Elmentem egy család és karrier panelre Tusványoson, de egy fideszes gyászfeldolgozáson találtam magam

Amikor ezt a cikket írom, még javában zajlanak a programok Tusványoson, így korai lenne végleges következtetéseket levonni, de az biztos, hogy az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetem egyik legmegtévesztőbb című beszélgetésén jártam.

A panel címe első ránézésre egyszerű és tűpontos volt: Család és karrier. Ez egy olyan téma, amelyről – szerintem – lehetne tartani érdekes beszélgetést is. Arról például, hogyan néz ki a politikai pálya nőként, ki engedheti meg magának, hogy gyereket vállaljon karrierépítés közben, és miért van az még mindig, hogy a politika egyszerre biztatja a nőket közéleti szerepvállalásra, és épít folyamatosan arra, hogy az anyaság a legfontosabb hivatás.

Az elején a moderátor tényleg ebbe az irányba próbálta terelni a panelben résztvevő közéleti szereplőket. Azt kérdezte, volt-e dilemma az életükben a család és a karrier összeegyeztetése között, meg lehetett-e tervezni a gyerekvállalást, a politikai pályát, a közéleti szerepvállalást. „Szívderítő és felüdítő témának” nevezte a család és karrier kérdését, de már abból lehetett tudni, hogy más témákról is szó lesz, amikor hozzátette, hogy erről a témáról ebben a „turbulens politikai környezetben” beszélnek.

És aztán hamar kiderült, hogy a beszélgetés címe félrevezető. A politikusok válaszaiból persze megtudtuk, hogy volt, aki egyáltalán nem tervezett előre, más pedig megfontolta egy új tisztség betöltését, mert tudta, hogy nemsokára gyereket akar vállalni. Aztán egy nagy zakuszka lett a beszélgetésből: volt benne nemzetegység fontosságának kiemelése, „értékalapú politika” visszatérése pár év múlva, rengeteg magassarkú, valamennyi genderpolitika, a kvótarendszer kettősége és a Fidesz-vereség utáni újratervezés is.

A panel Kántor Boglárka RMDSZ-es parlamenti képviselővel, Koncz Zsófia fideszes országgyűlési képviselővel, Kovács Elvirával, a Szerbiai Képviselőház alelnökével és a Vajdasági Magyar Szövetség elnökségi tagjával, valamint Csöbör Katalinnal, a Nő a Siker Alapítvány alapítójával indult el.

A meghívottak között a program szerint ott lett volna Király Nóra, a Mindennapok Női Szemmel Egyesület elnöke is, de az utolsó pillanatban kiderült, hogy mégsem vesz részt a beszélgetésen. A helyszínen nagyjából annyi hangzott el, hogy „Nóra nem lesz itt”, majd a névtáblája is gyorsan eltűnt az asztalról. Király Nóra neve többször felbukkant az utóbbi időben: egyrészt amiatt, hogy a választási vereség után az egyik leghangosabban kritizálta a Fideszt belülről, másrészt azért, mert kiderült, hogy a hozzá köthető civil szervezetek két év alatt több mint 455 millió forint állami támogatáshoz jutottak. Ezek között szerepelt a Mindennapok Női Szemmel Egyesület is.

Az első kör még valóban a család és karrier témáján belül maradt. Koncz Zsófia arról beszélt, hogyan vállalt gyereket parlamenti és kormányzati feladatok mellett, elmesélte, hogy a várandósságának utolsó hetében is dolgozott, de ez neki természetes volt, „mert nagyon szeret segíteni az embereken”. Kántor Boglárka azt mondta, „szemléltetőeszközként” elhozta a családját is, ha már család és karrier a téma. Arról is szó volt, hogy a meghívottak vagy gumicsizmában vagy bakancsban érkeztek – elvégre Tusványoson gyakran sár van és esik az eső – de Kántor Boglárka tűsarkúban érkezett, majd hozzátette, hogy „egyedül a szülőszobában” vette le a magassarkúját, és később kiderült, hogy még a barkácsboltba is azzal megy.

Csöbör Katalin már az elején jelezte, hogy ő kicsit kakukktojás, mert jelenleg nem ül a parlamentben, de a helyzetre való tekintettel „ezt nem is bánja annyira”.

A beszélgetésnek ebben a részében még voltak olyan mondatok, amelyek a női politikai szerepvállalás keserűbb oldalát mutatták meg: hogy olykor az elhúzódó parlamenti ülések miatt le kell mondani az esti vagy a hétvégi programokat a családdal, vagy hogy nehezebb megoldani az otthoni logisztikát.

