Úgy botorkálsz ki a konyháig, mint aki elfelejtette, hogy az egész világ hagymát aprít. Csípi a szemedet az ébrenlét. A könnyek egészen a szád széléig jutnak. A sóról eszedbe jut a tegnapi csontleves. Grimaszolsz, nem tetted vissza a hűtőbe lefekvés előtt. Érdeke-e egy fazéknak a lefolyóba borulni? Pihen-e az, amiben semmi sincs? Csuklóig merülsz a fennakadó zöldségdarabok között. A zivatartól sáros az utca odakint. Árpádsávos matrica egy Suzuki Swift hátsó szélvédőjén. Egy gyerek sír az elejtett jégkréme után.
A gáztűzhelyig nem látok el, de tudom, hogy sok olajba törsz bele két tojást. Állsz, mint egy öngyújtó tűzköve. Végiggörgeti hüvelykujja begyét a hátadon a huzat. Összerezzensz, szereted ezt az összerezzenést. Az olaj sercegése hangosabb a rádiónál. A partvis fogai telegyűltek a hajszálaiddal. Átsüt rád a redőnylyukakon a nap. A fénycsóvái ügyetlenül szúrt szegfűszegek. Te meg a narancs vagy. Ha a radiátorra ülnél, az illatod átjárná az egész lakótelepet. Minden edényedet ismerem. Hat egyforma tányérod van, két boros-, négy pezsgőspoharad. Bögréket nem veszel. Bögréket az ember ajándékba kap. Harmincas tábla, kedvenc zenekar. Az egyiken egy osztályfotó gimiből, már pár öblítés után megkopott. Gazdátlan lábak, mellkasok lebegnek a fehér porcelánon. Úgy forgatod, hogy az alsó ajkad csatlakozzon a testrészekhez. Szálas mentateát iszol, jót tesz az emésztésednek. A nappaliban ülsz le reggelizni a talk show-t vezető, őszes alakkal meg az érdes hangú, szőke nejével. Timi a lábadnál csahol egy falatért. Négyen laktok jól. Ha ilyen ütemben pusztítod a kenyeredet, már holnap összefuthatunk a boltban. Majd akácokat ültetek a vállaimra, hogy észrevegyél. Hogy köszönj, legalább egy bólintással. Mindig mögéd sorolok be. A pénztárcád útlevélbordó, beszállókártyákkal fizetsz. Elképzelem, ahogy jegyet foglalunk valami fapados járatra. Madeira. Kreol bőrű bellboyok, négytől nyolcig fürdőhab és prosecco. Koccintunk. Mekkora szerencse, hogy egyszerre mentünk a Coopba, és a kasszánál várva még visszafordultál rágóért.
Naplót vezetek a járásodról. Remélem, nem bánod. Egy spirálfüzetbe kezdtem, aztán nyár elején digitalizáltam mindent. Kényelmesebb így, csak pár kattintás. Sárgával jelölöm a kedvenceimet. Április 19. Járása az egyetlen, nem vigaszdíjnak kapott közönségdíj. Augusztus 9. Járása kifogás az ellenőrnél, járása sármányvacsora. Van egy a múlt hétről is, ami nagyon tetszik. Járása eseményhorizont, változtat az idő múlásán. Lassítja, mintha a retinámba égnének a mozdulatok. Ha becsukom a szemem, halántéktól halántékig mész.
Az is feltűnt, hogy csak vasárnaponként viselsz melegítőt. Sétálni viszed a kis dögöt, akit úgy szeretsz. Mentolos cigire gyújtasz. A fogaimban érzem, ahogy szétpattan a kapszula. Klapp. Rövideket slukkolsz, szinte az ujjaid között ég el az egész. Hét közben élére vasalt nadrágban szállsz autóba. Ennyit látlak estig. Az üres parkolóhelyed. A kaputelefon a neveddel. A jelentéktelen időjárás. Ezeket tudom nézni. A gyógytornászom tizenegy tizenötkor jön. Kézilabda-rajongó, be nem áll a szája. Egyszer volt nála a Pick Szeged átlövője kontrollon. Már mindent tudok a csávó könyökéről. A gyógytornászom többgyerekes apuka, leszokott az alvásról. Amikor végre elmegy, valamivel jobb vérkeringéssel várhatom tovább az este hatot. Akkor érkezel.
