Román MI-vel turbózzák fel az ukrán dróntechnológiát Kolozsváron

Egy 150 négyzetméteres irodahelyiségben, kezdetben tízfős csapattal indítja el a dróngyártást ukrán partnerével egy kolozsvári startup. Az Oves Enterprise saját fejlesztésű mesterséges intelligenciájával vezérelt elfogódrónok a vadászgépekről kilőtt rakétáknál jóval olcsóbban semmisítik meg a légi célpontokat. Mihai Filip alapító-vezérigazgató ezért arra számít, hogy a legjelentősebb megrendelőjük a román hadsereg lesz, ám a Transtelexnek adott interjúban azt sem hallgatta el, hogy kellemetlen tapasztalatai vannak a román állam haderőfejlesztési gyakorlatáról.

Sokan felkaphatták a fejüket július végén arra a hírre, hogy a márciusi román–ukrán megállapodás után elsőként Kolozsváron valósulhat meg a két ország közös romániai dróngyártása. Az Oves Enterprise helyi startup az egyik legnagyobb ukrajnai drónvállalattal, az eDrone-nal együttműködve hoz létre gyártóegységet, és őszre elkészülhetnek az első prototípusok is. A kolozsvári cég alapító-vezérigazgatóját kérdeztük a közös beruházás részleteiről.

Az ukrán céggel már néhány éve, a háború kezdete óta együtt dolgozunk. A találkozón mi is ott voltunk, és ők is, összesen tizenöt ukrán és tizenöt romániai vállalat vett részt. Mi alapvetően azért mentünk el, hogy megnézzük a többi céget is, bár nagyjából mindegyiket ismerjük, és sokukkal dolgozunk. A közös gyártás gondolatával már régóta foglalkoztunk. A probléma az volt, hogy az ukrán jogszabályok miatt a szükséges technológiatranszfert eddig nem lehetett végrehajtani. A tényleges döntés a közös gyártásról akkor született meg, amikor ezt a technológiatranszfert lehetővé tették az ukrán hatóságok. Addig mindenki kivárt.

A gyár talán túlzás. Mindig nevetünk ezen az ukrán partnereinkkel. Ők azt mondják: „Higgyétek el, nem akartok egy nagy fehér pontot a térképen”, vagyis egyetlen nagy gyárat. Ukrajnában ezek az üzemek jellemzően kicsik, sokszor a föld alatt működnek, és több régióban vannak szétszórva. Nyilvánvaló okokból egyetlen ilyen vállalat sem koncentrálja az egész termelését egy nagy gyárba.

Kolozsváron tulajdonképpen az egyik irodahelyiségünkben gyártjuk majd a drónokat. Ma már egy korszerű drón elkészítéséhez nincs szükség esztergapadokra és kalapácsokra. Karbont, 3D-nyomtatókat és más modern gyártási módszereket használunk. Kezdetben néhány modellt készítünk el, hogy teszteljük a piacot. Az eDrone több mint harmincféle drónt gyárt, mi pedig elsősorban olyan modelleket választottunk, amelyekre Romániában és Európában is igény lehet.

Biztosan készítünk megfigyelő- és elfogódrónokat. Valószínűleg támadódrónokat is, bár erről még nem született végleges döntés, és arról sem, hogy optikai szálon vezérelt vagy hagyományos változatokról lesz-e szó. A megfigyelő- és elfogódrónokra viszont Romániában egyértelműen szükség van.

Nem olyan egyszerű a munkamegosztás, hogy ők adják a hardvert, mi pedig a szoftvert. Mi is régóta készítünk drónokat. A mesterséges intelligencia napi tesztelése során rengeteg drónt használunk el, szerintem naponta akár tízet is összetörünk. Eddig azonban nem azért gyártottunk drónokat, hogy kereskedelmi forgalomba hozzuk őket, hanem a saját tesztelési szükségleteinkre. Hardveres és K+F-tudásunk is van (kutatás-fejlesztés, az angol R&D, research and development nyomán), aerodinamikai szakértőkkel dolgozunk, de természetesen a szoftver a mi egyik legfontosabb hozzájárulásunk. Az eDrone ugyanakkor a dróngyártásban és a szoftverfejlesztésben is erős, emellett nyilván vannak harctéri tapasztalatai is.

