Hatvan nőgyilkosság és tüntetések kellettek hozzá, hogy Románia elinduljon a változás útján
2025-ben Romániában a nőgyilkosságok tragikus gyakorisága rávilágított arra, hogy a társadalom, az érdekképviselet és az állami szervek nincsenek felkészülve a probléma kezelésére, de még az erről való diskurzus is gyerekcipőben jár. Az egyes politikai szereplők a civil szféra hatására döntéshelyzetbe kényszerülve igyekeztek gyorsan és sokat lépni, arra kevésbé odafigyelve, hogy merre. Vegyes volt a felhozatal: törvényjavaslatok tucatjával, precedens nélküli plakátkampány, tét nélküli nyilatkozatok, szelektív tematizálás. Ebben a cikkben megnézzük, történt-e előrelépés a nők elleni erőszak visszaszorításában, melyek voltak az erdélyi magyarság szempontjából kiemelkedő történések, és milyen kilátásokkal vágunk neki az új évnek.
Közéleti szempontból Romániában 2025-re többször is utaltak a nőgyilkosságok éveként, hiszen az egyes esetek láthatósága a nőjogi szervezetek és a média közbenjárásának köszönhetően nőtt. A reakció előbb társadalmi szinten, tüntetések formájában nyilvánult meg, ezáltal pedig sikerült az államra és a közigazgatási szervekre olyan nyomást gyakorolni, amely végül jogi szintre emelte a kérdést.
Mindez közvetetten előremozdította az általános társadalmi diskurzust a nők jogai kapcsán illetve olyan preventív gyakorlatok bevezetésének és alkalmazásának beépítését tette lehetővé, amelyek eszközei lehetnek a nők elleni erőszak visszaszorításának és az esélyegyenlőség előremozdításának, ha fennmaradnak hosszú távon és nem tűnnek el, mint ideiglenes látszatintézkedések. Azonban még mindig több a hiányosság, mint az előrelépés, az érdekvédelem sok esetben továbbra sem a megfelelő érdekeket tartja szem előtt és hetente nő a nőgyilkosságok áldozatainak száma.
De mennyi is az annyi? A civil kezdeményezésű, médiából informálódó Stop femicidelor oldal szerint 64.
A romániai gyilkosságok elemzésére és megelőzésére létrehozott központ (ORAPO) a gyilkosságok motivációját vizsgálva 56 olyan esetet különböztetett meg 2025-ben, amelynek női áldozata volt. Azonban jelenleg a szervezet főként sajtóhírek alapján tud adatokat gyűjteni, mivel nincs hozzáférése a folyamatban lévő büntetőeljárások irataihoz. Ebből 38 esetben az áldozat jelenlegi vagy korábbi intim partnere (élettárs, házastárs) volt az elkövető, azaz az esetek közel 70 százalékában.
A Snoop.ro az ügyészségi iktatások és sajtóértesülések alapján szintén 63 nőgyilkossági esetet számolt. A statisztikák alapján a január elseje és július 31-e közötti időszakban, az év első hét hónapjában 89 női áldozattal rendelkező gyilkosság vagy gyilkossági kísérletként azonosított esetből 77 nemi alapúként volt meghatározható.
A Scena9 a fent említett forrásokat összevetve és a rendőrségi jelentésekkel kiegészítve év végén közzétett egy, az eseteket egyenként is említő összegzést, amely a nőgyilkossági esetek számát 59-re teszi.
Ez a szám azért lehet különböző az egyes források szerint, mivel a nőgyilkosság fogalmi kerete egyelőre nem egyezményesen tisztázott, ugyanakkor ahogy azt a fenti kimutatások is alátámasztják, körülbelül 60 femicídium történt 2025-ben.
Amikor a nőgyilkosságok tematizálására kerül sor gyakran felmerül kommentszekciókban, hogy akkor miért nem különböztetünk meg férfigyilkosságot is a nemi egyenlőség nevében. Fontos kiemelni tehát, hogy nem szimmetrikus kategóriákról van szó. A femicídium esetében elengedhetetlen a körülmények és a kontextus figyelembe vétele, amely nem kivételezés, hanem elemzési kategória, egy strukturálisan kiszolgáltatott társadalmi csoporttal szembeni, rendszerszintű erőszakot hivatott azonosítani.