Aztán Koncz Zsófia egyszer csak kimondta, hogy „más világ van április 12. óta” és az ember „várja a jobb időszakot”. Ettől a mondattól kezdve már nehéz volt úgy tenni, mintha a beszélgetés fő kérdése az lenne, hogyan lehet bébiszittert találni egy sűrű parlamenti hétre. Miután felhozták a Fidesz választási vereségének dátumát, a beszélgetés több ponton is úgy működött, mint egy nyilvános gyászfeldolgozó-ülés.

A vissza-visszatérő témaváltás azért is volt érdekes, mert senki nem mondta ki, hogy akkor most beszéljünk a Fidesz vereségéről, egyszerűen a meghívottak minden válasza oda vezetett. A családtámogatásokból az lett, hogy vajon megmaradnak-e a korábbi kormány intézkedései; a női politikai szerepvállalásából az lett, hogy lesz-e még „értékalapú politizálás” Magyarországon; a fiataloknak szóló tanácsokból az lett, hogy „mindenki kezdje el alakítani a környezetét és beszélgessen a barátaival és családjával”, mert a mozgalmak és újraszerveződés évei következnek. És mivel a közönség többsége Magyarországról jött, ezért az is ott volt a fiataloknak szóló tanácsok között, hogy milyen jó a csed és a gyes.

A moderátor közben többször próbált visszanyúlni az eredeti témához. Amikor arról kérdezte a résztvevőket, előny vagy hátrány-e nőként politikával foglalkozni, Koncz Zsófia a politika szolgálatjellegéről kezdett beszélni, majd innen jutott a Fidesz veresége utáni egyik konkrét sérelemhez: szerinte „nem helyes”, hogy 12 évben korlátoznák a parlamenti ciklusokat, mert ez azt jelentené, hogy olyanok sem indulhatnának újra, akikben a választóik továbbra is bíznak. „A demokráciától szerintem egy kicsit távol áll, hogy az ember tényleg nem indulhat el egy választáson” – mondta, majd hozzátette: „de majd az idő ezeket megoldja”.

Aztán valahogy visszakanyarodtak a karrierhez és a kvótarendszer jó és rossz oldalát feszegették. Kántor Boglárka azt mondta, Romániában is ismerős helyzet, amikor kampány előtt elhangzik: „kell a listára egy nő”. Szerinte ez akkor válik problémává, amikor a nőt nem a tudása, tapasztalata vagy rálátása miatt választják be egy csapatba, csak azért, hogy teljesüljön egy formai elvárás.

„Nyilván szükség van a nőkre, de nem mindenáron” – mondta, majd hozzátette, hogy ő nem feminista, és óvna mindenkit attól, hogy csak azért akarjon karriert, mert ezt „nyomjuk egyfolytában”.

Kovács Elvira megosztotta a szerbiai tapasztalatokat, hogy ott a nők parlamenti arányát tekintve jól állnak, de szerinte nem ez az egyetlen fontos szempont.

Kántor azt is hozzátette, hogy a fontos döntések sokszor nem a parlamenti asztalnál születnek, hanem informális helyzetekben, legyenek azok vacsorák vagy esti sörözések, ő pedig nőként sokszor kénytelen ezekben a férfias közegekben jelen lenni, ha részese akar lenni a döntéseknek. Nem elég bekerülni a listára, nem elég mandátumot szerezni, a hatalom valódi tereibe is be kell jutni – fogalmazott.

Pár perc után a női jelenlétről szóló gondolatmenet hamar átcsúszott abba, hogy a nők mit visznek be a politikába – elsősorban empátiát és kreativitást a meghívottak szerint, vagy azt, hogy szívvel is tudnak döntéseket hozni és érzékenyek.

Csöbör Katalin a kvótarendszerből kiindulva jutott el odáig, hogy

„az orvosok között már szinte mindenki nő. A pedagógusok között szinte mindenki nő. A lelkészeknél is egyre több a nő. És akkor hol vannak a férfiak? Anyám szokta mondani: a parlamentben. És tényleg, lehet, hogy nem is lenne jó, ha még több nő lenne ott, mert lehet, hogy marnánk egymást, vagy visítoznánk, nem tudom” – fejtette ki a Nő a Siker Alapítvány alapítója.

„De tényleg egy kicsit máshogy közelítjük meg a dolgokat, és sajnos azt érzem, hogy könnyebben legyintenek ránk.” Majd azzal folytatta Csöbör Katalin, hogy mire a nők kiharcolják az egyenjogúságot és a helyüket a parlamentben, akkor majd jön a „harmadik nem”, és elveszi tőlük azt, amit addig elértek.