A legfontosabb tudás, amit tőlük szeretnénk átvenni, az, hogy miként lehet olcsón és nagyobb léptékben gyártani. Nem azt kell megmutatniuk nekünk, hogyan kell négy csavart becsavarni egy drónba, hanem azt, hogyan szervezd meg úgy a termelést, hogy egy viszonylag kis helyen havi ezer drónt állíts elő, és szükség esetén nagyon gyorsan fel tudd skálázni a kapacitást.

Amikor jeleztük romániai illetékeseknek, hogy egy 250 négyzetméteres helyiségben havi több mint ezer drónt tudunk előállítani, azt kérdezték: hogyan, hiszen ehhez nagy gyár kell. Az ukrán partnereink viszont csak nevettek, és azt mondták: akár ötezret is tudunk gyártani ekkora helyen, mert tudjuk, hogyan kell megszervezni a termelést. Ez a lényeg: ha ma ezer drónt gyártasz, és holnap – ne adj’ isten – történik valami Romániában, tudnod kell nagyon gyorsan tízezerre növelni a termelést. Ehhez minél kevesebb külső függőségre és minél több házon belüli kapacitásra van szükség.

Kezdetben körülbelül tíz ember dolgozhat a kolozsvári gyártóegységben. Veszünk fel új alkalmazottakat is, de már most vannak szakértőink, akikkel együtt dolgozunk. Közülük sokan egyetemi oktatók vagy műszaki egyetemekhez kötődő szakemberek. Eddig kis mennyiségben és tesztelési célra gyártottunk. Most ezt visszük át egy hatékonyabb, nagyobb léptékű termelésbe.

Kiszámoltuk, hogy az egyik, mintegy 150 négyzetméteres irodahelyiségünkben havi körülbelül 1170 drónt lehet előállítani. Ez persze csak a kapacitás. Kezdetben mindegyik modellből néhány darabot készítünk, teszteljük őket, majd romániai és külföldi potenciális megrendelőknek mutatjuk be a termékeket. Üzletember vagyok: nincs értelme húszezer drónt legyártani és feltenni a polcra, hogy majd egyszer talán megveszi őket valaki. Ráadásul például a támadódrónoknál és sok más modellnél nagyjából hat hónapos raktározási idővel érdemes számolni, mert ennyi idő alatt a technológia és bizonyos kulcsfontosságú alkatrészek is megváltoznak.

Pontosan. Téves elképzelés, hogy legyártasz százezer drónt, beteszed őket a raktárba, és ha tíz év múlva háború lesz, egyszerűen előveszed őket. Hat hónap elteltével már cserélni kell bizonyos alkatrészeket, ha biztos akarsz lenni abban, hogy működjenek.

Reményeink szerint az év végén vagy 2027 elején. Először prototípusok, tesztek és lőtéri bemutatók következnek. A romániai hatóságok is jelezték már az érdeklődésüket. Szerintem kezdik megérteni, hogy ha valamilyen baj történik a határon, akkor elsősorban arra támaszkodhatnak, amit Románia képes előállítani. Természetesen segítenek a szövetségeseink is, és a hagyományos fegyvereket sem lehet egyszerűen drónokkal kiváltani. Vegyes rendszerre van szükség. A drónok egy ma még létező hiányt pótolhatnak Romániában. Ehhez viszont olyan hazai cégekre van szükség, amelyek a csavaroktól az alumínium-alkatrészeken át magukig a drónokig mindent képesek előállítani.

A román védelmi minisztérium. Konkrét megrendelésünk azonban még nincs. Előbb jön a prototípus, a tesztelés és a lőtéri demonstráció, utána kezdődhetnek az egyeztetések a konkrét programokról. Viszont más NATO-országok is érdeklődnek. Őszintén szólva eddig nagyobb érdeklődést tapasztaltunk Románián kívül, mint itthon. De most tapasztalunk először valódi nyitottságot Romániában arra, hogy hazai gyártású eszközöket rendeljenek a hadsereg számára. A védelmi minisztérium, a titkosszolgálatok és a belügyminisztérium szintjén megértették, hogy problémát jelent a külföldi, például kínai technológiától való függőség.