A femicídium vagy nőgyilkosság nemi alapon elkövetett gyilkosságra utal, olyan esetekre, ahol egy nő meggyilkolása női mivoltából következik. Hátterében a társadalmi egyenlőtlenségek, nemi sztereotípiák és ártalmas társadalmi beidegződések, normák állnak. A nőgyilkosság a nők elleni erőszak legszélsőségesebb formája, de ebbe a kategóriába tartozik többek között az utcai zaklatás, a szexista megjegyzések, a szexuális erőszak és visszaélések, illetve az abortusz kényszerítése vagy tiltása is.
A nők elleni erőszak elkövetői az esetek túlnyomó részében olyan férfiak, akik a társadalmi egyenlőtlenségek és nemi sztereotípiák mentén szocializálódva fizikailag is hatalmi fölényt gyakorolnak a nőkre. A jelenséget gyakran patriarchális erőszaknak is nevezik, ugyanis a bántalmazás ebben az esetben nem egyéni deviancia, hanem szorosan kapcsolódik a társadalmi struktúrákhoz, nemi szerepekhez és hatalmi egyenlőtlenségekhez, így a nőgyilkosságokat sem elszigetelt esetekként kell értelmezni, hanem egy jelenség részeiként.
Ahhoz azonban, hogy a nők elleni erőszak eme szélsőséges formájáról átfogó képet kaphassunk, olyan társadalmi, jogi és intézményes keretekre volna szükség, amelyek lehetővé teszik az esetek szisztematikus vizsgálatát. Ha pedig az adatok rendelkezésre állnak, a különböző területek összehangolásával, megelőző és reagáló intézkedések együttes bevezetésével, a nemzetközi irányelvekkel összhangban lehetne nekiállni megoldást keresni.
Jelenleg azonban ettől még messze állunk. Bár 2025 valóban számos előrelépést hozott a nők elleni erőszak elleni küzdelemben, továbbra is jellemző a hatósági mulasztások és a látszatintézkedések jelenléte, a különböző állami szervek együttműködése pedig továbbra is várat magára.
Az, hogy már legalább négy különböző törvénymódosító javaslat vár elbírálásra, amelyek mind be akarják vezetni a femicídiumot a büntetőtörvénykönyvbe, illetve az, hogy egyes pártok a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapján plakátkampánnyal büszkélkednek, vagy egyenesen a polgármesteri hivatalba hívják be a bántalmazott nőket, hogy személyre szabott megoldásokat találjanak, nem elég. Egy átfogó intézkedés-csomag beépítése lenne a cél, olyan kezdeményezéseké, amelyek több területen és hosszú távon szállnak szembe a jelenséggel.
Az év elején Romániában az államfőválasztás minden más témát másodlagossá tett, ugyanakkor lehetőséget adott arra is, hogy a női jogokhoz való hozzáállásukat is megvizsgáljuk a jelölteknek. Ebben a cikkben részletesen kitértünk arra is, melyikük hogyan vélekedett a nők elleni erőszak kérdésében is.
2025 második felében azonban már egyre láthatóbbá, követhetőbbé és tematizált lett a nők elleni erőszak kérdése. Ekkorra pedig már a számok is jelezték a helyzet súlyosságát, az év első hat hónapjában közel harminc nemi alapú, nők ellen elkövetett gyilkosságról volt tudomása a nyilvánosságnak. A május végi eset, amely alkalmával egy 49 éves férfi a nyílt utcán lőtte le 23 éves, terhes áldozatát, miközben az a kislányával sétált, különösen megrázta az embereket, és tüntetéseket váltott ki országszerte. És ha heti egy meggyilkolt nőt figyelmen kívül is lehet hagyni, a tömeges felháborodást már azért nehezebb.
Fokozott figyelem, plakátkampány, egyszemélyes kiállás és megválaszolatlan kérdések
A politikum kommunikációján érezni lehetett a tartózkodást, az első megszólalások nem nyilatkozatok vagy hivatalos állásfoglalások formájában születtek meg, hanem válaszok voltak újságírói kérdésekre. Amikor Nicușor Dan államfő először nyilvánosan tematizálta a jelenséget, azt taglalta, hogy a román állam nem kelti olyan erő és határozottság benyomását, amely elrettentené az ilyen megnyilvánulásokat. Visszakérdezésre elismerte, ez egy súlyos probléma, amelynek mentalitásbeli gyökerei vannak a nők helyzete kapcsán, és amelyet a román állam gyengesége csak súlyosbít. Azt is elmondta, mindenki megnyugtatására, hogy fokozott figyelemmel követik majd, merre alakul a helyzet.