Kántor Boglárka később arról beszélt, hogy a román parlamentben vannak koedukált mosdók, amik abból a szempontból kényelmetlenek, hogy sminkelés közben bármikor bemehet egy férfi. Majd ebből kiindulva azt is mondta, hogy nagy szükség van „ízig-vérig férfiakra” és „ízig-vérig nőkre”, és szerinte veszélyes „a kettő között elveszni”.

A moderátor egy idő után maga kapcsolta át a beszélgetést az ellenzéki létre: arról kérdezte a résztvevőket, milyen szerepük lehet a nőknek abban a „mozgalmi időszakban”, amelyben szerinte most vannak. Ekkor már teljesen nyíltan a Fidesz veresége utáni helyzetről beszéltek. Koncz Zsófia például azzal válaszolt, hogy újra közösségeket kell építeni, beszélgetni kell az emberekkel, és szerinte aki Tusványoson van, az biztosan szeretné tovább erősíteni a magyar nemzetet.

Ez volt az a pont, ahol a beszélgetés tényleg elkezdte igazolni a gyászfeldolgozós ülés benyomását. Koncz a régi szerencsi Fidelitas-időket idézte fel, azt az időszakot, amikor szerinte maguktól jöttek a fiatalok, működött a közösség, voltak táborok, beszélgetések, sörözések, és „ez a világ jön újra”.

Majd egészen konkrétan kimondta: „most egy kicsit még a gyász feldolgozásában vagyunk”. Hozzátette, hogy három hónap még kevés, de „ebből ki fogunk jönni”, és „napról napra erősebbek leszünk”.

Innentől már nem volt megállás, és a panel már alig szólt családról és karrierről. Arról sokkal szívesebben beszéltek, hogyan próbálja egy politikai közösség értelmezni a saját vereségét úgy, hogy közben rögtön a visszatérés lehetőségét is beleírja a történetbe. Koncz arról beszélt, hogy most nehéznek tűnik megszólítani a fiatalokat, de szerinte sikerülni fog, csak „idő kell”, mert „az idő mindent megold”. A megoldás pedig szerinte a mozgalmi élet újraindítása: „ebben jók voltunk, rég volt, 16 éve, nagyon sok idő, de szerintem ezeket kell visszakapcsolni”.

A fiatalokról szóló részben jött egy újbóli magyarázat a Fidesz vereségére. Elhangzott, hogy azok a fiatalok, „akik eddig nem szavaztak”, most „egy másik oldalra szavaztak”, és hogy majd rá kell ébredniük: „a magyarságunk, a saját nemzetünk, a függetlenségünk, a szabadságunk forog kockán, talán egy rossz, fiatalos tévedés miatt”.

Innen jutottak el a 16 évesek szavazati jogához is, amiről Magyar Péter posztolt a napokban. Ezt Csöbör Katalin láthatóan fenntartásokkal kezelte: szerinte a fiatalok „forrófejűek”, és idősebb korban már az ember bölcsebben látja, hogy „nem megy minden olyan könnyen”.

Egy erős témaváltás után a határon túli nézőpontot Kovács Elvira hozta be a beszélgetésbe. Arról beszélt, hogy fogalmuk sincs, milyen politikája lesz az új magyar kormánynak a határon túli magyar szervezetekkel. Szerinte a Vajdasági Magyar Szövetség különösen nehéz helyzetben van, mert a kampányban végig kiállt a Fidesz mellett, most pedig még nincs világos kapcsolat az új magyar kormány felé.

Innen jutottak el az MCC-hez is. Kovács arról beszélt, hogy a Vajdaságban két-három éve indult el a fiatal tehetség program, nagy érdeklődéssel, és most nem tudják, mi lesz a folytatása. Azt mondta, a tábor után sírnak a gyerekek, és semmilyen választ nem kapnak arra, folytatódik-e a program, és ha igen, milyen formában.

A zárókörben a moderátor ismét megpróbált visszatérni a fiatalokhoz: milyen tanácsot adnának nekik? Ekkor a Fidesz eredményeiről kezdtek beszélni, hogy mennyi munkahelyet teremtettek Magyarországon, hogy adómentesek a kismamák, és milyen családtámogatási lehetőségek vannak a Magyarországon élőknek a nyugati országokhoz képest.

Koncz Zsófia arról is beszélt, hogy sokan nem azért nem vállalnak gyereket, mert nem szeretnének, hanem mert nem találják meg a párjukat, így sok sikert és kitartást kívánt mindenkinek a párválasztáshoz. Majd megszólalt egy férfi a hátam mögött: „inkább a pártválasztáshoz.”