Tavaly a szélsőjobb legyőzőjeként ünnepelték Nicușor Dant, ma már egyre többen árulónak nevezik a román elnököt
„Rád szavaztunk, te pedig elárultál” – ezt skandálta pénteken néhány tucat tüntető a román elnöki hivatal előtt, a Cotroceni-palotánál. Ezúttal nem Nicușor Dan régi politikai ellenfelei, hanem olyan civil szervezetek és választók bírálták az államfőt, akik közül sokan tavaly teljes bizalommal rá szavaztak.
A kis létszámú tüntetés önmagában nem bizonyítja, hogy Dan teljes választótábora elfordult volna tőle, de példázza azt a csalódottságot, amely hónapok óta erősödik a reformpárti és korrupcióellenes civil közegben.
Ha visszapörgetjük az eltelt egy évet, akkor azt látjuk, 2025. május 18-án még egészen más volt a hangulat Bukarestben. A matematikusból lett civil aktivista, a reformpárti Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) egyik alapítója és korábbi bukaresti főpolgármester 6,16 millió szavazattal, 53,6 százalékos eredménnyel győzte le George Simiont. Az eredmény kihirdetése után emberek ezrei ünnepeltek román és uniós zászlókkal a főváros központjában, és nem pusztán Dan győzelmének örültek, hanem annak is, hogy Románia megőrizte nyugati irányultságát és legyőzte a szélsojobbot.
Az ellenfelét, George Simiont a nacionalista és szélsőjobboldali Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökét maga Orbán Viktor támogatta, aki a választás előtt nyilvánosan egyetértését fejezte ki Simion egyik kampányüzenetével, az AUR jelöltje pedig ezt fizetett hirdetésekben használta fel, hogy az erdélyi magyarok szavazatait is magáénak tudhassa. Az RMDSZ ezzel szemben Dan támogatására kérte az erdélyi magyarokat.
Így a korábbi főpolgármester nemcsak saját híveinek szavazataival nyert, hanem egy rendkívül széles, Simion hatalomra kerülését megakadályozni akaró választói koalícióval. „Őszinte Romániát” ígért, a programjában pedig az szerepelt, hogy az állami intézményeket érdekcsoportok tartják fogva, a szakértelem helyét pedig átvették a pártkapcsolatok – ezen változtatni kell. A beiktatása után készített első közvélemény-kutatásban a CURS szerint 57 százaléknak volt jó vagy nagyon jó véleménye róla.
Egy évvel később az INSCOP felmérése arra mutatott rá, hogy már a megkérdezettek 70,5 százaléka mondta azt, hogy elégedetlen az államfő munkájával. A két felmérés nem ugyanazt a kérdést tette fel, ezért a számok nem vethetők össze egy az egyben, de a bizalmi hullám elapadását jól jelzik.
Simion a választás óta Dan legitimitását támadja
A mostani helyzet megértéséhez két külön folyamatot kell szétválasztani: Nicușor Dan korábbi támogatóinak csalódását és George Simion folyamatos politikai hadjáratát.
Az AUR elnöke a választás éjszakáján még elismerte vereségét és gratulált Dannak, két nappal később azonban már az eredmény megsemmisítését kérte. Bizonyítékokat nem mutatott fel, de arról beszélt, hogy francia és moldovai erők avatkoztak be a választási folyamatokba, szavazatvásárlást és manipulációt emlegetett. A román alkotmánybíróság egyhangúlag elutasította a panaszát, majd hitelesítette Dan győzelmét.
Simion tábora ennek ellenére gyakorlatilag a mandátum kezdete óta megkérdőjelezi Dan legitimitását és a távozását követeli. Az AUR 2026 júliusában hivatalosan is elindította az államfő felfüggesztését célzó eljárást, augusztusban pedig külön honlapot hozott létre a kampányhoz. Ezen feltüntetik, melyik parlamenti képviselő támogatja Dan eltávolítását, Simion pedig arra kéri követőit, hogy gyakoroljanak nyomást a törvényhozókra.
Romániában az elnök felfüggesztését a képviselők és szenátorok legalább egyharmada kezdeményezheti. Ha a parlament megszavazza, harminc napon belül népszavazást kell tartani az államfő leváltásáról. Az AUR-nak ehhez egyelőre nincs meg a szükséges támogatása, és a román politikát három évtizede meghatározó, kiterjedt helyi hálózattal rendelkező Szociáldemokrata Párt (PSD) sem állt a kezdeményezés mellé.
Az első nagy törés: az ügyészségi kinevezések
A reformpárti tábor és az elnök közötti első komoly konfliktust az ügyészségek vezetőinek kinevezése okozta. Ez Romániában elég érzékeny ügy: a korrupcióellenes ügyészség korábbi látványos eljárásai után az igazságszolgáltatás függetlensége évek óta a reformpárti és a régi hatalmi hálózatok közötti küzdelem egyik fő terepe.
