Vigyázni kell, nehogy túlzásba ess. Hogy munkával persze, de minden összejön, a jó állás, a céges kocsi, a numera. PR-koordinátor, rendes elvált családapa. A válás nem viszi el a házat és a kocsit, írtatok házassági szerződést, a gyereknek azért megvan minden, a kertben nő a fű, pénz van, Dominikán nyaralsz, és jól áll ez a napszívta árnyalat a hajadban.
Ősszel hullik a dió. Nem szeded fel, annyi van.
Éjszaka visszafogod magad, két pohár pezsgőt iszol, hajnalban Rivotril az alváshoz, délelőtt kávé, Pantoprazol. Öt óra alvással is összefüggően beszélsz. Részletekre nem emlékszel, a kocsikulcsot más viszi utánad, a legjobb inged két hete vár a tisztítóban. De ezek nem számítanak. A megfelelő pillanatban a lényeges dolgok eszedbe jutnak. A telefonod csörög, messengeren üzennek hatan, két facetime, és látod a képernyő csücskében, hogy nem is hagyott nyomot rajtad az éjszaka. A squasht elvicceled. Késő délután Memoril, hatszáz milligramm, vitamin, szűrt almalé, egy csík kokain. Sok van még hátra, a nap a szemedbe süt, és nem hoztad magaddal a napszemüveget. Átcsúszol a sárga lámpa alatt, a napfény jó, a zebrán nem jön senki, pedig kipróbálnád egyszer a padlóféket, ráugrani, ahogy tanultad vezetéstréningen, megállítani ezt a hibátlan műveletet.
Az inged gallérja a csücskénél kicsit felpöndörödik, és tejeskávét hoznak, pedig kávét kértél tejjel, de visszaküldöd, érdekérvényesítésben jó vagy. Hallod a hangodat, milyen erős, a hangfekvése is kellemes. Nem kopaszodsz, apádat is sok hajjal temették, a régi halszálkás öltönyben, kiviaszolt arccal, pirosítóban, a szája is piros volt, anyáddal úgy álltatok a nyitott koporsó előtt, hogy ez nem lehet igaz. Anyád bömbölt, te csuklani kezdtél. De mindez olyan régen volt, ma már csak az ilyen őszi napokon jut eszedbe az apád, és néha, amikor beletúrsz a hajadba, és egy nő rád néz, bejössz neki, bejön neki a sok haj, az új Seiko, meg az a nyugodt testtartás, amivel késő délután meg tudod inni azt a kávét tejjel, ami továbblök az este felé. Az éjszaka hosszú lesz.
A dílered éppen ráér, valami nőt ajánlgat, fiatal, tízből tízes. A klubban találkoztok, a Rivót vitaminos üvegben hozza, a nőnek végül időpontja volt máshoz, bocsesz. Isztok egy Blue Kamikazét, spurit szívtok rá, hogy ne legyünk hülye részegek, mondja a dílered, és elnézed, milyen egy szakadt fazon. Időben lepattintod, és a bártendert fűzöd, kicsit zsíros, fiatal hús, inkább kerek, nyelvét kidugva kever egy Sazeracot, az abszint csillog, a whisky vagy a konyak borostyán. Ellövöd a poént, hogy olyan a szemed, mint a whisky, a lány tele szájjal vihog, ez végül lelohaszt. Rezeg a telefon, és nem látod, hogy ki hív, a spuri nem hat, az este összefolyik, hosszú csillogó fülbevaló ütődik egy nő nyakához, illatos, ezt abban a bűzben is kiveszed. A tárcádat tapogatod a farzsebedben, biztos vagy benne, hogy a nő zsebes. A dílert a gyorsítótárból még eléred, átbasztál, suttogod, a díler röhög. Taxit kéne hívni, a tárca, kulcscsomó megvan, a bártender arcába hajolsz, hívjál taxit, legyél szíves. Másnap majd biztos leszel benne, hogy az a kis geci külvárosi drogtanyán fog megrohadni, ahova tartozik, de most összeakadnak a lábaid,
és egy pillanatra eszedbe jut a halál, a saját halálod, hogy ez a hely átjáró, és elindulsz a pirosan világító EXIT felirat felé.