Radu Marinescu igazságügyi miniszter júliusban azt mondta keresik már a megoldást, és mindent meg fognak tenni, hogy meg is találják. A megoldás azóta is várat magára, ahhoz pedig, hogy konkrét intézkedést is láthassunk Marinescu részéről, négy hónapnak kellett még eltelnie. De erről kicsit később.
Előbb vessünk egy pillantást az RMDSZ nyilvános kommunikációjára a nők elleni erőszak kapcsán. Maga Kelemen Hunor és az RMDSZ saját felületein ritkán és felületesen tematizálja a nők elleni erőszak kérdését, ez nem volt máshogy 2025-ben sem. Ezt a feladatot a Nőszervezetére bízza, a Nőszervezet pedig nagyrészt Csép Éva Andreára, a szervezet ügyvezető elnökére.
Az RMDSZ Nőszervezete közleményben állt ki a nők elleni erőszak ellen augusztusban, azután, hogy a 33. nőgyilkosság brutális körülményei nyilvánosságra kerültek. 2017-ben indították el a NEEEM (Nők Elleni Erőszak Elleni Mozgalom) kampányt, amelyben különböző projektek és aktív, tájékoztató jellegű kommunikáció által igyekeztek szembeszállni a jelenséggel. Ez azonban egy időszakos kezdeményezés volt, az évek során pedig a téma fokozatosan a háttérbe szorult a kommunikációjukban.
2025 első felében a Nőszervezet is az elnökválasztási kampánynak szentelte a figyelmét. Június másodikára datálható az első olyan posztjuk, amely felszólal a nőgyilkosságok ellen, ez pedig, ahogy a felvezetőből sejteni lehet: Csép Éva Andrea egyik bejegyzésének újraosztása.
„Dühös vagyok, nagyon dühös. És mindent megteszek azért, hogy szigorítsuk a törvényeket, hogy biztonságban tudjuk a nőket, a gyermekeket, az áldozatokat, hogy ne növeljük tovább a családon belüli erőszak statisztikáit” – áll a bejegyzésben. Ez az egyes szám első személyű megfogalmazás pedig tényszerűen pontos is volt, ahogy az később kiderült, ugyanis Csép volt az, aki ebben az évben aktívan, más pártokkal és civil szervezetekkel is együttműködve úgy tűnt, valóban szembeszáll a jelenséggel.
A Nőszervezet ügyvezető elnökét megkereste a Transtelex is. Beszélgetésünk során rákérdeztünk többek között arra is, miért nem átláthatóbb a szervezet kommunikációja a nők elleni erőszak kapcsán és mikorra lehet számítani a tájékoztató tartalmak korszerűsítésére illetve a segítségkérésre létrehozott zöldszám magyar nyelvű hozzáférésére. Mint kiderült, a korszerűsítés és a hozzáférés kiterjesztése is mind tervben volt már, sőt törvénymódosító javaslatokat is megfogalmaztak akkorra.
Az év második felében tehát az áldozatok számának növekedésével arányosan a kommunikáció is egyre nő-központúbbá volt az RMDSZ Nőszervezeténél. A Simioff-os posztokat elkezdték leváltani a segélyhívó vonalak népszerűsítését célzó és az egyes esetekről tájékoztató bejegyzések. A tetőpont pedig november 25-e volt, a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapjára ugyanis rekord mennyiségű posztban reagáltak. Plakátkampányukat a „Ne hagyd, hogy elnémítsanak!” üzenettel indították útjára, amelynek megosztásában szinte kivétel nélkül az RMDSZ minden fontosabb pozíciót betöltő politikusa részt vett.
Ez a kampány azonban – azon túl, hogy látszatintézkedés lévén takaróként szolgálhatott a párt azon tagjai számára, akik nem foglalkoztak egész évben a témával – több szempontból is problematizálható. Például, hogy egy olyan kényes téma kapcsán, mint a nők elleni erőszak nem csak a felelősséget helyezi az áldozatra, hanem figyelmen kívül hagyja a strukturális akadályokat és stigmatizálja a cselekvőképtelenségből fakadó hallgatást is, ráruházva ennek is a súlyát a bántalmazottra.