Nem tudtam kirúgni magam alól a széket. Pedig próbáltam, esküszöm. Felnyitottam a szerelőaknát, kell a mélység az állapotom miatt. A széléhez álltam, századjára sikerült átdobnom a kötelet a plafon alatt futó vasgerendán. Kiengedtem a fékeket, csak előre kellett volna dőlnöm. Nem ment. Olyan volt, mint egy tökéletesen sötét szobában ébredni. Hiába teltek meg akarattal az idegszálak, nem végezte feladatát a test. Talán egy óra, talán egy hét telt el, feladtam. Visszazártam az aknát, matattam a garázs kacatjai között, aztán hazalifteztem. A férfi, aki nálad töltötte az éjszakát, a lépcsőket használta. Még csak nem is lihegett, amikor leért. A szokásosnál többször nézted a telefonodat, egész hétvégén otthon maradtál. Az ebédedet is futár hozta. Sokáig fájt, de sikerült megbocsátanom.
Most újra hétvége van, és itt vagy nekem. A dolgát végző kutyádra várva dohányzol, a telód nyomkodod. Egy azsúrozott földgömbikon indexében megjelenő, páratlan szám lennék nélküled. Megnyithatatlan értesítés egy eseményről, amire amúgy sem vagy kíváncsi. Szeptember 21. Járását fogadalomtételnél idézik a friss házasok. Ez jó, hozzáadom a listához. Emlékszem, tavaly pufikabátban lapátoltad a havat egy idős szomszédod garázsa elől. Emlékszem minden járdáról elhányt adagra. A lapát monoton karistolására a betonon. A csizmádba is ment egy kevés, teleitták magukat a rénszarvasok a zoknidon. Háromszor is vettél be aznap Algopyrint. Az utolsót, egy pokrócba bugyolálva már csak annyira meleg teával, amivel leszalad a filmtabletta. Én láttam folyamatában – hacsak egy nyegle megfázást is – valamit, ami veled történt. Ezt idézem fel, ha nem vagy itthon. Ha anyádéknál hétvégézel. Én értelek téged! És nem a mindenkivel következetes virológián keresztül. Hanem a lapát, a pokróc, a gyógyszerek. A nyelőcsövet nyugtató melegség.
Elenged a gravitációs teher, ha felém nézel. Repülök. Azt akarod, hogy a szádon kifújt, utolsó slukkból olvassam ki, merre mennénk nyaralni? Eltátogod a kedvenc italod nevét? Esz-presz-szó Mar-ti-ni. Nagyanyám szerint azt kellene hallanod, ahogy az ásványokról beszélek. Egy lánynak kéne hallania – mondja nagyanyám –, rögtön beléd szeretne. Szerinte az intellektus és a tudományos elkötelezettség egy igazi férfi ismérvei. Nem tudom.
Két rendőrjárőr kézbesítette a dokumentumokat. Fontosnak érezték, hogy személyesen járjanak el. Vastag boríték, támadhatatlanra fogalmazott mondatok. Azt javasolták, fogjam fel úgy, mint egy figyelmeztetést. A reakciómra vártak. Nem láthatták a torkomból a bokámba zuhanó, ezertonnás köveket. Aztán ráuntak a csendre. Bizalmasan letegeztek. Léptek egyet felém, a folyosóról az előszobámba. Tudják ők, hogy nem jelentek veszélyt senkire, de ez a parancs. A kisasszonynak jogai vannak. Kicsit kevesebb nézelődés, és nyugodtan alhatok. Nem lesz baj. Csak annyit kértem tőlük, hogy a lakóknak mondják azt, családi tragédia történt, azért voltak itt. A hevederzár élének döntöttem a homlokomat. Viszonyítási alapokat kerestem. Nagyjából öt focipálya, a sétálóutca két vége, egy végtelen versenymedence. Próbáltam elképzelni ötszáz métert légvonalban közötted és a kerekesszékem között.
A Telex tárcarovatának célja közelebb vinni az olvasóhoz a kortárs szépirodalmat, hogy az ne csak kisebb példányszámú irodalmi folyóiratokban jelenhessen meg, hanem olvashassa mindenki, aki napi sajtót olvas, ahogyan az 1900-as évek első felében ez még természetes volt. A sorozatban eddig megjelent írások itt találhatók .