésre. Arra is rákérdeztem, használják-e a kérdésekből, témákból vagy helyadatokból származó információkat politikai kommunikációhoz vagy választói profilalkotáshoz. Ilyen felhasználásra persze nincs bizonyítékunk, de azt szerettük volna tisztázni, milyen szabályok között működne a szolgáltatás.

Egyébként az ErdélyGPT néven elérhető oldalak között a .ro végű címen sajátos bemutatkozásba botlottunk: „A ⚡ falu esze, az Erdélyiek kedvenc Mesterséges Intelligenciája 🤖” – hirdette az oldal, majd így folytatta:

„Székely AI asszisztens, amely elintézi a hivatalos ügyeket, ha te éppen pálinkát főzöl. Navigálj könnyedén a román bürokráciában, vagy mégse.”

Akit ez meggyőzött, és kipróbálná az ErdélyGPT-t, azt a „Hencegj vagy panaszkodj!” feliratú hivatkozás már a .hu végű oldal regisztrációs felületére irányítja át.

A pálinkafőző székely és a panaszkodó ügyfél alakjával próbálkozó szöveg inkább paródiának hat, mint egy hivatalos ügyekben segítséget kínáló szolgáltatás leírásának. „Vagy mégse.”

Na de mit tud az ErdélyGPT?

Mindezek után azért kíváncsiak voltunk arra is, mire jutnánk a gyakorlatban a „helyi tudás” erejét hirdető asszisztenssel. Az RMDSZ szerint májusban még nem kezdődött el a saját projektjének fejlesztése, a név alatt elérhető felülettől viszont már lehetett segítséget kérni.

Azt próbáltuk ki, hogy az erdelygpt.hu-n kapott útmutatás alapján el lehetne-e indulni egy hétköznapi ügy elintézésére.

Egy kitalált, de hétköznapi helyzettel fordultunk az MI-hez: harmincéves román állampolgárként egy hónap múlva lejár a személyi igazolványunk, és bár az állandó lakcímünk Csíkszeredában van, jelenleg Kolozsváron tartózkodunk. Az első elektronikus személyinket szeretnénk kiváltani, lehetőleg helyben, a lakcímünk megváltoztatása nélkül, ezért arra voltunk kíváncsiak, elintézhető-e ez Kolozsváron, hol foglalhatunk időpontot, milyen iratokat kell magunkkal vinnünk, és szükséges-e személyesen megjelennünk. A válasz mellé hivatalos forrásokat is kértünk, és arra biztattuk az asszisztenst, hogy kérdezzen vissza, ha valami még hiányzik az eligazításhoz.

Az ErdélyGPT elsőre biztató választ adott: helyesen jelezte, hogy Kolozsváron is igényelhetjük az okmányt lakcímváltoztatás nélkül, és azt is, hogy a fénykép és az ujjlenyomatok miatt személyesen kell bemennünk. A teendőket jól áttekinthető pontokba szedte, így olvasás közben úgy tűnt, szépen végigvezet az ügyön. Amint azonban eljutottunk volna az időpontfoglalásig, már nekünk kellett keresgélni: azt javasolta, nézzük meg a kolozsvári hivatal honlapján az online szolgáltatásokat, vagy próbálkozzunk az általa megadott román keresőkifejezésekkel. Pedig itt egyetlen linkkel is továbbsegíthetett volna, hiszen a belügyminisztériumnak van erre országos időpontfoglaló oldala.

A fizetés kérdése ennél is macerásabbnak bizonyult, mert amikor ellenőrizni kezdtük a választ, a hivatalos tájékoztatók között is ellentmondásba futottunk. Az ErdélyGPT 67 lejes díjat írt, amelyet szerinte az adóhivatalban, a postán vagy esetenként az ügyfélszolgálaton fizethetünk be, a kolozsvári önkormányzat oldalán viszont más összeget találtunk, sőt, ugyanott kétféle választ is: az oldal elején ingyenesnek nevezték az első elektronikus személyit, a díjaknál pedig azt írták, hogy 2026. augusztus 29. után 70 lejbe kerül. A belügyminisztérium tájékoztatója eközben továbbra is ingyenességet ígért a 14 éves vagy idősebb, első elektronikus személyijüket igénylő román állampolgároknak, ezért más városok oldalain is utánanéztünk, mire számíthatunk.