Másnap röhögsz az egészen, a haverodat hívod, ütősebb cucc kell, kóla vagy valami. Éjfélig pörögsz az új koncept terveken. Szombaton alszol, vasárnap jön a gyerek. Elnézed az erős lábait, apai örökség, focistatest, matekból ugyan négyes, és nem olyan erős, mint te vagy, nincs meg az a nyílt tekintet, de még van idő, még bármi lehet. A vegán hamburgeres előtt visszafogod magad, és kulturáltan magyarázod, hogy a hús alapélelmiszer, megguglizod, nézzed csak meg, hús nélkül nincs meg a fejlődő szervezet. Rendes kaját esztek végül, az ujjadon végigfut a fénylő, piros szaft, a pincérnő tiramisut, sötét pörkölésű kávét ajánl, ismeri már az ízlésedet. A fogsora fehér és szabályos, a test valahol jelzi a minőséget, gondolod, és elkéred a pincérnő számát, de no para, ha nem adja meg.
Délután beborul. A rádió bemondja, kezdődik a rendes ősz, hidegfront várható, az arra érzékenyeknél fejfájás, rosszullét jelentkezhet. Nem kell rászokni a dolgokra, Rivó helyett Dormicumot veszel be, csak egy egészen kis darabot. Átalszod a délutánt, az estét, hajnalban ébredsz, hideg zuhanyt veszel, vasalt inget, jól áll ez a slim fit, átpörgeted az Alpina Alpinereket. Croissant, kapszulás kávé, kilátás a budai hegyekre. A vezér squasholni hív, csak fél órája van átbeszélni a következő negyedévet, tetszett neki a prezid, kiváló, mondja, a labda elsüvít a fejed mellett. Narancslé, nosztalgiakifli, büfékávé, a homlokodon hideg veríték, lüktet a szívpumpa. Ősszel változik a vérnyomás, a test felkészül valamire, mondták a rádióban, a memóriád kiváló, de arra most nem emlékszel, hogy mire.
Este felhív anyád, sír a telefonba, apád halála óta nem bír megszabadulni ettől a nyúlós hangtól, kisfiam, csak te vagy már nekem, meg az unokám, mikor láthatom a kisunokám? Most már nemsokára, mondod anyádnak, és leteszed a telefont. A volt feleségednek dobsz egy emailt, a kapcsolattartási szerződés ötös pontjára hivatkozol, „Különleges láthatás, vis maior és más esetek”. Szuperszerda anyámnál? Régi közös vicc, ezen biztosan nevetni fog.
Aztán az arcod tapogatod, a squash óta forró. A kezed hideg. Túlnyomás, ez jut az eszedbe, amikor átmész a piroson, elúszik feletted a piros csík, csak most veszed észre, hogy a látásod is homályos. Agyvérzés, kis vérfolt a padlón, ott, ahol apád hanyatt vágódott. Anyáddal felültettétek, visszacsúszott, felültettétek, visszacsúszott, ez ment egy darabig, és nem tudtad, mikor szólalj meg, hogy vége.
Félre kell állni a kocsival, ha agyvérzés van vagy szívroham. A pulzusodat tapogatod, normális. A menedzserszűrés eredménye jó, kicsit magas a vérnyomás, mosolyog az ápolónő, és biztatóan meglapogatja a kezed. Most valami lájtos kéne, írod az új kontaktnak, valami könnyű lebegés. Huszonötös Ketileptet tud szerezni. Hagyjál már, írod vissza, és átpörgeted a telefonkönyvet. Jófajta fehérbort veszel, áthívod azt a félénk kis csajt, aki múlt héten rendesen hagyta magát, aztán lemondod. A volt feleséged nem írt vissza, felhívod, olaszul magyaráz egy gépi hang, elfelejtetted a last minute nyaralását.
Kiülsz a borral a teraszra, ez azért nem semmi, ez a negyven négyzetméter pluszterület, és
hűvösödik, de még mindig jó az idő, eszedbe is jut az időjárás-jelentés, hogy milyen szokatlanul hosszan magyarázták a rádióban a légnyomást, a frontot, biztosan ezért van ez az egész.
Tapogatod az arcod, a kezedhez képest még mindig forró. Lázad nincs. Valami elindul ősszel, az is jó évszak, ha nem is egy nyár, csak be kell kicsit lassítani. Van valamid estére?, írod egy havernak, aki nem ír vissza, nem mintha várnád vagy számítana. Nulla ötös Frontin, kis bor, a levegő, az időjárás vagy micsoda hűvösödik, baszd meg, hogy mondjuk azt, hogy hideg van, írod egy csajnak, akivel elkezdtél csetelni, nevetsz, a nevetés jó, lassan az arcod is lehűl egészen.
A Telex tárcarovatának célja közelebb vinni az olvasóhoz a kortárs szépirodalmat, hogy az ne csak kisebb példányszámú irodalmi folyóiratokban jelenhessen meg, hanem olvashassa mindenki, aki napi sajtót olvas, ahogyan az 1900-as évek első felében ez még természetes volt. A sorozatban eddig megjelent írások itt találhatók .