A Nemesis olyan platform, amelyben egy adott küldetés végrehajtására lehet megtanítani a mesterséges intelligenciát. Zászlóaljszinten akár egy laptopon is működhet. Jelenleg több mint harminc, talán 36 különböző feladatra képes. Egy megfigyelődrón esetében például helyzetképet alkot: megérti a környezetet, azonosítja az objektumokat, megméri a köztük lévő távolságokat, és rendkívül pontos információt ad az operátornak. Ma már akár szavakkal is képes elmondani, hogy mit lát. Olyan környezetben is képes működni, ahol nincs GPS vagy rádiókapcsolat, illetve ahol elektronikai zavarás folyik. Ha támadódrónról beszélünk, a mesterséges intelligencia akár önállóan is képes vezetni a drónt és végrehajtani a feladatot.

Technikailag képes lenne önállóan megsemmisíteni a célpontot, de jelenleg a jogszabályok szerint szükség van arra, hogy az ember részt vegyen a döntési folyamatban. Ez az úgynevezett human in the loop elv. A rendszer elvégezheti a célpont azonosítását és ellenőrzését, majd jóváhagyást kér az operátortól. Ha az ember megerősíti a célpontot, akkor a rendszer megsemmisíti.

A legértékesebb tudás valószínűleg az ukrajnai partnereinktől érkezett. Emellett hét éve dolgozunk szövetséges országoknak katonai és kettős felhasználású technológiákon, és vannak katonai területről érkező tanácsadóink is. Sajnos azt kell mondanom, hogy a legnagyobb tesztterep és tudásforrás ma Ukrajna. Ez ma is folyamatosan formálja a technológiát.

Nemrég éppen arról beszéltem egy partnerrel, hogy mi történik majd a technológiai fejlődéssel a háború után. Valószínűleg lassulni fog. Már most vannak olyan cégek, amelyek szimulációkkal próbálják reprodukálni az ukrajnai háborús környezetet, hogy továbbra is tesztelni tudjanak.

Kezdetben öt-hat emberrel indultunk, jelenleg körülbelül 47-en dolgoznak rajta. Nemcsak programozók: vannak repülő- és űrmérnökök, matematikusok, fizikusok is. A Nemesis mögött nagyon sok matematika van.

Igen, képesek lesznek rá, pontosan ezen dolgozunk. A kollégáink éppen most vesznek részt egy katonai gyakorlaton Lettországban. A költség pedig attól függ, hogy nekünk kell-e biztosítani az egész rendszert. Ha a radar és az irányítási rendszer, valamint az elfogódrón is a csomag része, az jóval drágább, mert egy radar ára egymilliótól hétmillió euróig terjedhet. Ha viszont rá tudunk kapcsolódni a romániai radarrendszerre, akkor maga az elfogódrón nagyjából 15–25 ezer euróba kerül. Vannak akár hétezer eurós kisebb eszközök is. A konkrét ár természetesen a célponttól is függ: egy nagyobb Shahed vagy egy sugárhajtású Shahed elfogása bonyolultabb.

Ukrajnában nagyon okosan oldották meg ezt. Rengeteg akusztikus szenzort és radart telepítettek, és van egy országos platformjuk, amelyen valós időben látják az Oroszország felől érkező rakétákat és drónokat. Így az elfogórendszerek rá tudnak kapcsolódni erre a már meglévő országos platformra. Szerintem Romániában is érdemes lenne az érintett határszakaszokon akusztikus szenzorokból és radarokból álló rendszert kiépíteni. Így mi is valós időben látnánk, amikor a Shahedek felénk közelednek.