Végül a jászvásári személynyilvántartónál találtunk egy mondatot, amely tisztázta ezt a bizonytalanságot: az első elektronikus személyi augusztus 29. után is ingyenes a 14 éves vagy idősebb igénylőknek. A háttérben a finanszírozás változása állt: az okmányokat korábban az uniós helyreállítási alapból fizették, a program lezárásával azonban a költség nem hárult automatikusan az ügyfelekre. A Maros megyei személynyilvántartó szeptemberi közlése szerint amíg tisztázzák, miből és hogyan fedezik ezután a kiadásokat, azoktól, akiknek eddig ingyen járt az okmány, továbbra sem kérnek befizetési bizonylatot.

A mi esetünk tehát az ingyenes kategóriába tartozott, vagyis az asszisztens már egy olyan befizetést intéztetett volna velünk, amelyre nem is lett volna szükség.

Ráadásul a fizetős esetekre sem stimmelt az útmutatás: a minisztériumi tájékoztató például egy elveszett elektronikus személyi pótlására 70 lejt ír elő, amelyet CEC Banknál vagy SelfPay automatánál lehet befizetni. Az ErdélyGPT által közölt összeget és befizetési helyeket így az ellenőrzött oldalak nem támasztották alá, a válaszból pedig nem derült ki, honnan vette ezeket. Bár külön kértünk hivatalos hivatkozásokat, többnyire intézményneveket és további keresési tanácsokat kaptunk. A szöveg végén még feltűnt a források felsorolását ígérő sor is, alatta azonban már nem szerepelt semmi. Az asszisztens készségesen felajánlotta, hogy más kérdésekben is segít, miközben az addigi válasz ellenőrzésével is maradt dolgunk.

Ugyanezzel a helyzettel a ChatGPT-t is megkerestük, amely közvetlen hivatalos hivatkozásokat és időpontfoglalási linket adott, az első elektronikus személyit pedig a belügyi tájékoztató alapján ingyenesnek írta le. A kolozsvári oldal ellentmondását ugyan nem jelezte, a fizetésről szóló válaszát azonban a további ellenőrzésünk is megerősítette, a mellékelt linkeken pedig rögtön meg tudtuk nézni, mire alapozza az állításait. (Ezzel az összehasonlítással nem azt akarjuk sugallni, hogy a ChatGPT fogja megváltani a világot. Sokszor egy egyszerű kereséssel vagy egy hasonló ügyet nemrég elintéző ismerős megkérdezésével is előrébb jutunk.)

Egyetlen próbából persze nem lehet eldönteni, melyik rendszer hogyan boldogulna a román bürokrácia összes többi ügyével, ebben az esetben azonban jól érződött, melyik csetbot mennyi ellenőrzési feladatot hagyott ránk.

A kolozsvári oldal következetlensége közben azt is megmutatta, miért lenne szükség egy jól működő ügyintézési asszisztensre: amikor a hivatalos tájékoztatók között is nehéz eligazodni, tényleg sokat számítana, ha valaki végigvezetne az eltéréseken, és segítene megtalálni a helyzetünkre érvényes választ.

Egy magyarul értő, a romániai ügyintézésben jártas asszisztensnek lenne helye, az RMDSZ pedig a kongresszusán meg is ígérte, hogy létrehozza. Most már azt is jó lenne megtudni, meddig jutottak ezzel, és mihez kezdenek, ha a magyarországi támogatás tényleg elmarad. Közel egy év után az „előkészítés alatt” aligha elég válasz a kérdéseinkre, főleg úgy, hogy közben az ErdélyGPT nevével már oldalak működnek, amelyekről a szövetség azt sem tisztázza, van-e hozzájuk köze. Egyelőre könnyebb felidézni, mit ígértek a színpadról, mint kideríteni, mi valósult meg belőle, és ha ebben nincs változás, az ErdélyGPT történetének legjobban kidolgozott része a bejelentés marad.