Az is elég, hogy a világ top 30 snowboardosa között vannak – az olimpia előtt kérdeztük a székely lányokat, mire számítanak

Január közepén zárult le a Nemzetközi Síszövetség kvalifikációs időszaka, és derült ki, hogy Románia történetében először küldhet snowboardost az olimpiára, sőt egyből kettőt. Akik követték a sportág történéseit, azok nem lepődtek meg azon, hogy a 19 éves csíkszeredai Mandel Kata és a 21 éves ivói Bartalis Henrietta részt vehet a játékokon, a tavalyi szezonjuk után lehetett számítani rá. Megnéztük, hogyan jutottak ide, és azt is, hogy mire számíthatunk tőlük.

Székelyföldről viszonylag rendszeresen képviselték sportolók a téli játékokon Romániát, a biatlonos Tófalvi Éva sikerei emlékezetesek, de a gyergyószentmiklósi Lőrincz Sára Tímea sífutó is háromszor részt vett, korábban a műkorcsolyázó Kelemen Zoltán többször szerzett indulási jogot, még Miklós Edit is indult román színekben mielőtt Magyarországra igazolt volna. Idén viszont csak snowboardban lesznek székelyek (erdélyi magyarok) az olaszországi eseményen.

Kinda Gézával kezdődik a történet

Kinda Géza volt az első romániai hódeszkás, aki 2012-ben először indult a sportág cross világkupájában. Ez az a versenyszám, ahol négyen csúsznak egyszerre egy ugratókkal, trükkös kanyarokkal nehezített pályán, és az nyer, aki a leggyorsabban végigmegy. A verseny kieséses rendszerben zajlik, az olimpián 32 versenyző indulhat, előfutamot, nyolcaddöntőket, negyeddöntőket, elődöntőket, valamint kis- és nagydöntőt futnak.

Kinda Géza sokáig egyedül, mindenféle technikai segítség nélkül járta az országokat, utazott az egyik verseny helyszínéről a másikra. Neki is az volt az álma, hogy egyszer indulhat a játékokon, de most úgy látja, egyedül szinte lehetetlen volt kijutnia. Az ő tapasztalata is kellett viszont a mostani eredményekhez. „Ezek nélkül a tapasztalatok nélkül esélytelen lett volna valakit a világ 30 legjobb snowboard cross versenyzője közé juttatni. Egyszerűen nem tudtunk volna olyan edzéseket, technikai felkészítést adni, amivel ők már be tudnak kerülni a világ legjobbjai közé” – magyarázta. Szerinte azzal, hogy a tanítványai ott lesznek az olimpián, őt is kárpótolja a sors.

„Nekem is egy kiengesztelés, mert én nem jutottam ki, de a két lány, akit én meg Zotyó (Reisz Zoltán – szerk.) edzünk, ott lehet, viszonylag könnyedén” – magyarázta Kinda, aki egyébként korábban segítette Reisz Zoltán felkészülését is. Reisz a csapat másodedzőjeként lehet ott az olimpián.

Ugyanakkor a szervezői munkája is közrejátszott a sikerben. Géza ugyanis amellett, hogy versenyekre járt és gyűjtötte a tapasztalatot, aktívan szervezte a csíkszeredai snowboardos életet.

„A Madarasi Hargitán már 15 éve rendezünk snowboardos országos bajnokságot, gyerekeknek, junioroknak meg senioroknak. Innen választottuk ki azt a két lányt, aki most kijutott az olimpiára. Nagyjából 12-14 éves koruk óta foglalkozunk velük, technikára tanítottuk, versenyekre utaztunk. Olyan is volt, hogy együtt mentünk, amikor még én is versenyeztem. 2019-ben azonban visszavonultam a versenyzéstől. Utána nekem is könnyebb volt velük foglalkozni, és nekik könnyebb lett ez az egész” – magyarázta a vezetőedző.

Henrietta a Madarasi Hargita lábánál, Ivóban született. A szülei snowboardoktatók, tehát korán kapcsolatba került a sporttal, de tanácsukra csak 9 évesen állt először hódeszkára. Onnantól pedig nem is nagyon akart leszállni róla. Hétvégenként, vakációban mindig fenn volt a Hargitán. Kata a bátyait követve lett snowboardos, 2 évesen már síelt, de vagányabbnak érezte a testvérei sportágát, így először 5 évesen hódeszkára állt, és ahogy ő fogalmazott „azóta is azt csinálja”. Kettőjük sportolói útja szorosan összefonódik, egy csíksomlyói versenyen ismerkedtek meg, s utána többször is együtt versenyeztek. Ugyanazon a versenyen figyelt fel rájuk Géza, és kérte meg a szüleiket, hogy engedjék el velük közös edzőtáborba. 2018 novemberében volt az első közös edzőtáboruk Ausztriában, és onnan jutottak el most oda, hogy az olimpiára készülnek.

