A választási eredmények után az Erdély DPK nevű Facebook-csoportban pillanatok alatt eltűnt a győzelmi magabiztosság. A korábbi „soha Tisza”, „sokan vagyunk, győzni fogunk” üzeneteket gyász, düh, csalásvád és „Trianon 2.0”-hangulat váltotta fel. A vereség után gyásztérré, indulatcsatornává és lojalitási vizsgává alakult a magát erdélyi magyar digitális közösségként meghatározó csoport, amely egyébként csak nyomokban tartalmaz konkrétan erdélyi tartalmakat.
Papíron az Erdély DPK az erdélyiek digitális polgári köre, a leírás szerint nem egy sima csoportról van szó, hanem egy „élő mozgalomról”, amely a digitális térben és a valóságban is összefogja az erdélyi magyarokat, felemeli a hangját, és megmutatja, hogy „az erdélyi magyarság ereje a közösségben, a hitben és az értékekben rejlik”. A csoport keresztény, konzervatív, jobboldali értékek mellett áll ki, és saját meghatározása szerint „a magyar szív és a polgári erő digitális otthona”.
Belülről nézve viszont az Erdély DPK sokszor inkább úgy néz ki, mintha a magyarországi kampány összes fontosabb paneljét betolták volna egy erdélyi címkével ellátott Facebook-csoportba. Erdélyt ígérnek a csoport nevében, a hírfolyam viszont rezsicsökkentésről, magyarországi bérekről, CSOK-ról, Patrióta-videókról és Tisza-ellenes mozgósításról szól. Erdély időnként megjelenik, de sokszor csak hivatkozási alapként: bizonyítékként arra, hogy a határon túli magyarok hálásak, hűségesek, és tudják, kire kell szavazni.
Egy korábbi cikkünkben megnéztünk egy másik digitális polgári kört is, a Külhoni Magyarok DPK-t, amely kifejezetten a határon túli magyarokat célozza. Akkor abban a csoportban több mint 2600 tag mellett is minimális aktivitást lehetett látni: Zsigmond Barna Pál országgyűlési képviselő rendszeresen posztolt, kérdezett, mozgósított, de a tagok alig reagáltak, az erdélyi közszereplők többsége pedig legfeljebb névileg volt jelen.
Az Erdély DPK ehhez képest nem kong az ürességtől. A csoportnak összesen tíz adminisztrátora és moderátora van, köztük Veres Zsolt erdélyi tartalomgyártó. Első ránézésre közülük hat erdélyi vagy erdélyi származású, a többiek magyarországiak. Egy profilnál még az is felmerült bennem, hogy nem valódi felhasználóról van szó, mivel AI-generáltnak tűnő profilképe van. Az Erdély DPK 8894 taggal büszkélkedhetett, de amikor ezeket a sorokat olvassák, már csak 8893-ról beszélhetünk, mert közben ki is léptem a csoportból.
A választás előtti hetek
Habár az lett volna az igazi, ha a kezdetektől erdélyi digitális polgár vagyok, erről sajnos lecsúsztam. Ezt igyekeztem azzal pótolni, hogy az utóbbi egy hónap posztjait szemléztem, de ezeknek egy része eleve nem látható: sok helyen csak az „ez a tartalom jelenleg nem érhető el”-üzenet jelent meg. Ami viszont látható maradt, abból elég pontosan kirajzolódik, milyen tartalmak vitték a csoportot áprilisban.
Megosztották például az egyik Alapjogokért Központ felmérést, amely akkor még 50 százalékot adott a Fidesznek. Ugyanez az intézet a választás napján már arról kommunikált, hogy a Fidesz-KDNP 44,5, a Tisza Párt 42 százalékon áll.
A becsléssel végül nagyot tévedtek, hiszen a Tisza Párt 53,1 százalékkal nyert, de az Erdély DPK-ban ennek az információnak nyoma sincs.
A posztok többsége átlagosan 20-30 reakciót és néhány kommentet kapott, de a választás előtti hetekben a Magyar Pétert kifigurázó képek, a Tisza-szimpatizánsok lenézése vagy a Trump és JD Vance Orbán Viktort támogató üzenetei népszerűbbek voltak, több embert ösztönöztek kattintásra és hozzászólásra. A kommentek gyakran ugyanazokat a fordulatokat ismételték: „soha Tisza”, „Orbán Viktor miniszterelnök”, „a Fidesz a biztos választás”, „sokan vagyunk, győzni fogunk”, „soha Tisza, csak Fidesz-KDNP”. Visszatérő téma volt az is, hogy ha nyer a Tisza, vége lesz a rezsikedvezménynek. Ez egy ismerős, csontig lerágott magyarországi kampányüzenet, csak egy Erdély DPK nevű csoportban nehéz nem feltenni a kérdést: pontosan hogyan érinti ez az erdélyi magyarokat?
