Jó, hogy itt ültök mellettem folyton, csak minek. És ha véletlenül nem itt, közvetlenül az ágyam mellett, akkor a szomszéd szobában. Hát, mondhatom. Egy percre igazán békén hagyhatnátok. Vagy egy-két órára. Lehet, hogy összecsinálom a pelenkát, mint egy baba, az igaz, hát akkor majd abban várakozom. Rostokolok a szarban. Kibírom. Már van gyakorlatom. Legalább számba vehetek mindenkit végre.
Főleg ma, amikor arra ébredtem, hogy nem félek. Egy kicsit sem. Anyámmal álmodtam, és a baracklekvár illatával. A kondérban rotyogott, néha anyám hófehér kötényére fröccsent a forró lé, ő meg ilyenkor így kiáltott, „hess, Erzsike, hess, hess, hess”, és én sikítva elszaladtam, ki a kertbe, aztán este lett, és anyám azt mondta, „gyere, Erzsu, gyere már”, én meg bemásztam a melléhez, a nyakához, az izzadt vállához, és úgy aludtam, mellette. Különös, mert anyám sosem aludt velem, nem húzott így magához gyerekkoromban, most mégis olyan közeli volt, egészen valóságos. Ez egy.
A napokban a Pista is bemerészkedett az álmomba, szebb volt, mint igazából. Legényes arcú, mint az elején. Csalafinta. Meg büszke. Megcsípett és megszorított. Lányunk lesz, azt mondta, és az álomban tényleg lányunk lett, úgy nézett ki, mint te, Bianka, csak babaforma, te lettél a lányunk, és a fiunk, az Ottó, a te férjed, az meg nem volt sehol. És lett még öt gyerekünk, nem csak kettő egészséges fiú, ahogy igazából. Pista azt mondta, Erzsó, te csepp, ezzel kedveskedett, és kanalazta a hamis gulyásomat. Ez legalább kettő.
Ilus, Mica, Mári, három, négy, öt. Mintha élnének, de csak mert mostanában haltak meg. Jóska is beköszönt tegnap éjjel, miután beadták a Frontint, őrá sem gondoltam negyven éve, úgy elhalványult, miután lement gyufáért, vissza se jött, anyámmal sirattuk, aztán meg elmúlt, erre ott mosolyog az éjjel, bár mintha egy tó partján állna, és mondja a nevemet. Mondja, hogy Erzsu. Hat.
Ha most nem akarnátok megmosdatni, akkor folytathatnám, csak jelzem. Úgy. Köszönöm, Biankám, hogy csak letörlöd a nyakamat meg az arcomat, nem bírom ki most hosszabban, elalszom a végén, ha egy teljes mosdatást végig kell csinálni, a számokat is elfelejtem. A másik meg: az, hogy itt ülsz csak, az nem segít. Ha muszáj, ültesd ide az Andikát, a kis nővért, az legalább nem zavar az aggódásával, de nem bírom elviselni, hogy te itt aggodalmaskodsz minden mozdulatomra. Nem azt mondom, mintha nem találnád el, hogy mikor vagyok szomjas vagy fordulnék, azt aztán jól csinálod. De siccenj ki egy kicsit a konyhába, ha megkérhetlek.
Hol is tartottam? Nem tudom már. Hat volt vagy hét vagy ilyesmi. Szóval az Ica. Icukám, te. Van egy számod, de elfelejtettem. Alig várom, hogy lássalak. Az a mekegő vigyorgásod meg a keszekusza fogaid meg az a szaros rák, egész régen volt már. Tegyed már meg, hogy az egészséges formádat hozod, meg majd én is, mert lerobbantan nehéz lesz mit kezdeni egymással. Jó, nem marháskodom. Hogy fáj-e? Hát persze, hogy fáj. Mióta.