Várható volt, hogy ott lehetnek a játékokon

A kvalifikációs időszak 2024 júliusában kezdődött, ahogy Kata fogalmazott, „akkor még távoli célnak tűnt a részvétel”, de amikor a Nemzetközi Síszövetség január 18-án zárta a snowboardosok kvalifikációs időszakát, akkor már mindenki számított rá, pedig nem volt zökkenőmentes az eddigi idényük.

„Még az októberi edzőtáborban sérültem meg, részleges meniscus-szakadásom volt, ezért december végéig nem tudtam hóra állni, ami nyilván hátrányt jelentett a felkészülésemben. Emiatt az első, cerviniai világkupa állomást ki is kellett hagynom. Az első versenyemen, a kínai világkupa állomáson elrontottam egy ugratót, rosszul érkeztem, megint éreztem a térdem, egészségügyi megfontolásból a második startot ott már nem is vállaltam” – magyarázta Henrietta. Elmondása szerint Kína után volt már otthon, fizikoterápián is járt, és most már sokkal jobban érzi magát. „A mostani edzőtáborban már megújult erővel tudok teljesíteni, és ennek nagyon örülök” – tette még hozzá.

Kata ugyan elment a cerviniai világkupára, viszont az edzésen egy ugrásnál rosszul érkezett, és beütötte a hátát meg a fenekét, nehézzé vált a mozgása. „Ezért akkor az edzőkkel úgy döntöttünk, hogy nem fogok rajthoz állni a versenyen. Azóta rendben vagyok, most is ennek a kiküszöbölésén dolgozunk az edzőtáborban, hogy az olimpián már magabiztosan álljak rajthoz” – magyarázta. Ekkor már a rosszabb szezon ellenére is arra gondoltak, hogy részt tudnak venni.

Ehhez elsősorban a tavaly tavaszi teljesítményük volt a kulcsa. Katának a márciusi georgiai világkupán elért 12. hely volt a legjobbja, de az áprilisi kanadai állomáson 15. és 18. helyezett is volt, amivel elég sok FIS-pontot szerzett és jól állt a kvalifikációs rangsorban. A márciusi svájci világbajnokságon a 24. helyen végzett.

Henriettának az áprilisi kanadai világkupán szerzett 18. hely volt a legjobb eredménye tavaly tavasszal, de ő is rendre a top 30-ban volt. A világbajnokságon például pont Kata mögött, a 25. helyen végzett.

A mostani szezonnal kapcsolatban az edzőjük annyit tett még hozzá, hogy még a nyomást is szokniuk kell. Mivel a mostani szezon volt az utolsó lehetőség a kvalifikációra, minden versenyző igyekezett 110 százalékot nyújtani, nagyobb volt a verseny. „Két fiatal sportolóról van szó, a nyomást pedig tapasztalattal lehet kezelni: minél többet versenyzett valaki, minél több szezont töltött a világkupában, annál kevésbé fog számítani a nyomás. Esetükben még elég friss az ilyen nagy tét, stresszes félévük volt” – tette hozzá Géza.

„Nem hátráltat sérülés, és úgy gondolom, jó formában vagyok. Úgy érzem, azóta csak fejlődtem, tehát ha minden összeáll, akkor hasonló eredmény tudok menni” – válaszolta Kata arra a kérdésünkre, milyen formában érzi magát a tavaly tavaszi eredményeihez képest. Henrietta ugyanakkor azt mondja, habár már rendben van a térde, mentálisan még nem tudta magát túltenni a rajta, még hátráltatja. „Azt veszem észre, hogy sokszor nem is tudatosan, de próbálom kímélni a lábam. Ilyenkor arra próbálok gondolni, hogy nem kell ezzel foglalkozni, az olimpián a helyünk, mert fel vagyunk készülve” – teszi hozzá.

Mindenki csak jól szeretné érezni magát

Kata és Henrietta már Ausztriában, egy flachaui snowparkban vannak edzőtáborban, innen utaznak majd február harmadikán az olimpia helyszínére, Livignóba.

