Maros András: Jönnek a mókusok

Megmondom, mi a gond az álláshirdetéssel. Az, hogy jelentkeznek rá, dögivel. Végeláthatatlan macera, nem leszel boldog tőle. Egy hét se telik el, már írja a mókus az úgynevezett érdeklődő emailt, hogy elnézést a zavarásért, cseppet sem akarja sürgetni a folyamatot, csupán tudakolózni szeretne, beérkezett-e a jelentkezése, tudniillik nagyon izgatott. Itt még egyszerű a dolgod: nem válaszolsz neki. Mókus kombinálni kezd, hmm-hmm, nem jön válasz, hmm-hmm, miért nem jön? Ír még egy levelet, kínosan udvarias hangnemben; úgy fogalmaz, mintha a walesi herceg lenne a címzett. Na, én ezeket olvasatlanul kidobom, és rögtön rácsapok az empty trash-re, nehogy meggondoljam magam. De ha ez neked még így túl durva és korai, megértem, mégiscsak most kezded a felső vezetést, bár szent meggyőződésem, hogy öt-hat nyomuló mókus után te is rászánod magad. Kidobálni, üríteni.

Aztán Messengeren próbálkozik a mókus. Nagyon fontos, hogy erős maradj. Csakis a telefonodon nézegesd a Messengert; azon gyorsabb és hűvösebb a kezelési mód... majdnem azt mondtam, hogy lekezelési mód, vicces, mi? Nem kell megnyitnod az üzenetet, anélkül is látod, kitől jött, és az eleje, a „bocsánat a zavarásért” sor is följön. Mindig ezzel kezdik. Ha rányomsz, és megnyílik az üzenet, akkor azt olvasottnak jelöli, magyarán látja a mókus, hogy megnézted az irományát. Szerintem te még nem állsz készen erre, ámbátor, hidd el, ebbe is bele lehet rázódni. Bele fogsz, nem féltelek. Egy idő után élvezni fogod, hogy látja, hogy látod, és csak azért se írsz vissza. Én ezt a részt szeretem a legjobban. Imádom, amikor a szürke ködben lebegnek. Téged is lebegtettek eleget, nem? Mondjuk, nem én, de más biztosan. Na, látod. Hát most majd te lebegtetsz.

Ha nagyon elszánt a mókus, megszerzi a telefonszámodat. Ez kivédhetetlen. Megszerzi. Mert ügyes mókus, okos mókus. Ahhoz viszont nem elég ügyes és okos, hogy innen továbblépjen. Mondom, hol csúszik el. Ott, hogy nálad van az életrajza, haha, a Wordből mentett kis pdf-ecskéje a retusált igazolványképével, a szakmai eredményeinek felhabosított listájával, a tanfolyamaival, ilyen-olyan díjaival, középfokú nyelvvizsgájával, B kategóriás jogosítványával, csak hát, ugye, a pdf-ecske jó eséllyel tartalmazza az elérhetőségét, például a telefonszámocskáját, amit te – amikor bejön a pályázata – kitűnő érzékkel beírsz és elmentesz a telefonodba. Mármint a mókus számát. Az összes jelentkező mókusét. NEM FELVENNI 01, NEM FELVENNI 02, NEM FELVENNI 03 és így tovább. Mész sorban mókusonként, mentegeted a számokat. Úgyhogy csörgethetnek, ameddig akarnak. Az igazán furfangos mókus pár sikertelen hívás után kölcsöntelefonról próbálkozik, ez ellen sem tudsz mit tenni, felveszed, hiszen nem tudod, ki hív, viszont amint bemondja, hogy ő az, mókus, és közli, mi járatban van, már mondhatod is, amit mondani kell. „Most nem alkalmas.” Érezzen sértődést a hangodban. Fokozhatod, ha akarod (én szoktam), mondd, hogy mennyire nem alkalmas: „Most iszonyatosan nem alkalmas!!” Nyomd meg az iszonyatosan-t, és hallja meg a két felkiáltójelet a végén. Engem egyszer valami idétlen vonalas számról hívott sokadik mókus, jól beszoptam, felvettem, és olyan zavarba jöttem, mint még soha. Hebegtem-habogtam. Tudod, mit mondtam? Röhej, ciki, tudom, de hát megleptek, mit csináljak?! Figyelj, és ígérd meg, hogy nem röhögsz, ezt sikerült kinyögnöm: „Most nem jó, most nagyon nem jó, most megbeszélésem van négyig... nem, hatig... nem, nyolcig... nem, este tízig. Szóval ma nem jó. Majd visszahívom.”

