A Maros is tekeri a Tisza vízcsapját Szegednél – de Románián is múlik, hogy mennyire

A Tisza alacsony vízállásáról rendszeresen szó esik, arról azonban kevesebbet beszélünk, hogy Szegednél a folyó vízhozamának jelentős része a Romániából érkező Marosból származik. Az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (ATIVIZIG) egyik mérésén például a Tisza vízhozama a szegedi szelvényben 125 köbméter volt másodpercenként, ebből 49 köbméter érkezett a Marosból. Ez azt jelenti, hogy abban a kisvizes időszakban a szegedi Tisza vízhozamának közel 40 százalékát a Maros adta.

Ez persze nem állandó arány. Gáspár Tamás, a Budapesti Gazdasági Egyetem docense szerint hosszabb távon, a két folyó közepes vízhozamát nézve a Tisza négyszer-ötször több vizet szállít, mint a Maros, de az arány időről időre jelentősen változhat. A Maros vízhozama ezért különösen kisvizes időszakokban válhat fontossá Szeged szempontjából, miközben árvíz idején is befolyásolhatja a Tisza szegedi tetőzésének időpontját és magasságát.

A kérdés így nemcsak az, hogy mennyi víz érkezik a Maroson Magyarországra, hanem az is, hogy milyen folyamatok alakítják ezt a vízmennyiséget a folyó döntően romániai vízgyűjtőjén.

A romániai vízgazdálkodás is alakíthatja a Magyarországra érkező vizet

Az ATIVIZIG szerint a Maros magyarországi szakaszának vízjárását jelentősen befolyásolhatják a romániai vízgazdálkodási beavatkozások. A Romániában kiépített rendszer több tározóból és különböző kapacitású erőművekből áll. Ezek üzemeltetési szabályai, valamint az ott jelentkező vízigények is alakíthatják a hazánkba érkező vízmennyiséget.

Ám erre a magyar félnek nincs rálátása, ezért megkérdeztük a romániai vízügyet is. Az Apele Române a Szegedernek azt írta, hogy a Maros vizét ipari és energiatermelési, illetve mezőgazdasági – elsősorban öntözési – célokra, valamint a lakosság vízellátására használják.

Azt is megtudtuk, hogy 2000 és 2019 között a vízkivételek mennyisége viszonylag állandó volt, 2020-ban azonban jelentősen visszaesett az ipari célú vízhasználat a Mintia hőerőmű bezárása után. Ezzel párhuzamosan a mezőgazdasági célú vízkivételek növekedni kezdtek, de a román vízügy adatai szerint 2025-ben a Maros vízgyűjtőjéből összességében még így is 7 százalékkal kevesebb vizet vettek ki, mint 2019-ben.

Gáspár Tamás szerint ugyanakkor a vízkivételek változása önmagában nem mutatja meg, hogyan változott emiatt a folyóban maradó víz mennyisége. Ehhez azt is tudni kellene, hogy a kivett vízből mennyi kerül vissza később a vízrendszerbe felhasználási módtól függően.

A tározók szerepéről nincs egyforma kép

Az Apele Române válasza szerint a romániai Maros-vízgyűjtőn 13 darab fél négyzetkilométernél nagyobb felszínű tározó található, ezek közül 11 többcélú, így árvízvédelemre, vízellátásra, energiatermelésre, öntözésre és haltenyésztésre is használják őket. Egy 1991 és 2020 közötti, harmincéves elemzésre hivatkozva azt írták, hogy ezeknek a tározóknak a hatása a Maros átlagos vízhozamára minimális. Az aradi hidrometriai állomástól lefelé ennek mértékét 0,035 százalékra becsülték, Nagylaknál pedig ennél is kisebbnek, mielőtt a folyó belép Magyarországra.