A PSD-s igazságügyi miniszter nyolc jelöltet terjesztett fel a legfontosabb ügyészségi tisztségekre. Közülük mindössze hárman kapták meg a bírói és ügyészi kar szakmai önigazgatási szerve, a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) támogatását, Dan mégis egy kivétellel mindenkit kinevezett.
A legtöbb bírálat Cristina Chiriac új legfőbb ügyész és Marius Voineag kinevezését érte. Chiriacot azzal vádolták, hogy bizonyítékokat hallgatott el a később nemi erőszakért elítélt Huși-i ortodox püspök ügyében. Voineag korábban a korrupcióellenes ügyészséget (DNA) vezette, és a Recorder az igazságszolgáltatást behálózó korrupcióról szóló dokumentumfilmjében olyan szereplőként jelent meg, aki hozzájárult politikailag érzékeny korrupciós ügyek eltussolásához. Dan ennek ellenére legfőbbügyész-helyettessé nevezte ki.
Az államfő azzal védekezett, hogy több tucat ügyésszel beszélt, önállóan mérlegelt, és vállalja a felelősséget a döntésért. A kinevezések után azonban 25 civil szervezet nyílt levélben figyelmeztette: ha nem átalakítja, hanem tovább működteti a rendszert, akkor annak részeként fogják megítélni.
A csalódottságot több teljesítetlen ígéret is erősítette. Dan 2025 decemberében megígérte, hogy januárban konzultációt tart a bírók és ügyészek körében arról, hogy a CSM valóban a közérdeket szolgálja-e; ezt később újra bejelentette, de azóta sem tartották meg. Nem készült el az általa ígért teljes jelentés a 2024-es, orosz befolyás gyanúja miatt érvénytelenített elnökválasztásról sem, és több mint egy év után sem nevezett jelölteket a román bel- és külföldi hírszerzés élére.
Megbukott a reformkormány, azóta sincs teljes jogkörű kabinet
A következő nagy törést Ilie Bolojan kormányának bukása okozta. A fiskálisan szigorú Bolojant, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) reformer vezetőjét Dan 2025-ben még az állam működésének átalakítására legalkalmasabb miniszterelnöknek nevezte.
Bolojan négypárti kabinetje megszorításokkal próbálta csökkenteni a költségvetési hiányt, és hozzányúlt az állami vállalatok körül kiépült érdekhálózatokhoz is. A koalíció legnagyobb pártja, a PSD 2026 tavaszán kihátrált mögüle, majd az AUR-ral közösen benyújtott bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatta a saját korábbi kormányát.
Dan végig arra hivatkozott, hogy államfőként pártatlan közvetítőnek kell maradnia. Kritikusai szerint ezzel magára hagyta azt a miniszterelnököt, akinek reformjai elvileg közel álltak a saját programjához. Arra nincs bizonyíték, hogy Dan részt vett volna Bolojan megbuktatásában vagy erről alkut kötött volna a PSD-vel, az viszont tény, hogy nyilvánosan nem állt ki mellette.
A kabinet május 5-én megbukott. Dan előbb Eugen Tomacot, majd Adrian Veșteát bízta meg kormányalakítással: az első jelölt többség híján visszalépett, a második kormányát leszavazta a parlament. Az ország azóta teljes jogkörű kabinet nélkül működik, az ügyvivő kormány pedig nem hozhat sürgősségi rendeleteket és nagyobb reformokat sem tud végrehajtani.
Veștea kijelölése után már a korrupcióellenes, uniópárti civil közeg is látványosan az elnök ellen fordult: június 19-én mintegy kétezren tüntettek a bukaresti Győzelem téren Ilie Bolojan mellett, valamint a PSD és az államfő ellen. A tiltakozást három, a Bolojan körüli reformpárti tábort érintő igazságügyi döntés váltotta ki. A tüntetők „Nicușor, áruló!” jelszót skandáltak, egyesek pedig már az elnök tisztségből való felfüggesztését is követelték. Egy résztvevő a HotNews-nak azt mondta: Dan egy év alatt sem valósította meg a kampányában megígért „Őszinte Romániát”.
A legfrissebb értesülések szerint szeptember elején egy párton kívüli miniszterelnök vezette, alapvetően PSD-s kabinet létrehozásával próbálkozhatnak. Ez ismét kényelmetlen helyzetbe hozhatja az államfőt: a régi rendszer ellen kampányoló politikus végül éppen a legtöbb korrupciós váddal szembesülő szociáldemokratákra támaszkodva zárhatja le ideig-óráig a kormányválságot.