Ami azonban mégiscsak megkülönböztette a Nőszervezet idei tevékenységét a korábbi évekétől az az, hogy csatlakoztak a világszerte népszerű 16-napos kampányhoz, mégpedig civil szervezetekkel együttműködve, országos szinten. Ez egy nemzetközi kampány, amely november 25-én, a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapján kezdődik, és december 10-én, az emberi jogok világnapján ér véget, célja a globális összefogás és kiállás a nők elleni erőszak ellen, különböző tájékoztató és prevenciós programok által. A NEEEM keretein belül, ehhez a kampányhoz csatlakozva országszerte átfogó program-sorozatot hozott össze az RMDSZ Nőszervezete, mégpedig hozzávetőlegesen 40-50 különböző programmal, 12 megyében.
Ugyanakkor árnyékot vet minderre, hogy november elején a nők jogai és az RMDSZ kommunikációja kapcsán arról is tájékoztattuk a nyilvánosságot, hogy Vincze Loránt és Winkler Gyula EP-képviselők a nemi egyenlőségi állásfoglalás ellen voksoltak. Egy olyan állásfoglalás ellen, amely támogatja a nemi alapú gyilkosság kriminalizálását, a biztonságos és legális abortuszhoz való hozzáférést, a beleegyezés hiányának belefoglalását a nemi erőszak meghatározásába, illetve az egyenlőségre vonatkozó uniós jogszabályok számonkérését.
Amikor ennek kapcsán felkerestük a Nőszervezetet, hogy megkérdezzük, kollégáik kikérték-e a véleményüket a döntés meghozatala előtt, illetve utólag hogyan vélekednek minderről, azt ígérték, a „közeljövőben” választ kapunk. Ennek több, mint egy hónapja. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és az említett EP-képviselők azonban még ennyit sem válaszoltak. Nekünk legalábbis.
November elején ugyanazt a közösségi média posztot osztották meg a szervezet tagjai közül többen: „A nők biztonsága nem alku tárgya! Szigorítunk a törvényen”. Ehhez képest mégis úgy tűnt, az RMDSZ-en belül nincsen konszenzus ebben a kérdésben. Winkler Gyula és Vincze Lóránt akkor sem involválódtak a projektbe, sőt, közösségi média felületeiket januárig visszapörgetve kiderült, egyáltalán nem is tematizálták a nők elleni erőszak kérdését egészen addig, amíg már nem volt más út.
Korábban egyébként maga a Nőszervezet az említett állásfoglalással több pontban egyező javaslatai is bekerültek abba az állásfoglalásba, amelyet a nők elleni erőszak visszaszorítása kapcsán fogadott el az Európai Néppárt Nőszervezete (EPP Women), így kollégáik döntése nyilvánosan ásta alá munkájukat. És ilyenkor ismét eszünkbe juthat a „Ne hagyd, hogy elnémítsanak!” kampányszöveg.
Másfél héttel azután, hogy megkerestük, Vincze Lóránt végül elárulta, miért szavazott a nemi egyenlőségi állásfoglalás ellen. Egy másik hírportálnak adott interjújából kiderült, szerinte a dokumentum „összemossa” a nőket és az LMBTQ+ embereket, illetve a szövegben „genderideológiai javaslatokat” látott. Érveinek jelentős része azonban pontatlan vagy félrevezető volt. Ebben a cikkünkben körüljártuk, hogy pontosan miért. Nem sokkal később pedig az abortusz-hozzáférés kiterjesztése ellen is leszavazott. Erről pedig itt írtunk.
Előbb próbálunk futni, minthogy járni tudnánk
Ami a konkrét előrelépéseket illeti tehát, a legszembetűnőbb az, hogy egyre gyakrabban van tematizálva a jelenség a médiában és az egyes közösségekben egyaránt. Azonban jogi intézkedések szintjén is voltak kezdeményezések, amelyek ráadásul megelőzték azt a nők elleni erőszakot vizsgáló jelentést, amely irányadó lehet majd a kérdésben és máris a femicídium kriminalizálását tűzték napirendre.
A nők elleni erőszak és a nőgyilkosságok visszaszorításának céljából idén elsőként a Nők és Férfiak Közötti Esélyegyenlőségért Országos Ügynökség (ANES) nyújtott be törvénymódosító javaslatot, amelyben konkrétan a nőgyilkosság büntetőjogi kategóriaként való elismerését kérvényezték.
