Évekig élt Amerikában, most Kolozsváron van otthon, és félmilliós követőjű YouTube-csatornáján angolul magyarázza a Balkánt

Noha az Egyesült Államokban született, élete nagy részét Szerbiában töltötte, majd évekig élt ismét az USA-ban, Dunai János most mégis Kolozsváron van otthon.

2018-ban, még az amerikai tartózkodása alatt támadt az az ötlete, hogy videókat kezd gyártani a YouTube-ra. Először arra gondolt, hogy hazaköltözése után utazós csatornát indít, de végül nem az lett belőle, főleg a Balkánról és Kelet-Európáról készít vicces, ironikus ismeretterjesztő tartalmakat. 2019 óta foglalkozik komolyan videókészítéssel, mára több mint 500 ezer követője van a Living Ironically in Europe nevű csatornájának.

Amerika helyett Kolozsvár

„Mint sok másnak, akik letértek a kijelölt ösvényről, az én történetem is egy lánnyal kezdődik. Beleszerettem egy lányba, aki Kolozsváron tanult. Két hónap kirándulgatás után eldöntöttük, hogy összeköltözünk. Végül sajnos nem működött a kapcsolat. Ő Amerikába szeretett volna visszamenni, én pedig itt akartam maradni, mert annyira megszerettem a várost. Végül ő elment, és én itt maradtam. Sok millió amerikai lehet, de csak egy Emil Boc van” – válaszolta arra a kérdésünkre, miként vezetett az útja Kolozsvárra.

Elmondása szerint Amerikában szükségből élt. 2013-ban költöztek ismét oda, és úgy érezte, nem számít, mennyire igyekszik, mert az amerikaiak sosem fogják elfogadni. Nem úgy Romániában. János szerint mára sehol máshol sem érezhetné magát otthonosabban, mint Kolozsváron, ide kötik a legjobb barátai és a közösség részének érzi magát. „Gyakran felismernek az utcán és mindenki barátságos. Remélem, hogy maradhatok az életem végéig” – magyarázta.

Felmerült benne a Magyarországra költözés ötlete is, vajdasági magyar gyökerekkel valószínűleg könnyebb is lett volna a dolga, mint Kolozsváron, egy ideig gondolkodott azon, hogy Budapestre költözzön, de ahogy ő fogalmazott, minél többször látogatta meg a várost, annál kevésbé volt vonzó számára. „Budapest drága, turistáknak való. Nagyon bosszantó a pénzneme, és összességében alacsonyabb életminőséget kínál Kolozsvárnál. Magyarország többi része pedig túl vidéki, nem nagyon van tennivaló, ahogy azt alföldi testvéreim is tanúsíthatják” – mondta.

Videók a Balkánról

Először utazós videóblogger szeretett volna lenni, de aztán mégis más irányt vett számára a tartalomgyártás. „Két tényező miatt váltottam: egyrészt a kereslet, másrészt a kínálat miatt. Az utazás drága és egy videó készítése pedig időigényes. Az emberek idővel egyre kevésbé érdeklődtek az utazási tartalmaim iránt. Gazdaságilag az nem volt életképes. Akkor váltottam oktató és magyarázó tartalmakra. Most is nagyon szeretném, ha az utazós videók lennének az elsődleges tartalmaim, de jelenleg erre nincs igénye a nézőimnek” – magyarázta a váltás okát. Arra mozdult el, amit a legjobban ismer és alig van róla angolul elérhető tartalom.

„Írásban is az az első szabály, írj arról, amit ismersz. Kevés angol nyelvű tartalom volt erről a régióról, és én egyszerűen csak betöltöttem ezt a hiányt” – tette hozzá. Úgy látja, hogy egészen a közelmúltig Nyugaton alig tudtak valamit a Balkánról, amit rendszerint „barbár, szocialista pokolként” gondoltak el. Ez most változóban van, érdeklődnek Európa „új területe” iránt, amit sokan nyitottnak és közvetlennek találnak.

„Olyanok vagyunk, mint a Német-római Birodalom, mintha egy diszfunkcionális család lennénk, amely csomó kis államból áll. Utáljuk egymást, de ha valaki kívülről szórakozni mer velünk, összefogunk és ellopjuk a katalizátorát” – viccelődött.