A legaktívabb tartalommegosztók közül egyébként szinte senki nem erdélyi.
Persze rengeteg Veres Zsolt-videót osztottak meg az Erdély DPK-ban, de a tartalmak többsége magyarországi megmondóemberektől származott, amiket magyarországi csoporttagok osztottak meg.
Trump és JD Vance rengetegszer megjelent képek, videók és posztok formájában, az amerikai politikusok támogató üzeneteit egy nap akár többször is megosztották a csoporttagok, de Orbán Viktornak az a kézmozdulata már nem jutott be a Fidesz-visszhangkamarába, amelyből az látszott, hogy ő maga sem biztos a Fidesz győzelmében.
Néha voltak valóban releváns bejegyzések is. Az egyik adminisztrátor például megosztotta, mit lehet tenni, ha valakinek nem érkezett meg a levélszavazatos borítéka a választás előtti utolsó napokban, meddig lehet leadni a szavazatot, és hogyan kell helyesen kitölteni az adatlapot. Ezek voltak azok a ritkább pillanatok, amikor a csoport tényleg azt csinálta, amit a neve alapján várni lehetett volna: gyakorlati információt adott erdélyi magyar választóknak.
Az egyik moderátor külön műfajt teremtett magának a rímelő Tisza-ellenes posztokkal:
- „Fideszesek, egy nagy VIVÁT! Vasárnap bepelenkázunk minden tiszást!”;
- „Holnap semmi irgalom! Bukni fog minden tiszás makimajom!”;
- „Jön a tavasz, jön a nyár, a legtöbb tiszás odébb áll!”;
- „Kiszáradt Tisza nedves partján döglött béka kuruttyol. Hallgatja egy süket tiszás, ki a sárban lubickol.”
A választás után ugyanez a moderátor már ezt írta: „Mára már a tiszások meg a libsik is rájöttek, hogy a Putyin farka igenis nagyon ízletes, ha ben van olajozva.”
A választás napján a magabiztosság dominált
A választás napján rengeteg mozgósító poszt érkezett az Erdély DPK-ba. Ez azért volt furcsa, mert elvileg erdélyieknek szóló csoportról van szó, az erdélyi magyarok közül pedig azok, akik rendelkeznek kettős állampolgársággal és regisztráltak az országgyűlési választásra, magyarországi lakcím hiányában csak levélben szavazhattak. A napközbeni buzdítások, szavazós beszámolók és részvételre hívó tartalmak mégis sok reakciót kaptak. A kommentekben rengetegen írták meg, kivel és hol voltak szavazni, ezekben az esetekben természetesen mind magyarországi településekről volt szó.
Ekkor még a csoport hangulata a győzelmi várakozásra épült. A posztokból és kommentekből az látszott, hogy a tagok jelentős része nem vereségre készült, hanem arra, hogy a Fidesz újra megerősíti saját politikai helyzetét. A választás előtti hetek magabiztos mondatai, a „sokan vagyunk” típusú kommentek és az Orbán Viktort ünneplő tartalmak ebbe az irányba mutattak. Éppen ezért lett különösen látványos, ami az eredmények után történt.
Zsupsz, április 12-ből „nemzetünk gyásznapja” lett
A választási eredmények után látványos narratívaváltás következett. A korábbi győzelmi hangulatot felváltotta a gyász, a düh és az összeomlásérzet. „Isten óvja Magyarországot!” – ez volt az új alaphang az erdélyi digitális polgári körben. Jöttek a kommentek: „Magyarország elveszett és vele együtt Európa is”, „Úszik a pénzetek Ukrajnába!”,
„Drága magyarok, kib*sztatok saját magatokkal”.
„Nemzetünk gyásznapja a mai” – ez az egyszerű poszt az, ahol a legmagasabb részvétel mutatkozott az utóbbi egy hónapban: 505 reakciót és 45 hozzászólást gyűjtött össze. A hozzászólások csak és kizárólag abból álltak, hogy „elcsalták a szavazást”, „Trianon 2.0”. Valaki azt írta: „Ez nekem a második Trianon! De most engemet nem visel meg annyira, ez nektek anyaországiaknak lesz fájdalmasabb!”