Két friss döntés, amelyet nehéz volt megmagyarázni
Ebben a helyzetben robbant ki a Lucian Pahonțu körüli botrány. A Kormányőrséget (SPP) vezető tábornok 2005 óta van hivatalban, több elnöki ciklust élt túl a román állam egyik legkevésbé átlátható intézményének élén. A független oknyomozó portál, a Recorder korabeli dokumentumok és tanúvallomások alapján feltárta, hogy Pahonțu 1989-ben a Ceaușescu-diktatúra állambiztonsági csapatának szakaszparancsnoka volt. Egységét december 21-én a bukaresti Egyetem tér környékére vezényelték, ahol azon az éjszakán 48 embert öltek meg. Alakulata az 1990-es Egyetem téri tüntetés erőszakos felszámolásánál is jelen volt.
A feltárt iratok nem bizonyítják, hogy Pahonțu személyesen lőtt vagy ütött volna meg tüntetőket, azt viszont igen, hogy az általa vezetett fegyveres egység mindkét megtorló akció helyszínén ott volt.
Az elnök mégis kijelentette, hogy Pahonțu nem tartozik a megtorlás résztvevői közé, és nem érti, miért a botrány. Azt is elismerte, hogy az igazgató vezetői tevékenységét nem vizsgálta meg, magát a szolgálatot viszont „a saját megfigyeléseire” támaszkodva professzionálisnak találta.
Az államfő azzal is védekezett, hogy az SPP nem titkosszolgálat, hanem egyszerű őrző-védő szerv. A Factual tényellenőrzése szerint ez nem igaz: a Kormányőrség nemzetbiztonsági feladatokat lát el, és nyíltan vagy fedetten is gyűjthet információkat. Dan reakciója azért okozott nagy felháborodást, mert hívei éppen a régi állami hálózatokkal szembeni fellépést várták tőle.
Szinte ugyanebben az időben Nicușor Dan kihirdette az integritási törvényt, amelynek egyik rendelkezése harminc napon belül megszünteti Dominic Fritz temesvári polgármester mandátumát. Az ügy előzménye 2020-ig nyúlik vissza: Fritz frissen megválasztott polgármesterként aláírt egy előterjesztést egy ingatlanfejlesztő által kért városrendezési tervről. A dokumentációt olyan építésziroda készítette, amelynél egy USR-s önkormányzati képviselő is dolgozott, aki a választási kampányban 25 ezer lejt kölcsönzött Fritznek. Az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) ezért érdekellentétet állapított meg; Fritz szerint viszont csak egy, még az előző városvezetés által elkészített irat másolatát írta alá hivatalba lépése után. A legfelsőbb bíróság 2026 júniusában jogerősen az ANI-nak adott igazat.
A jogerős döntés alapján Fritz a jelenlegi ciklusa lejárta után három évig nem indulhatott volna újabb választott tisztségért, de a folyamatban lévő polgármesteri mandátumát nem veszítette volna el automatikusan. Ezen változtatott a PSD által benyújtott és az AUR támogatásával elfogadott módosítás: az új szabály szerint azoknak is harminc napon belül megszűnik a tisztségük, akikről már a törvény hatálybalépése előtt jogerősen kimondták, hogy összeférhetetlenek voltak vagy érdekellentétbe kerültek. A rendelkezés több más polgármestert is érint, de mivel Fritz ügyére közvetlenül alkalmazható, a román sajtóban „Fritz-módosításként” emlegetik.
Fritz és az USR azért tartja visszamenőleges büntetésnek a szabályt, mert a parlament nem egy újabb jogsértést szankcionált, hanem egy már jogerősen lezárt ügyhöz kapcsolt utólag új következményt: a hivatalban lévő polgármester azonnali leváltását.
Dan is ezen az alapon támadta meg a rendelkezést az alkotmánybíróságon, a testület többsége azonban alkotmányosnak találta, többek között Asztalos Csaba, az RMDSz által nevesített alkotmánybíró is úgy szavazott, hogy az a szociáldemokrata vonalat erősítse. Az államfő ezután még visszaküldhette volna a teljes törvényt a parlamentnek, de augusztus 31-ig ki kellett hirdetni, mert a reform elfogadása egy 770 millió eurós uniós helyreállítási támogatás feltétele volt. Dan ezért az alkotmányossági kifogásait fenntartva aláírta a törvényt, és arra kérte a parlamentet, hogy ősszel módosítsa a vitatott részt. Ha ez harminc napon belül nem történik meg, Fritz elveszíti polgármesteri tisztségét.
A román elnöknek önmagában nem az AUR leváltási kampánya jelenti a legnagyobb veszélyt, hanem az, ha közben elpártolnak tőle a reformpárti választók. George Simion pártja kezdeményezheti és folyamatosan napirenden tarthatja a felfüggesztését, de a népszavazásnak is döntenie kell az eltávolításáról. Például 2007-ben Traian Băsescut hiába függesztette fel a parlament, a referendum résztvevőinek csaknem háromnegyede elutasította a leváltását. Nicușor Dan azonban nem lehet biztos abban, hogy egy hasonló helyzetben őt is megvédenék a választók.