Vannak nyilvános és nem nyilvános követelmények. Biztonsági tanúsítványokra, valamint speciális import- és exportengedélyekre van szükség. Ezek közül néhányat meglehetősen nehéz megszerezni. Egy frissen alapított vállalat számára ez különösen nehéz, mert sok feltételt kell teljesíteni. Sok ilyen engedély feltételeinek gyakorlatilag csak egy érettebb vállalat tud megfelelni. Mi a szükséges engedélyek nagy részét már beszereztük, néhányért még folyamodnunk kell.

Kereskedelmi szoftverek fejlesztésével kezdtünk, de a kereskedelmi szoftverek jelentős része valójában kettős felhasználású. Ha például egy személyautó futóművezérlésén dolgozol, az technológiailag sok szempontból hasonló egy páncélozott jármű megfelelő rendszeréhez. A jó minőségű kereskedelmi szoftver segített belépnünk a védelmi iparba, a védelmi iparban szerzett tapasztalat pedig visszahatott a kereskedelmi szoftvereink minőségére.

Az egész akkor gyorsult fel, amikor megszereztük az első biztonsági engedélyeinket, és elkezdhettünk ezen a területen működő intézményekkel és vállalatokkal dolgozni. Az ukrajnai háború kitörése után pedig még nagyobb figyelmet fordítottunk erre a területre. Eleinte csak katonai szoftvert fejlesztettünk, később ezeket a megoldásokat drónokra is elkezdtük integrálni. Soha nem felejtem el, amikor egy fontos védelmi ipari ügyfélnek először mondtam, hogy a drónunk mesterséges intelligenciát használ. Azt kérdezte: „De hogyan tettél egy számítógépet egy drónra?” Akkoriban ez még korántsem volt olyan magától értetődő, mint ma.

A román és az ukrán jogszabályokba ütközött. Kezdetben engedélyezett volt a technológiatranszfer, később viszont Ukrajna nagyon szigorú exportkorlátozásokat vezetett be. Két-három hónappal ezelőtt ismét enyhítettek ezeken a szabályokon, ezért vált most lehetővé a projekt.

Hét országban vannak irodáink és leányvállalataink. Amikor 25 millió eurós globális árbevételről beszélünk, az ezeknek az országoknak az együttes forgalma. A romániai vállalatnak pedig jelenleg gyakorlatilag nincsenek klasszikus értelemben vett alkalmazottai. Szerződéses munkatársakkal és külsős szakértőkkel dolgozunk. Ez az IT&C-szektorban teljesen megszokott modell.

A mi területünkön egy új szakembert nemcsak alkalmazni és betanítani kell, hanem akár egy évet is várni kell arra, hogy megkapja a szükséges biztonsági engedélyeket, és további idő telhet el, mire egy konkrét projektre kap megbízást. A romániai IT-fizetések mellett nem lehet valakit két éven keresztül készenlétben tartani. Ezért többnyire szerződéses munkatársakkal dolgozunk, és akkor alkalmazunk valakit, amikor arra ténylegesen szükség van.

Igen. Ott más a helyzet, mert fizikailag jelen kell lenni a gyártásban. A szoftverfejlesztésnél ez nem szükséges.

Nagyobb nyitottságot tapasztalok, de alapvetően továbbra is furcsa a romániai megközelítés. Megkeresnek bennünket, látni akarják, mit csinálunk. De egy technológiai demonstráció nagyon sokba kerül. Két hétre kiküldöm a munkatársaimat a lőtérre 38 fokos melegben, rengeteg pénzt elköltök arra, hogy megmutassuk a technológiát. Utána felteszem a kérdést: ha tetszik, akkor hányat vesznek belőle? Ha a válasz az, hogy nincs rá költségvetés, ott elakadunk. Nem tudok egy teljes csapatot egy hónapra lekötni egy olyan termék bemutatására, amelyről tudom, hogy Romániában nem fogják megvenni.

Volt olyan technológiánk, amelyet egy romániai katonai szervezetnek ingyen ajánlottunk fel tesztelésre. Két hónapon át próbáltuk rávenni őket, hogy legalább próbálják ki. Végül azt mondták, inkább megvesznek egy külföldi technológiát, mert mindenki azt használja. Pedig az évente több tízmillióba kerül, mi pedig a romániai technológiát ingyen adtuk volna tesztelésre. Ehhez képest NATO-szinten rendszeresen járunk Brüsszelbe különböző drón- és drónelhárítási szakmai találkozókra, kerekasztalokra és munkacsoportokba.