A csalásvádak különösen gyorsan terjedtek. A csoportban nem alakult ki érdemi beszélgetés arról, mi vezethetett a Fidesz vereségéhez, mit mértek félre a kormányközeli intézetek, vagy hogyan változott meg a magyarországi politikai hangulat. A magyarázatok helyét sokkal inkább a gyanakvás és a sértettség töltötte be.
Teltek, múltak a napok, de a kedélyek nem csillapodtak
A választás utáni posztokban tovább élt a gyászbeszéd, mellette pedig egyre több lett a fenyegető, gyűlölködő vagy megalázó hangvételű hozzászólás. A csoport, amely a bemutatkozójában közösségről, hitről és értékekről beszél, ekkor már egyre inkább olyan térnek tűnt, ahol a vereség feldolgozása helyett a düh és a bűnbakkeresés lett a fő szervezőerő.
Például megosztották Csányi Attila székelyudvarhelyi politikus egyik bejegyzését is az Erdély DPK-ban, amely már békülékenyebb hangon köszönte meg Orbán Viktor eddigi munkáját Magyarországért és Erdélyért, majd megjegyezte, hogy Magyar Péter is megerősítette: a magyar állami támogatást és az együttműködés fontosságát továbbra is nyitottan támogatja. A kommentelők viszont nem voltak ennyire derűlátók: „Azt kétlem, nem szabad Magyar Péternek elhinni semmit.”
A levélszavazatok túlnyomó többségében a Fideszre szavaztak, néhány bejegyzésben pedig meg is dicsérték a külhoniakat: „Az elcsatolt részeken élő testvéreink tudták, ki a magyarok embere, köszönjük nekik.” A kommentmező megtelt „zászló, zászló, szívekkel”, de ennél a pontnál kezdett egyre több kétségeket felvető hozzászólás megjelenni:
Magyar Péternek nincs mit keresnie Székelyföldön, mert „onnan nem jön ki épen”.
Egy moderátor egy másik posztban konkrétan arra buzdította a digitális polgárokat, hogy menjenek át kommentelni ahhoz a videórészlethez, amit a Változás Erdélyért Egyesület megalakulásáról szóló sajtótájékoztatón készítettek. „Adjunk neki, elég jól mennek a kommentek. Tiszásokat még nem küldték ide. A posztra kattintva, ne itt.”
Közben többen megosztották Pócs János országgyűlési képviselő videóját is, amelyben Balogh Levente, a Szentkirályi ásványvíz tulajdonosának lemondott erdélyi turnéjáról beszélt. „Az erdélyiek attól nagyszerűek, hogy olyan egyszerűen gondolkodnak. Azt mondják, hogy rendes ember nem piszkít arra az asztalra, amelyikről eszik” – fogalmazott Pócs a videóban. Ez a mondat különösen árulkodó abban a közegben, ahol a hála és a lojalitás folyamatosan visszatérő politikai elvárásként jelent meg.
A keresztény értékekre hivatkozó csoportban hosszú bejegyzés is megjelent arról, hogy a Tiszára szavazók „hazájukat, nemzetüket elárulták”, és Isten előtt felelni fognak a tetteikért. A poszt szerzője a Tisza-szavazókat „hitvány liberálisoknak”, „Isten tagadóknak” és történelemhez nem értő embereknek nevezte, majd azzal zárta gondolatmenetét, hogy „vannak bocsánatos bűnök és van a hazaárulás, amit Isten soha nem fog nektek megbocsátani”. Itt különösen nehéz volt nem visszagondolni a csoport bemutatkozójára, amely a keresztény értékeket fogalmazta meg egyik alapként.
És mindezek mellett persze továbbra is sok Orbán Viktort támogató tartalom jelenik meg a csoportban, hogy „számomra ő marad mindig Magyarország miniszterelnöke”, „nem mondtunk le Orbán Viktorról, csak hagyjuk, hogy egy kicsit megpihenjen”. Egy másik bejegyzésben pedig így fogalmaztak:
„Nekünk van egy főnixmadarunk, úgy hívják, hogy Orbán Viktor.”
A csoport sajátos lenyomata annak, hogyan próbál a magyarországi pártpolitika erdélyi közösségi térnek látszani. A bemutatkozóban közösségről, hitről, értékekről, gyermekek jövőjéről és nemzeti felemelkedésről beszélnek, míg a hírfolyam jelentős része magyarországi kampányüzenetekből, választási mozgósításból és vereség utáni gyászmunkából áll. Erdély sokszor csak akkor kerül elő, amikor hálát, hűséget vagy politikai lojalitást kell számon kérni rajta.