Szerinte a kívülállókat leginkább a Balkán nacionalizmusa nyűgözi le. „Minden balkáni országban, Magyarországtól egészen Görögországig, ugyanaz a téma, hogy mennyire hatalmasak voltak és hogy a szomszédaik kicsesztek velük. Mindannyian úgy tesznek, mintha nagyon különböznének egymástól, annak ellenére, hogy a viselkedésük, a konyhájuk, a zenéjük, az életmódjuk, az építészetük és a filozófiájuk megdöbbentően hasonló” – mondta.

Amikor felvetettem, hogy sokan a keleti és nyugati kereszténység határát alapul véve nem tekintik sem Erdélyt, sem Magyarországot Balkánnak, akkor azt válaszolta, hogy számára a Balkán inkább társadalmi konstrukció, nem földrajzi.

„Az utóbbi időkben sok ember hangoztatja, hogy Románia nem tartozik a Balkánhoz, mert földrajzilag nem tartozik oda. De nincs olyan, hogy hirtelen véget ér a Balkán, majd onnantól kezdődik Közép-Európa. A Balkán az csak Rumelia modern neve, az Oszmán Birodalomban a keresztények földjét hívták így. Ezt a térséget az oszmán és az itt élő népek kulturális befolyásai alakították. Ezért alakultak ki hasonló kultúrák és életmódok. És az oszmánok azokat a területeket is nagyban befolyásolták, amelyeket közvetlenül nem hódítottak meg. Az emberek nem akarják magukat balkáninak nevezni, mert negatívnak tartják – az a barbár, primitív, gyűlölt szomszédjaiknak a földje. A saját országát mindenki közép-európainak tartja, mert a németek is azok, és azt mondják, nézd, ők mennyire fejlettek és civilizáltak, a németekhez akarunk hasonlítani, nem pedig a szegény, korrupt, ex-szocialista Bulgáriához” – állította.

Szerinte, ha a Balkánra primitív térségként gondolsz, akkor az is, de ha kulturálisan sokszínű, gasztronómiailag gazdag, mindig talpra álló országok összességeként tekintesz rájuk, akkor meg az.

Nem mindenkinek tetszik, amit csinál, de már utaztak miatta több ezer kilométert is

Elmondása szerint mindig van olyan, aki megsértődik egy videója után. „Az emberek szeretnek másokon viccelődni, de amikor az ők kerülnek célkeresztbe, hirtelen úgy érzik, mintha összeomlana a világ. A gyűlölködő kommenteken és a sértő üzeneteken kívül azonban nem igazán volt komolyabb problémám” – magyarázza. Ugyanakkor nagyon gyakran érkezik pozitív megerősítés, hogy érdemes csinálni, mert a videói hatására valaki felkereste Erdélyt, Romániát, Magyarországot vagy épp Szerbiát.

„Folyamatosan kapok üzeneteket olyan emberektől, akik azt írják, hogy a videóim inspirálták őket arra, hogy ellátogassanak a Balkánra. Sokszor ajánlásokat is kérnek tőlem: hová érdemes menni, mit érdemes megnézni és megkóstolni. Tavaly nyáron, amikor a Brain Baron vendégelőadó voltam, egy rajongó egészen Dániából utazott el, hogy meghallgassa az előadásomat, majd körbeutazza Magyarországot” – tette hozzá.

A nézői többsége összességében a Balkánról származik, de nincs egyetlen olyan ország sem, amely egyértelműen dominálna. A legtöbben az Egyesült Államokból követik, ők a közönsége 15 százalékát jelenti. „Őket Románia követi 10 százalékkal, majd Magyarország, Szerbia, Bulgária, Lengyelország és Horvátország, egyenként nagyjából 5 százalékkal. Németországból és az Egyesült Királyságból is körülbelül 5-5 százalék követ, bár feltételezem, hogy ott főként a diaszpóra nézi a tartalmaimat” – mondta.