Géza elmondása szerint jelenleg a világkupa-szintű versenyzőknek Romániában nem is nagyon van felkészülési lehetőség, ahogy ő fogalmazott, pályák tekintetében „siralmas a helyzet”. Szerinte korábban Csíksomlyón még volt a kezdőknek egy jó pálya, de a helyi közbirtokosság, amelynek a területén található volt, nem hosszabbította meg a működtetőkkel a szerződést. Most már csak a Madarasi Hargitán van egy pálya, ahol meg lehet tanulni snowboardozni, de az is egy közbirtokossági területen fekszik, a működtetőnek pedig idén lejár a szerződése, és még nem lehet tudni, hogy meghosszabbítják-e vagy sem.

„Aki oda kerül, hogy válogatott tagja legyen, az edzései 90 százalékát már nem az országban végzi. Csak a szárazedzésekre van lehetőség az országban, a csíkszeredai RideMore Centerben tudunk felkészülni nyáron a téli sportokra. Az időnk nagy részét ausztriai, franciaországi és csehországi edzőtáborokban töltjük, ahol snowparkok vannak és bennük snowboard cross pályák” – magyarázta az edző.

Kedden érkeznek meg Livignóba, onnantól pedig már az olimpiai pályán edzenek, és a február 13-i versenyre koncentrálnak. Katára még egy külön szerep is vár: a Román Olimpiai és Sportbizottság őt választotta a livignói klaszter, vagyis a Livignóban zajló olimpiai események női zászlóvivőjének. A játékok ugyanis négy észak-olaszországi területen zajlanak majd, és négy megnyitót is tartanak. A milánói fő helyszín mellett, amelyet a tévé is közvetít majd, három kisebb is lesz (Cortinában, Livignóban és Pedrazzóban). „Nem szeretném túlgondolni vagy stresszelni miatta, csak nagyon jól esett, hogy rám gondoltak” – mondta Kata a rá váró feladatról.

Amikor arról érdeklődöm, hogy milyen lenne számukra a tökéletes versenynap, akkor mindenki visszafogottan nyilatkozik. „A versenyen annyi elvárásom van magammal szemben, hogy technikailag jó pályát menjek, és érezzem jól magam. Konkrét célt nem tűztem ki, nyilván jó lenne a top 16-ba kerülni, de az a célom, hogy menjek egy jó kört technikailag. Ha ez így alakul, akkor már tökéletes lesz február 13-a. Nyilván mindig van ahová fejlődni, de ezt a magammal szembe kitűzött célt szeretném teljesíteni” – mondja Henrietta. Kata hasonlóan nyilatkozik, szerinte ha a verseny után azt érzi, „nem maradt benne semmi”, a tudása maximumát nyújtotta, akkor elégedett lesz magával.

„Nyugodtan szeretnénk felmenni a rajthoz, és a versenyre koncentrálni, nem elizgulni, hogy ez egy olimpiai pálya. Kettőt guggolni, utána pedig úgy teljesíteni, mint bármilyen más versenyhelyzetben” – teszi hozzá.

„Ez egy nehéz, technikás, gyors pálya lesz rengeteg ugratással, karrierjük eddigi legnehezebb menete, azt szeretném, ha ezt tökéletesen tudnák kivitelezni. Az edzéseket és a versenyt is élvezzék. Ha ez megtörténik, más nem is kell. Ha a versenynapon mindketten határozottan és motiváltan állnak starthoz, akkor annak meglesz a gyümölcse” – magyarázta az edzőjük. Állítása szerint helyekről direkt nem is akar beszélni, nem akar plusz nyomást tenni rájuk, „az is elegendő, hogy a világ top 30 snowboardosa között vannak. Ez már tökéletesen megfelel. Innentől kezdve bármilyen hellyel meg leszünk elégedve.”

Géza szerint a mostani olimpiai részvétel mindkét sportoló számára szép mérföldkő, amit el szerettek volna érni, és sikerült. A következő években pedig még sokat fejlődhetnek, négy év múlva pedig „kimaxolhatják az olimpiát, ha minden rendben alakul”. Szerinte leginkább a támogatás függvénye, hogy tudnak-e ennél jobb eredményt elérni a következő négy évben.

29 sportoló fogja képviselni Romániát a 2026-os téli olimpián, a legtöbben – összesen 7-en – szánkóban állnak rajthoz. Ezen kívül 6 biatlonos, 5 bobos, 4 síugró, 2 alpesi síző, 3 sífutó, 1 műkorcsolyázó és természetesen 2 snowboardos vesz részt. Igazán nagy meglepetés lenne, ha bárki dobogóra állhatna, még az is, ha a legjobb 10 közé kerül.