Gáspár szerint ugyanakkor különösen száraz időszakokban fontos lehet, hogy a tározókban mennyi vizet tartanak vissza, illetve mennyit engednek vissza a folyórendszerbe. Árvíz idején a tározók visszatarthatják a víz egy részét, kisvíznél pedig a korábban betározott víz kibocsátása növelheti a folyó vízhozamát. A szakértő szerint a Maros legkisebb vízhozamát 1905 nyarán mérték, és a tározók működése jelenleg inkább emeli a kisvizes vízhozamot ahhoz képest, mint ha a folyó természetes állapotában volna.

Ahhoz azonban, hogy pontosabban meg lehessen mondani, milyen hatással vannak a tározók a Magyarországra érkező vízre, Gáspár szerint részletesebb adatokra lenne szükség. Tudni kellene például, hogy különböző időszakokban mennyi vizet tárolnak el, mennyit engednek vissza a folyóba, mennyit használnak fel, és mennyi párolog el a tározókból. Ezzel kapcsolatban ismételten megkerestük az Apele Românét. Amint válaszolnak, cikkünket frissítjük.

A Maros vízjárása már megváltozott

Az ATIVIZIG szerint a folyó vízkészletét elsősorban az éghajlatváltozás hatásai alakítják. A vízgyűjtőn a nyolcvanas évektől vált egyre jelentősebbé a hőmérséklet emelkedése, miközben csökkent a hófelhalmozódás, nőtt a párolgás, és gyakoribbá váltak a szélsőségesen meleg nyarak. Ennek hatásai a Maros mostani állapotán is látszanak. Mint ahogy arról nemrég a Szegederen beszámoltunk, Arad megyében az elmúlt hónapok csapadékhiánya miatt kiszáradt a Maros valamennyi mellékfolyója, a folyó pedig a magyar határ közelében az ilyenkor megszokott vízmennyiségnek csak a harmadát szállította. Makónál rekordalacsony vízállást mértek.

A változás nemcsak a folyó vízhozamában, hanem annak éven belüli eloszlásában is megmutatkozik: az ATIVIZIG szerint ritkábbá váltak a nagyvizes időszakok, miközben a hagyományos áprilisi és kora nyári árhullámok is átalakultak, ezért már májusra kisvizes állapot alakulhat ki.

Gáspár ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a folyó vízmennyiségét egyszerre határozza meg a csapadék mennyisége és időbeli eloszlása, a párolgás, a beszivárgás és az ezeket befolyásoló területhasználat. A klímaváltozás több ilyen tényezőn keresztül is a folyóba jutó víz mennyiségének csökkenése irányába hat, miközben az évszakok közötti vízhozam is átrendeződik.

Egy Gáspár által idézett, 2011–2012-ben készült vizsgálat szerint az évszázad folyamán a nyári és a kora őszi időszakban a hőmérséklet emelkedése és a csapadék csökkenése a vízhozamok jelentős visszaeséséhez vezethet. A vizsgálat alapján az éves lefolyás 5-10 százalékkal csökkenhet, miközben az aszályveszélyeztetettség jelentősen nőhet.

Aszály idején korlátozhatják a vízhasználatot

Az Apele Române azt írta lapunknak, hogy vízhiányos időszakokra minden vízgyűjtőn külön vízkorlátozási és vízfelhasználási terv készül, és ha aszály miatt nem garantálható minden felhasználónak a szerződésben rögzített vízmennyiség, ideiglenes korlátozásokat vezethetnek be. Mint mondták, a szabályozás lehetővé teszi az öntözésre, a haltenyésztésre és az ipari célokra rendelkezésre álló vízmennyiség fokozatos korlátozását, és a korlátozásoknál a lakosság vízellátását is figyelembe kell venni.

A román vízügy szerint a határszakaszokon külön szabályzat vonatkozik a rendkívüli kisvízi helyzetekre. Ha a vízhozam az egyeztetett küszöbértékek alá csökken, vagy várhatóan ez történik, a helyi vízügyi hatóságok korlátozásokat vezethetnek be. Azt is megjegyezték, hogy a magyar–román vízügyi együttműködés alapját egyébként a két ország 2003-as megállapodása adja, amelynek értelmében a két fél rendszeresen cserél meteorológiai és hidrológiai adatokat, közös méréseket is végeznek, a rendkívüli kisvízi helyzetekre pedig közös szabályzat vonatkozik.