Úgy látja, a történelemmel és politikával kapcsolatos témák váltják ki a legnagyobb érdeklődést, sokan örülnek annak, hogy a saját országukról hallhatnak és közben a szomszédos országokról is tanulhatnak. „Mivel a Balkán meglehetősen nacionalista régió, az emberek gyakran nagyon keveset tudnak a szomszédos országokról – különösen arról, hogy azok hogyan látják a saját történelmüket. Rengeteg nézőm mondja, hogy hálás ezekért a videókért, mert máskülönben aligha ismerné meg ezeket a nézőpontokat. A nem balkáni nézők esetében is hasonló a helyzet, csak számukra a Balkán és Kelet-Európa még kevésbé ismert, ezért különösen érdekesek ezek a témák” – mesélte.

Magyarok Romániában

Dunai János már számos videót forgatott Magyarországról és Romániáról is, sőt a románok és magyarok viszonyáról is.

„A magyarok és románok között viszály legfeljebb nacionalista körökben van, de szerintem nem annyira jellemző Erdélyben vagy Kolozsváron. A rosszindulat java része azokból a magyarokból és románokból ered, akik alig találkoznak egymással, és igazából szalmabábok ellen harcolnak. Kolozsváron magyar és román baráti köröm van. A közösség aktív tagjának érzem magam mindkettőben. Tapasztalatom szerint tisztelettel bánnak egymással. Előítélet meg gyűlölet a különböző hátterű kolozsváriak között gyakorlatilag nem létezik” – válaszolta arra kérdésre, hogy a „románok és magyarok közötti gyűlöletet” tapasztalta-e a kolozsvári élete során.

Úgy tapasztalta, azok problémáznak a legtöbbet a magyarokkal, akik nem kolozsváriak. „Olyan szokásos gúnyos megjegyzés jut eszembe, mint az, hogy »Romániában élnek, nem szabadna magyarul tanulniuk.« Erre azt válaszoltam, hogy »Akkor Nagy-Magyarországon román tannyelvű iskoláknak sem kellett volna lenniük, ugye?« És a beszélgetés ott ér véget. Az igaz, néhány magyar barátom nem érzi komfortosnak magyarul beszélni egy CFR – U Cluj meccsen vagy december elsején. Történtek a múltban incidensek, amikor román nacionalisták a magyarokat támadták, de a város java részére nem jellemző ez a viselkedés” – tette hozzá.

Neki is fontos, hogy magyarul tudjon beszélni a városban, anélkül biztosan kevésbé érezné azt, hogy odatartozik. „Legyen szó a szülővárosomról, Nagykikindáról vagy épp Kolozsvárról. Az otthon érzése mindenkinek alapvető szükséglete. Más kultúrák és identitások kölcsönös tisztelete is fontos. Élni és élni hagyni, és a világ káosza nem emészt fel minket. A hovatartozás érzése motivál, hogy hozzájáruljak a közösségem életéhez, és ezt úgy teszem, hogy ezeket a videókat készítem a csapatommal, megosztva annak a helynek a történetét és kultúráját, amit az otthonunknak hívunk” – válaszolta, amikor arra terelődött a szó, hogy miként befolyásolta az ő magyarságát az, hogy folyamatosan készülnie kell a videóira, hogy rengeteg mindennek utána kell járnia.

Van B-terv is

Egyelőre jól megy a videózás, nem is szeretne váltani, de el tudja képzelni, hogy később mással fog majd foglalkozni.

„Eddig kényelmesen tudtam élni a csatornámból. Vannak jobb és rosszabb hónapok, mint minden munkában. A YouTube is folyton változik. Egyelőre továbbra is videókat akarok készíteni, hogy anyagilag biztosítsam magam és a szerkesztőimet. Az AI és a shortok elterjedése miatt viszont a szakmám kicsit bizonytalanná vált. Úgy döntöttem, hogy B-tervként idén elkezdem a fintech mesterképzést a BBTE-n, mivel akkor is Kolozsváron szeretnék maradni, ha a csatornám már nem lesz életképes. Nem tudom, mit hoz számomra a jövő, de remélem, hogy fel leszek készülve rá, bármi is legyen az. Talán egy nap egy tematikus bárt nyitok itt, Kolozsváron” – tette még hozzá.