Garaczi László: Négy adriai képeslap

1.

Minden tengerbe hajított kaviccsal kisebb lesz a sziget, panaszkodik a polgármester, megérthetem tehát, ha nem kedveli a kacsázó turistákat, beleszív aranyfilteres cigarettájába, később a betonmólón állva arról beszélgetünk, miközben a parti hegyeken dülöngélő szélturbinákat bámuljuk, hogy ismerhették-e a honfoglaló magyarok a kocka fogalmát, mondhatta-e Álmos vagy Árpád, hogy kocka, valószínűleg nem, másra fókuszáltak, vándoroltak, foglalták a hont, a tihanyi apátság alapítólevelében és az Ómagyar Mária-siralomban sincs még kocka, később jelenik meg szláv jövevényszóként, nem tudom megnézni első írott említését, mert a mólón beszélgetek a polgármesterrel, vagy éppen írom ezt a beszámolót egy spirálfüzetbe a szállásunkon, a mobilomat elhagytam valahol, szaggat a wifi, kimerítettem az adatforgalmi limitemet, a kérdés tehát kérdés marad, mondhatták-e a hét vezérek a tábortűz mellett kumiszt kortyolgatva, megbotló nyelvvel, véletlenül, például Töhötöm, hogy kocka vagy wifi.

2.

Kávéházi terasz a kikötőben, nem értem, miről beszélgetnek egzotikus nyelvükön, kalászok zizegése és bányaomlás, a csíkos trikós öregember lába kérges a fekete kosztól, vele szemben viharvert asszony, duzzadt ajka csücsörítésével rejtegeti kusza fogsorát, kettesben maradunk a polgármesterrel, kérdem, miről folyt a szó, a csücsörítő asszony, akit már délelőtt is láttam a kisbolt előtt egy szárított hallal a kezében, a kék trikós valami incselkedő kérdésére kijelentette, hogy a nagy farkú férfiakat szereti, egyáltalán a nagy farkakat, amivel nemcsak őt, a sziget polgármesterét, de a kék trikóst is meglepte, ahogy engem is, az ernyedten csordogáló délutáni kvaterkázás érzékeny témákat érintett tehát, nem akartam tudni ennek a nőnek az erotikus preferenciáiról, találkozunk a romtemplomnál, a korzón vagy a hotel strandján, ez fog eszembe jutni, végigsiklik rajtam a tekintete, felméri adottságaimat, vele kapcsolatban ez a szempont mostantól mindent visz, elsöpri az egyéb megfontolásokat, például hogy mi a kedvenc színe, hol lakik, vannak-e gyerekei, a meditációs lehetőségek egyetlen témára korlátozódnak, lehet, hogy az apjának is nagy volt, emiatt alakult ki nála ez a fixáció, ezen a ponton minden további spekulációt letiltok, kényszerítem magam, hogy a vizet bámuljam, halászhajó úszik be az öbölbe eszelős lassúsággal, csupasz árbócrúdja hegyén megcsillan a napfény.

3.

Nejlonzsák mocorog a huzatos sikátorban, zihál, felfújja magát, elernyed, illegeti magát a kamera előtt, él és mozog a műanyag, lassan rázúmolok, de ekkor megszólal mögöttem a feleségem, hogy hoztam-e svédkrémet, mert megcsípte egy szúnyog, a tasak megdermed, vége a varázslatnak, a feleségemről tudni kell, hogy zenészként keresi a kenyerét, vonósnégyesben brácsázik, azt mondja pár perccel később a korzó melletti park örökzöld fáinak nyöszörgésére, hogy évtizedekkel ezelőtt egy iskolai osztálykiránduláson hallotta ezt a hangot, a pilisborosjenői levendulamező mellett az erdőbe vezető ösvény bokrai ugyanilyen fisz-mollban zizegtek valamikor a rendszerváltás környékén, másnap erről akarok írni, de egy szónál leblokkolok, nem jut eszembe, nézek magam elé, bámulom a papírt, itt van a nyelvem hegyén, pilisborosjenői, de micsoda?, valami növény, arra emlékszem, molyok ellen használják, beteszik a szekrénybe, már majdnem feladom, amikor észreveszem, hogy az asztalterítő kockái ugyanazt a témát variálják, házacska melletti virágföld, megkötözött csokor, kölnisdoboz, szappanostasak, oda is van írva mindenhová lila betűvel, hogy lavender, ez itt tehát egy evidenciapillanat, valami feltárul ilyenkor, attól függ, honnan nézzük, mélység vagy magasság, az otromba banalitás, hogy minden összefügg, levendulasejtés, a káosz áradó bősége mily vonzó nagyvonalúsággal mutatja az üres esetlegességet mesés összhangzásnak.

4.

A templomok építésekor szabályosra faragott kövek látványából képződött meg a kocka fogalma a magyarok fejében, korábban vándorló, természeti nép voltunk, a természet pedig idegenkedik a szögletességtől, szereti a dolgokat lekerekíteni, nincs kocka a természetben, bogyók, gyöngyök, szem- és heregolyók, nap és hold, a pongyola pitypang virágzata, a kockával ellentétben a gömb és a golyó szerepelhetett a honfoglalók szókészletében, sorolom érveimet a polgármesternek, igenis mondhatta Álmos és Árpád, hogy golyó vagy gömb, ismerték e fogalmakat, az is lehet, hogy amikor délceg lovukon egyenes derékkal ülve megpillantották a pitypang fehér gubóival teleszórt Kárpát-medencét, felkiáltottak, hogy gömb, vagyis heuréka, de azt se felejtsük el, mi tette híressé a magyarokat kétezer évvel később a gömbölyű labdát boszorkányos ügyességgel kergető Puskás Öcsi mellett: a színes kockát hasonló ügyességgel tekergető Rubik Ernő.