Magyarországi támogatás miatt robbant ki vita Gyulafehérváron, az AUR a pénz visszaküldését követelte

Heves vita robbant ki Gyulafehérváron, az önkormányzat ülésén egy magyarországi támogatás miatt. A vita tárgya a „Principatus: Erdély, az aranykortól a hanyatlásig” elnevezésű projekt volt, amelyhez a magyar Kulturális és Innovációs Minisztérium a Bethlen Gábor Alapon keresztül mintegy 28  ezer eurós (11 millió forintos) támogatást nyújtott.

A konfliktus középpontjában Gyulafehérvár egyik ikonikus épülete áll, a fejedelmi palota, ami két éve múzeumként működik. Egyébként az erdélyi fejedelemség történelmének egyik legfontosabb épülete: innen irányították a fejedelemséget a 16–17. században, itt lakott és kormányzott Bethlen Gábor, itt fordult meg az erdélyi politika krémje, mielőtt a történelem ismét átrendezte volna a térképet. Az épületegyüttes évtizedekig katonai terület volt, majd hosszú és látványos felújítás után 2024 elején nyitották meg múzeumként a nagyközönség előtt. Kezdetben egy alapkiállítással indultak, amit mi is megnéztünk, azóta viszont lépésről lépésre töltik meg tartalommal: időszaki tárlatok, új installációk jelentek meg, 2025 őszén például a P.R.I.N.C.E. kiállítás, ahol Jagelló Izabella, Mihai Viteazul, Bethlen Gábor és Brandenburgi Katalin korhűen rekonstruált viseleteit lehetett együtt látni. A most vitát kiváltó támogatást arra kérték, hogy két új, állandó termet alakítsanak ki, kifejezetten a 17. századi erdélyi fejedelemség történetére fókuszálva: kevesebb poros vitrint, több digitális térképet, animációt, eredeti műtárgyat képzeltek el a muzeológusok, vagyis egy olyan kiállítást, amely korszerűen mutatja be az Erdély aranykorának is nevezett korszakot.

A projekt finanszírozására először romániai forrásokat kerestek, kétszer is pályáztak az AFCN-nél, vagyis az országos kulturális alapnál, amely román állami pénzből támogat múzeumokat, fesztiválokat, könyvkiadást és más kulturális projekteket. Mindkét pályázat elutasítást kapott. Amikor világossá vált, hogy ebből az irányból nem lesz pénz, továbbálltak, végül a Bethlen Gábor Alapnál próbálkoztak, és sikerült is, megítélték nekik a támogatást. Mivel azonban a múzeum az önkormányzat hatáskörébe tartozik, a megnyert összeget be kellett vezetni a város költségvetésébe, és a helyi tanácsnak rá kellett bólintania arra, hogy aláírják a finanszírozási szerződést.

Itt léptek képbe a Románia Egyesítéséért Szövetség helyi képviselői. A gyulafehérvári önkormányzatba a 2024-es önkormányzati választásokon négy AUR-os önkormányzati képviselő jutott be, akik a mostani alkalmat arra használták, hogy „nemzeti szuverenitási” kérdést kreáltak egy rutineljárásból, és azt hangoztatva, hogy a „magyar befolyás” ellen lépnek fel, azt követelték, hogy utasítsák vissza az elnyert összeget, és a város saját forrásból fedezze a költségeket. A szélsőjobbos alakulat tanácsosai azzal vádolták a városvezetést, hogy „megalázkodnak” a magyar állam előtt, és azt állították, hogy a finanszírozás célja Erdély történelmének magyar szempontú átírása. A helyi sajtó a teljes tanácsülést rögzítő videót is közzétette, amin ide-oda röpködtek a vádaskodások.

Az egyik AUR-os tanácsos, Mircea Trifu, a finanszírozási hátteret kritizálva azzal érvelt, hogy a magyar kormány következetesen rátelepszik az erdélyi intézményekre, és a kulturális támogatások tulajdonképpen egy hosszabb távú stratégia részei, amelyek identitáspolitikai és területi következményekkel is járhatnak. A történelmi fejedelemség bemutatása ebben a keretben tulajdonképpen egy határon túlról érkező politikai üzenet.

A nemzeti liberális párt képviselői, élükön Gabriel Pleșa polgármesterrel abban a fura helyzetben találták magukat, hogy az AUR-osok ellen védekezve védelmükbe vették a projektet. Érvelésük szerint a palota európai jelentőségű műemlék, és minden szakmai támogatás, ami az épület és a projekt népszerűsítését szolgálja, jól jön, függetlenül annak forrásától.

A szociáldemokrata párt képviselői a két tűz közé szorultak a vitában, amely végül személyeskedő és történelmi sérelmeket felemlegető szócsatává fajult. A végső felszólalások egyikében Voicu Paul PSD-s tanácsos próbálta visszaterelni a beszélgetést a gyakorlati szintre: szerinte a történelmi örökség bemutatása nem azonos a politikai revízióval, és egy kulturális intézmény nem teheti meg, hogy elvi alapon lemond minden külső forrásról.

Amúgy a tanácsülésen mindenféle utalások is elhangzottak az aktuálpolitikai kontextusra, az egyik liberális önkormányzati képviselő például ironikusan idézte fel George Simion közelmúltbeli amerikai szereplését, amikor Grönland formájú, amerikai zászlóval borított tortát vágott fel. A liberális politikus szerint a szuverenisták politikai ízlés szerint válogatnak a külső befolyások között.

A projektet végül elfogadták, de a vita megmutatta, mennyire terhelt ma Erdélyben minden olyan kezdeményezés, amely magyarországi finanszírozással valósul meg. Az eset nem függetleníthető attól a tágabb kontextustól, amelyben az Orbán-kormány az elmúlt években egyre hangsúlyosabb szereplővé vált Erdélyben. Bár a magyar állami támogatások sok esetben valóban pótolták a román állam hiányzó vagy elégtelen finanszírozását – iskolák, egyházak és kulturális beruházások esetében –, ezek a források gyakran átláthatatlan módon, nehezen követhető döntési mechanizmusok mentén érkeztek meg. Számos helyi közösségben épp az váltott ki ellenérzést, hogy a támogatások ingatlanfelvásárlásokkal, zárt intézményépítésekkel vagy olyan projektek finanszírozásával jártak együtt, amelyekből a helyi román közösség teljesen kimaradt. A Transtelex által korábban bemutatott támogatáspolitikai riport szerint a magyarországi közpénzek döntő része egy szűk intézményi és politikai körökhöz került, miközben az elosztás átláthatósága és társadalmi kontrollja minimális maradt.

Román részről mindez legtöbbször olyan értelmezésben jelenik meg, mint egy párhuzamos állami infrastruktúra építése, amely nem Bukaresthez, hanem Budapesthez köti az erdélyi magyar közösséget. Magyar oldalon viszont a narratíva többnyire arról szól, hogy a magyar állam „felelősséget vállal” a határon túli magyar közösségekért ott, ahol a többségi állam ezt nem vagy nem megfelelően teszi meg. A két értelmezés ritkán találkozik, a köztük lévő feszültség pedig időről időre helyi ügyekben csapódik le, ahogy most Gyulafehérváron is.