Románia SAFE-hitelkeretéből nem csak a védelmi, hanem a belügyminisztérium is részesedik. Mi egyelőre az utóbbi minisztériummal kerültünk kapcsolatba. És tényleg le a kalappal a belügyminisztériumi tábornokok előtt. Részt vettem olyan egyeztetésen, ahol azt mondták nekik „felülről”, hogy valamelyik külföldi termék jobb. Ők pedig azt válaszolták: nem, mi román terméket akarunk. A politikai nyomás ellenére ragaszkodnak a hazai gyártású haditechnikához. A védelmi minisztérium kapcsán nem tudok ugyanilyen tapasztalatokról beszámolni.

Ez nagyon jó kérdés. Már évekkel ezelőtt felmerült, hogy miért nem gyártunk drónokat Romániában is. Akkor bármilyen számítást végeztünk, nem tudtuk nyereségesre kihozni. Ha például a román állam megrendel ezer drónt, majd három évig egyetlen darabot sem, abból nem lehet fenntartani egy vállalkozást. Nem az egyszeri nagy megrendelés számít, hanem az, hogy folyamatosan legyenek megrendelések. Ezért mi nem csak Romániára építünk. Olyan NATO-kompatibilis terméket szeretnénk értékesíteni, amely sok országban eladható. Azért vagyok optimista, mert tudom, hogy külföldön van rá kereslet.

Romániában is azt látom, hogy nyitottabbá váltak, és szerintem vásárolni is fognak, mert megértették, hogy szükség van ezekre a harcászati eszközökre. Azt azonban nem tudom, milyen mennyiségben és mennyire folyamatosan. Emiatt vagyok valamelyest pesszimista. Nem segít rajtam, ha holnap megrendelnek tízezer drónt, majd két évig semmit. Valamilyen kiszámíthatóságra van szükség.

Ha védelmi ipari ökoszisztémát akarunk, azt fel kell építeni. Adj tíz ígéretes startupnak fejenként 500 ezer eurót, előtte természetesen ellenőrizd, mit tudnak, majd segíts nekik fejlődni. Ha ezt öt éven keresztül csinálod, öt év múlva lesz védelmi ipari ökoszisztémád. Ukrajnában és az Egyesült Államokban is hasonló logika működik.

Azt viszont nem lehet elvárni egy román startuptól, hogy minden támogatás és együttműködés nélkül egyből egy teljesen kiforrott, kulcsrakész katonai megoldással álljon elő. Nincs meg minden információjuk arról, hogy pontosan mire van szüksége a hadseregnek, ezért vegyes fejlesztőcsapatokra van szükség. A védelmi minisztériumnak meg kell mondania: nekünk erre van szükségünk, így végezzük a megfigyelést, ezt a képességet szeretnénk.

Az Egyesült Államokban is szoros partnerség van a védelmi minisztérium és a vállalatok között. Demo Day-eket és más bemutatókat tartanak, és a terméket gyakorlatilag együtt fejlesztik a későbbi megrendelő igényei alapján. Most a SAFE keretében is valami hasonlót próbálnak megvalósítani: felmérik a vállalatok képességeit, majd azt rendelik meg tőlük, ami a legérettebb és amire az adott intézményeknek szükségük van.

Ezért fontosabb ma a köz- és magánszféra együttműködése, mint valaha. Éppen tegnap kaptunk meghívást a védelmi minisztériumtól egy ilyen technológiai bemutatónapra. Azt is látom, hogy egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek a „Made in Romania” elvre, és nemcsak a drónok esetében. Megkérdezték tőlünk például, hogy tudnánk-e Romániában akkumulátorokat, kefe nélküli villanymotorokat vagy nyomtatott áramköri lapokat gyártani. Az irány tehát szerintem jó. De még van min dolgozni.