Szeged ivóvizét nem veszélyezteti közvetlenül a Maros kisvize

Az ATIVIZIG kitért arra is, hogy a Maros alacsony vízhozama nem jelenti azt, hogy Szeged ivóvízellátása közvetlen veszélybe kerülne, mert a térség települései mély rétegvizes vízbázisokból biztosítják az ivóvizet. A Szegedi Vízmű Zrt. pedig azt közölte, hogy a város nem a Tisza vagy a Maros felszíni vízkészletére építi az ivóvízellátását.

A tartósan alacsony vízhozamnak ugyanakkor már lehetnek következményei. Az ATIVIZIG szerint romolhat a vízminőség, nőhet a szervesanyag- és a sótartalom, a sekélyebb és lassabban áramló víz pedig nyáron gyorsabban felmelegedhet, ami csökkentheti az oldott oxigén mennyiségét. De az alacsony vízszint a vízgazdálkodást is nehezítheti, ha a víz a fővízkivételi szivattyúk üzemvízszintje alá süllyed. Ez veszélyeztetheti ugyanis az öntözővíz-szolgáltatásban részt vevő szivattyútelepek működését, ahogy az most is megtörtént a Tisza esetében, a Maros mellékfolyói pedig teljesen kiszáradtak.

A jövőben a vízhozam időbeli eloszlása is változhat

Az Apele Române ismertette azoknak a modellezéseknek az eredményeit is, amik a Maros vízgyűjtőjének éghajlatváltozással szembeni sebezhetőségét vizsgálták. A Nemzeti Hidrológiai és Vízügyi Gazdálkodási Intézet (INHGA) tanulmányai az 1981–2010 közötti referencia-időszakot vetették össze a 2021–2050, illetve a 2071–2100 közötti időszakkal, három különböző éghajlati forgatókönyv alapján.

Az RCP 4,5, vagyis közepes forgatókönyv szerint a teljes Maros-vízgyűjtőn 1,2 Celsius-fokos felmelegedést jeleznek előre, amely a 2071–2100 közötti időszakban 2 Celsius-fokra emelkedhet. Ugyanez a forgatókönyv a többéves átlagos csapadékmennyiség 30–50 milliméteres csökkenésével számol. A Nagylaknál található hidrometriai állomásnál a többéves átlagos vízhozamok 6 százalékos csökkenését vetítik előre.

Az INHGA további tanulmányai szerint a vízhozamok télen, január és március között növekedhetnek, tavasszal, nyáron és ősszel pedig csökkenhetnek, különösen augusztus és november között. Az Apele Române szerint a teljes Maros-vízgyűjtőn a rendelkezésre álló teljes vízkészletek körülbelül 10 százalékkal csökkenhetnek.

Gáspár úgy véli, a jövőbeni vizsgálatoknál a folyómeder és a hullámtér mellett a hordalékháztartást, a vízminőséget, az ökológiai állapotot, valamint a folyó és a felszín alatti vizek kapcsolatát is vizsgálni kellene. Szerinte a korábban összegyűjtött adatokat közös rendszerben is érdemes lenne kezelni. A Szegedi Tudományegyetem és a Temesvári Nyugati Egyetem már végzett olyan kutatásokat, amelyek a Maros medrét és hordalékkúpját a romániai szakasz bevonásával vizsgálták.

A szakértő szükségesnek tartaná a stratégiai tervezéshez nélkülözhetetlen adatok előállítását és folyamatos megosztását. Szerinte a határon átnyúló folyók esetében a vízhasználat és a vízhiány konfliktusok forrásává válhat, miközben a Rajna és a Schelde esetében olyan együttműködések valósultak meg, amelyekből lehet tanulni.

A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.