Szeptemberben parlamenti vizsgálóbizottságot hoztak létre, amelynek célja az volt, hogy valódi, átfogó megoldást keressenek a problémára. Ennek a bizottságnak a létrehozását az RMDSZ Nőszervezete kezdeményezte, élén pedig Alina Gorghiu, a volt igazságügyi miniszter áll. Egy éves mandátummal fog működni a bizottság, amely szükség esetén meghosszabbítható lesz majd. Ez alatt az idő alatt pedig a jelenlegi törvények felülvizsgálata, új javaslatok kidolgozása, a meglévők hatékonyabb alkalmazása, az intézmények közötti együttműködés javítása és a társadalmi tudatosság növelése is szerepel a terveik között, ugyanakkor a femicídium fogalmának bevezetése a büntetőtörvényközben itt is megjelenik. Ez a bizottság létrejötte óta már több törvénytervezetet kidolgozott és benyújtott.
Szintén szeptemberben pedig Radu Marinescu is megtalálta talán végre, amit négy hónapon át keresett, hiszen konzultációt kezdeményezett az Igazságügyi Minisztérium az élet elleni bűncselekmények jogi keretének a szigorításáról. A minisztérium tájékoztatása szintén a nőgyilkosságokat emelte ki példaként, amit ha a konzultáció után úgy ítélnek meg, akkor szigorúbban büntethetnek.
Tehát több párt és intézmény is nyújtott még be idén törvénymódosító javaslatot, amely a nők elleni erőszak egyes aspektusait figyelembe véve szigorítaná a jogi kereteket. Ilyen volt a fentebb említett ANES-en és parlamenti vizsgálóbizottságon kívül például Enachi Raisa független képviselő, vagy a PSD illetve a PNL egyes képviselői és szenátorai. Ezek többek között tehát:
- a femicídiumot önálló és különálló bűncselekményként határoznák meg,
- a femicídium elkövetőit akár életfogytiglani börtönbüntetéssel szankcionálnák,
- megszüntetnék a bírósági illetéket válás és vagyonmegosztás esetén mindazoknak a nőknek, akik családon belüli erőszak áldozatai
- bevezetnék a kötelező pszichológiai tanácsadást a családon belüli erőszak elkövetői számára,
- kiterjesztenék az erőszak meghatározását a pszichikai bántalmazást is belefoglalva,
- bevezetnék a hatósági szervek objektív, az áldozat szándékától független helyzetfelmérését, amely fenyegetés esetén azonnali ideiglenes védelmi intézkedéseket vonna maga után,
- a hatósági mulasztások következményeit és
- az ideiglenes távoltartási végzés eljárását, illetve a visszaeső elkövetők büntetését szigorítanák.
Ezek azonban pár kivétellel többnyire még kezdeti fázisban vannak, a törvényhozás adminisztratív lépcsőfokainak elején. Ameddig egy javaslat a megfogalmazástól a kihirdetésig és a beiktatásig elér, nem csak hosszú, de kanyargós út is vezet, ami elemzésekkel, kiegészítgetésekkel, plenáris ülésekkel és szavazásokkal van kikövezve. Azaz hosszú és időigényes folyamat.
Az államfő utoljára decemberben nyilatkozott a kérdésben, amikor elmondta, zéró toleranciát tanúsít a nők elleni erőszakkal szemben, és bejelentette, hogy hamarosan nyilvánosságra hoznak egy jelentést, amely segíteni fog a szükséges intézkedések bevezetésében ezen a területen. Egy, a nők elleni erőszak szisztematikus jellemzőit feltáró jelentés pedig lehetőséget adna konkrét jogalkotási javaslatok megfogalmazására is.
Mindemellett pedig fontos és említendő haladási mutató az erdélyi magyar közösség számára, az az, hogy a segélyhívó zöldszámon immár magyar nyelven is segítséget kérhetnek a családon belüli erőszak áldozatai.
