A doktorék kétszobás lakótelepi lakásukat cserélték kényelmesebb, belvárosi háromszobásra. Bizalmatlanok voltak a távfűtés után a gázkonvektorokkal szemben, de az idős pár megnyugtatta őket, hogy tökéletesen működnek. Két alkalommal járták be a lakást a szerződéskötés előtt, másodszorra begyújtottak. Cserepartnereik türelmesen vették a próbálkozást, megjegyezték, hogy húsz éve, amióta itt laknak, sosem akadt vele gondjuk. A doktort és feleségét meggyőzte, hogy tágasabb a lakás, a gyerekeknek külön szobájuk lehet, és közelebb lesznek az iskolához, ahogy ők is a kórházhoz.
Nyár végén költöztek, hetekbe telt, míg munka mellett berendezkedtek. Csak október közepén, az ősz első hidegebb napjain fűtöttek be. Kora este lobbantották fel az őrlángot, megvacsoráztak, megfürdették és lefektették a gyerekeket, belenéztek az új sorozat, a Dallas első részébe, de nem volt türelmük hozzá, inkább olvastak. Mindig akadt valami új publikáció, ami jól jöhetett a szakvizsgához.
Lefekvés előtt kezdték érezni a szagot. Felesége előbb nyugtatta a férfit, hogy talán a gázrózsán megülepedett portól keletkezhet, de ahogy újra végigszagolgatták a három készüléket, meg kellett erősítenie, hogy ő is érzi. Tanácstalanok voltak, mit tegyenek, éjszaka nem akartak, nem is tudtak volna szerelőt hívni, ezért inkább elzárták a fűtést, a gyerekre terítettek még egy takarót, és kiszellőztettek. Másnap reggel hívtak szakembert, hogy ellenőrizze a masinákat, aki délután kijött, körbejárt a lakásban, mindenütt begyújtotta a konvektorokat, majd eloltotta őket, egy hosszú vékony csövű spray-vel és egy kis fejű kefével megtisztította az égőfejeket, ellenőrizte a kéménybe vezető csövek csatlakozását, ismét begyújtott, majd megállapította, hogy rendeltetésszerűen működik mindegyik, hagyják égni őket, a szennyeződés távozik az égéstermékkel.
A doktor és a felesége megnyugodtak. Este azonban, lefekvés után, megint érezni kezdték a gázszagot. A férfi jegyezte meg először, és az asszony félve erősítette meg. A doktor körbejárt, lábujjhegyen a gyerekek szobájába is bement, közel hajolt a készülékhez, ablakot nyitott, majd néhány perc tanácskozás után megint úgy döntöttek, hogy éjszakára elzárják a fűtést.
Reggel hideg volt a lakás, a gyerekek vacogtak. Mielőtt iskolába vitték volna őket, utána pedig dolgozni indultak volna, úgy döntöttek, visszakapcsolják, résnyire nyitva hagyva az ablakokat, és délután meglátják, van-e teendő. Mint este kiderült, egész nap aggódtak, nem okozhat-e bajt akár nyitott ablak mellett a konvektor, de nem történt semmi,
este viszont, amikor zárt ablakok mellett fűtöttek tovább, megint gázszagot éreztek.
A következő szerelő sem tapasztalt semmilyen rendellenességet. Öngyújtóját is fellobbantotta párszor a konvektor körül, biztosítva őket, hogy nincs szivárgás, semmi veszély, a berendezések tökéletesen működnek. Lehet, hogy szokniuk kell a távfűtés után, lehet, hogy a készülékeknek kell idő a beüzemeléshez, hagyják csak nyugodtan égni őket, hogy átfűtsék a lakást.
Lefekvéskor bekapcsolva hagyták a készülékeket, de nem tudtak elaludni. Ablakot nyitottak, szellőztettek, résnyire nyitva hagyták, visszafeküdtek, majd éjfél után csak nem nyugodtak, megint elzárták a konvektorokat. Tudták, hogy ez nem megoldás, egyre hidegebbek az éjszakák, jön a tél, nem maradhatnak fűtés nélkül, és az ablakok sem maradhatnak nyitva egész éjszakára.
Másnap délelőtt a doktornak eszébe jutott apja egykori lágertársa, a gázművek egyik vezetője. Kétségbeesésében őt hívta fel, aki megígérte, hogy azonnal intézkedik, és a cég speciális mérőeszközével soron kívül bevizsgáltatja a lakást. Így is történt, kora este megjelent egy munkatársa, elmagyarázta a csodamasina működését, amely minden gázszivárgást jelez, mérni is tudja a szén-monoxid-szintet, és körbejártak. Árgus szemekkel figyelték a digitális kijelző piros számait, de a konvektorokhoz közelebb lépve sem jelzett, semmiféle szivárgást nem tapasztaltak. Megnyugodhatnak, erősítette meg telefonon az apai barát is, aki kérte, hogy hívják fel otthon a bevizsgálás után. Ha bármi probléma lenne, jelezné a szerkezet, amit pontosan erre a célra alakítottak ki. Nem kell tovább fagyoskodniuk, nyugodtan fűtsenek.
Megkönnyebbülten fekhettek le, ezúttal nem nyitottak ablakot, így csendesebb is volt az éjszaka, mint amikor a hideg mellett az utcazaj is beszűrődött. Kimerülten zuhantak álomba, de a doktor hajnalban gázszagra ébredt. Riadtan ült fel, azt hitte, rossz álom. Magához térve ismételgette: este megmérték, nincs szivárgás. Tudományos pályán mozgott, hitt a mérhető dolgok valóságában, bízott az öreg szakértelmében, aki segített, mégsem nyugodott meg, továbbra is érezte a szagot.
A feleségére és a két gyerekére gondolt, hogy felelős értük. Tétován ült az ágyban, nem tudta, mit tegyen, úgy érezte, belebolondul.
Ahogy mozgolódott, a felesége is felébredt.
– Mi van? – kérdezte riadtan, aztán szaglászni kezdett a sötétben. – Megint érezni – szólalt meg.
A férfi furcsamód megkönnyebbült.
– Keressünk másik lakást – mondta az asszony –, más megoldással.
– Megőrültél? Mostanáig pakoltunk. Kicseréltetjük – szakadt ki a férfiból. – Villanyfűtésre.
– Egy vagyon lesz – sóhajtott az asszony.
– Nem számít – mondta a doktor –, de legalább itt maradhatunk.
A Telex tárcarovatának célja közelebb vinni az olvasóhoz a kortárs szépirodalmat, hogy az ne csak kisebb példányszámú irodalmi folyóiratokban jelenhessen meg, hanem olvashassa mindenki, aki napi sajtót olvas, ahogyan az 1900-as évek első felében ez még természetes volt. A sorozatban eddig megjelent írások itt találhatók .