A legszívósabb mókustípus felkeres személyesen. Odalép melléd egy rendezvényen. Vagy bejön az irodaházba, a kantinba, oda bárkit beengednek. Beáll mögéd a sorba. Benyúl eléd, elvesz a pultról egy kaszinótojást, majd felpillant rád őzikeszemekkel, és azt mondja: „Nem ön véletlenül az ikszipszilon?” Mintha nem tudná pontosan, hogy te vagy az ikszipszilon. Mintha nem miattad jött volna ide ebédelni. És akkor kezdi elölről: megkaptad-e a pályázatát, mikorra számíthat válaszra, bejöhet-e egy személyes beszélgetésre. De hát már bent van, bassza meg. Mi ez, ha nem személyes beszélgetés, bassza meg? Mindegy. Maradj higgadt. Mondd neki, hogy ha pályázott, akkor a rendszer befogadta, és megy minden a hivatalos ügymenet szerint, a HR-esek kezében van az irányítás, tőlük kerül hozzád az anyag, ez még nem történt meg, nincs ráhatásod a folyamatokra. Ezt mondd, ezen nincs fogás. Mókus bólogat, visszateszi a kaszinótojást, a tálcát, mindent visszatesz, már nem éhes. Eleve nem volt éhes.

Eleinte a szívedre veszed a nyomuló mókus sorsát, megsajnálod, mert kapálózik, szenved. Teljesen indokolt a reakciód, hiszen esendő embermókusról van szó, mi is voltunk az ő helyében, türelmetlenül vártuk a döntést, vagy legalább egy választ, valamit... de akkor sem engedheted közel magadhoz! Ha úgy érzed, túl nagy a mókuszaj, vagy szólongatni kezd a lelkiismereted, foglald le magad valamivel. Valami egészen mással. Például dolgozz. Vagy menj ki egy kávéra, az mindig jó ötlet. Császkálni kicsit, bevinni kis koffeint, könnyebb lesz minden.

Az a fő gond az álláshirdetéssel, hogy megkerülhetetlen. Ki kell írni, meg kell hirdetni az állást, erre kötelez a belső szabályzat, a jog. Még akkor is, ha már rég tudod, kit akarsz felvenni. Azt hiszed, nekem nem volt meg mindig az emberem, akit fel akartam venni? Megvolt. Jó, nem mindig, de majdnem. Tízből nyolcszor. Kilencszer. Nem pályázott. Mégis el kellett játszani a színházat. A te állásod szintén ki volt írva, emlékezz. Jöttek, hívtak a mókusok, támadtak minden oldalról, választ követeltek, jó, hogy nem kezdtek el tüntetni az irodaház előtt – mindeközben apáddal már rég megbeszéltem, hogy következő hó elsején kezdesz.

Rezeg a telefonod. Nem? Vagy az enyém? A tiéd. Ismeretlen szám, mi? Kezdődik. Mondom. Ne vedd fel. Viszont némítsd már le, mert borzalmasan idegesít a berregés. Képesek a végtelenségig berregtetni. És most magadra is hagylak, jó? Te meg szépen vedd elő az életrajzokat, írogasd ki a mókusok számát, mentsd el őket, NEM FELVENNI 01, NEM FELVENNI 02, NEM FELVENNI 03 és így tovább. Menj sorban, türelmesen, mókusonként. Az állásra meg tudok egy jó jelöltet, majd beküldöm hozzád. Írd meg, mikor jó neked.