Ennél azonban több kell ahhoz, hogy 2026 a nőgyilkosságok visszaszorításának éve lehessen
Jelenleg a törvénymódosító javaslatokat benyújtó szereplők prioritása a femicídium önálló bűncselekményként való elismerése. Ez láthatóbbá tenné a problémát, lehetőséget adna annak statisztikai követésére, specifikus büntetőjogi és megelőző intézkedések bevezetésére. Ugyanakkor, ahogy arra szakértők is utaltak már az olaszországi femicídium-törvény elfogadásakor, ez a jogalkotási környezet azért aggasztó, mert ha a patriarchális erőszakot nem rendszerszintű jelenségként kezeljük, nincsenek garanciák arra, hogy valóban visszaszorul a nők elleni erőszak.
A probléma kezeléséhez nem elegendő, ha csak jogi előrelépésekre támaszkodunk. Szakértők szerint kombinált módszertan alkalmazása jelenthetne valódi megoldást, amelyben a megelőzés legalább akkora szerepet kap, mint a reagáló intézkedések.
A femicídium kriminalizálásával az állam csupán a büntetés szintjén avatkozik be: megerősíti az ellenőrző szerepét, miközben háttérben hagyja azokat a társadalmi és gazdasági okokat, amelyek ezt az erőszakspirált fenntartják. Erre a hozzáállásra, éppen ezért gyakran karcerális feminizmusként hivatkoznak (ahol a karcerális a börtönre, azaz a büntetésre utal), ugyanis nem az erőszak megnyilvánulásainak feltételeit biztosító társadalmi faktorokat szabályozza, hanem csak a kimenetelt. Tüneti kezelés a megoldás helyett.
Ami pedig a megelőzés egy másik fontos eszköze volna, az annak a ténynek a felismerése, hogy bár a nőgyilkosságok és a nők elleni erőszak kapcsán a kommunikáció bár áldozatközpontú, mégis több, mint egykomponensű. Ahogy azt szakértő is hangsúlyozta: a bántalmazók viselkedése mögött gyakran saját feldolgozatlan traumák és kontrollvesztéstől való félelmük áll, amely hosszabb távon agresszív mintázatot hozhat létre a kapcsolatokban. Azonban a közbeszéd és a prevenció túlnyomórészt az áldozatokra fókuszál, kevés figyelem irányul arra, hogyan ismerjük fel és kezeljük magukat az elkövetőket, illetve milyen pszichológiai mechanizmusok vezetnek a bántalmazáshoz.
2026-ban tehát várjuk, hogy az államfő nyilvánosságra hozza a jelentést, amit beharangozott és amely valódi kiindulópontot jelenthetne a nők elleni erőszak romániai helyzetének felmérésére, statisztikai követésére és az ebből kirajzolódó mintázatokhoz igazított, több területet bevonó intézkedések bevezetésére.
Emellett hamarosan eldől majd a törvénymódosító javaslatok sorsa, kiderül, mi kerül be a büntetőtörvénykönyvbe és milyen formában, hogyan alkalmazkodik az igazságszolgáltatás a társadalmi igényekhez és mennyiben sikerül majd az elfogadott törvényeket beépíteni a gyakorlatba.
Az RMDSZ Nőszervezete 2026-ra azt kívánta, hozzon az új év „erőt, egészséget és új lehetőségeket”, bízunk benne, hogy ez így lesz és az erdélyi magyar nők érdekképviseleti szervezete új lendülettel folytatja majd munkáját és a „közeljövőben” nekünk is válaszolnak majd, de ami még fontosabb: következetesen kiállnak a nők elleni erőszak ellen az év minden napján, ha kell kollégáikkal szemben is.
Érdemes ugyanakkor azt is követni, merre alakul a diskurzus, a civil szervezetek és a sajtó napirenden tudják-e tartani a nők elleni erőszak kérdését vagy esetleg idővel csökken majd a láthatóság és ezáltal a társadalmi nyomás is, ami jelenleg intézkedési kényszerhelyzetbe szorítja az államot és a közszereplőket.
A nők elleni erőszak elleni fellépés 2026-ban Romániában azért is kínálhat egy új lehetőséget, mivel egy tavaly év végén elfogadott törvényjavaslat értelmében március hivatalosan a nők hónapjává lett nyilvánítva. Ilyen módon pedig teret és lehetőséget kaphat a nemi egyenlőség népszerűsítése edukatív, kulturális és társadalmi programokon keresztül. Mindent összevetve pedig hátha 2026 a nőgyilkosságok visszaszorításának éve lehet, ha 2025 a nőgyilkosságoké volt.