Meg büdös. Szerintem én vagyok büdös, pedig a Bianka itt párologtatja az olajait, kár, hogy bűzlik a sebem meg a pisim. Ismered. Ez a Bianka, a kis menyem, szörnyen ragaszkodik hozzám, rángat, látod, hogy maradjak, el ne menjek. Aztán jönnek még néha az unokák, na meg a dédunokák, hát hogy azok milyen szépek! Micsoda boldogság csak rájuk nézni! Szegények itt megállnak az ágyam mellett, mert hangom, az nincs, nem jó látvány vagyok én nekik, de szeretem nézni őket, és igazat adok olyankor a Biankának, hogy ez az élet itt gyönyörű. Csak utána elmennek, én meg hánykolódok az ágyban, néha a Frontin sem segít, és érzem, hogy összezsugorodott a helyem nekem ebben a gyönyörű, unokás világban, már annál is kisebb, amin fekszem, egy tűhegynyi csak, annyi, minek foglalok én el egy egész takarót, van az két méter is, enyhe túlzás.
Szóval Ica, hét vagy nyolc vagy kilenc, nem tudom már. De ott van még a harmadik gyermekem, a halott, titkos neve Zsófia, nem élt semennyit sem, úgy született, halva, milyen gyönyörű gyerek volt, nem mondhattam el másoknak, hogy hívják, ilyenkor nem nevezünk, én mégis neveztem. Zsófika. Jó lesz, Pistám? Aztán a húgom. Aztán az a katona, aki úgy nézett rám, hogy aszittem, férjhez megyek hozzá, ez meg hogy jutott most eszembe, Borka, a nagynéném, a kislány a tóparton, vízbe fulladt, pedig a barátnőm volt, mostanra úgyis meghalt volna, az első nyaralás Pistával Füreden, na, ott mindenki idősebb volt nálunk, vagyis azok is halottak már. Jaj, mennyit nevettünk! Az a nagy víz meg a sok nád. Pista viccel, és falja a lángost. Édes Istenem, Pistukám! Nagy gigerli voltál, én meg csak mire emlékszem? A szépre, mind! Ki hitte volna!
Na, most meg hozzátok a húslevest. Remek. Legalább kifáradok, amíg fölültettek, és itt ez az egész undorító ügy a nyakamba csöpögő lével. Nem vettétek észre, hogy reggel megettem egy egész tányér kását? Mikor ettem ennyit régebben? Piaci málna volt a tetején, megismertem, mondani sem kellett. „Mama csont és bőr, egyen még néhány kanállal”, mondod nekem Bianka, és meg kell hagyni, nem sajnálod az anyagot, minden olyan, ahogy szeretem, de mondjad meg nekem, édes lányom, meghízom-e attól a plusz háromkanálnyi létől? Megkegyelmez-e nekem ez a betegség, amelyik leszívja a csontjaimat is, ha még eszem egy kicsikét? Na, köszönöm, hogy megérted.
Bárcsak tudnék még beszélni, de már mióta nem, így csak bénán integetek a kezemmel; nem érted, hát nem látod, hogy nem akarok semmit? Annyit csak, Bianka, hogy menjetek már el az Auchanba, vagy inkább strandoljatok a gyerekekkel, hát milyen régen nem vittétek el őket a termálba, és hagyjatok engem rendesen meghalni, mert a végén itt lesztek, végignézitek, és idegrohamot kaptok, amire aztán tényleg semmi szükség. Nem akarok én rikácsolást, sírjatok majd a hullám felett, amikor hazajöttök. Megoldom én ezt jó egyedül, ha szusszanhatok egy pillanatot. Szórakozzatok már egy rendeset, kérlek szépen.
A Telex tárcarovatának célja közelebb vinni az olvasóhoz a kortárs szépirodalmat, hogy az ne csak kisebb példányszámú irodalmi folyóiratokban jelenhessen meg, hanem olvashassa mindenki, aki napi sajtót olvas, ahogyan az 1900-as évek első felében ez még természetes volt. A sorozatban eddig megjelent írások itt találhatók .
