A klímaváltozás összezavarta a költöző madarak vonulási idejét
A klímaváltozás miatt az elmúlt években a költöző madarak vonulásának időzítése is változott, ami komoly alkalmazkodási kihívás elé állíthatja a madarakat – mondta Lovászi Péter, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) monitoring és kutatási osztályának vezetője az MTI-nek.
Lovászi szerint a hosszú távra vonuló madárfajok többségének állománya csökkenő tendenciát mutat, amelyben szerepet játszik az is, hogy egyre kevesebb olyan megfelelő terület áll rendelkezésükre, ahol az út során megpihenhetnek és feltölthetik „energiatartalékaikat”.
A szakértő szerint a vonulás időzítésére a legközvetlenebb hatást a táplálék mennyiségének módosulása jelentheti. A sekély tavak kiszáradása például befolyásolja a partimadarak költözését, míg a bogyós termések – köztük a bodza – korábbi érése számos kistestű énekesmadárnál hozhatja előrébb az elvonulás kezdetét. A tavasszal egyre korábban megjelenő rovarok miatt a genetikailag rögzült időpontban érkező rovarevő madarak könnyen lemaradhatnak a táplálékbőség időszakáról, így fiókáik számára is kevesebb élelmet tudnak biztosítani.
A gyepek kiszáradása, a korábbi kaszálás és aratás a gólyák táplálékbázisára is hatással van. Lovászi Péter szerint Magyarországon az elmúlt évek tapasztalatai szerint a legnagyobb gólyacsapatokat rendszerint már augusztus 6-10. körül lehet megfigyelni, és augusztus 20-ra, Szent István napjára már alig marad gólya az országban.
A szakértő szerint korábban a gólyák inkább kisebb csapatokban gyülekeztek a települések környékén, így vonulásuk kezdetét is fokozatosabban lehetett érzékelni. Az elmúlt öt-hat évben azonban a kelet-európai gólyák közül is egyre többen keresik fel a hulladéklerakókat, ahol a megmaradt vizes élőhelyekhez hasonlóan nagyobb csapatokba tömörülnek. Emiatt a falvakból való eltűnésük is sokkal feltűnőbbé és hirtelenebbé vált, ami egyben megnehezíti annak pontos meghatározását is, hogy mikor kezdődik a madarak elvonulása.
A gólyák vonulásának időzítését több tényező együttesen határozza meg: fontos a rendelkezésre álló táplálék mennyisége, a vonulást segítő szelek, a fiatal madarak megerősödéséhez szükséges idő, valamint a felnőtt példányok költés utáni regenerálódása és vedlésük befejezése is.
Idén április első felében a kedvezőtlen időjárás miatt alig érkeztek afrikai vonuló madarak Európába, így a fehér gólyák egy része is később kezdte meg a költést a megszokottnál. Emiatt ezeknek a pároknak a fiókái csak nemrég repülhettek ki, ami az elvonulást is valamelyest elnyújtja.
Lovászi Péter szerint bár a korábbi költözés több madárfajnál is megfigyelhető, pontos képet nehéz adni arról, mely fajoknál a legjelentősebb az eltolódás. A hazai madarak elvonulása ugyanis időben egybeeshet az északabbról érkező állományok mozgásával, miközben a gyűrűzés és a jeladós követés csak viszonylag kevés egyed útjának nyomon követésére ad lehetőséget.
Az MME friss posztja szerint augusztusban nemcsak a fehér gólyák, hanem a szalakóták, a gyurgyalagok és a sarlós fecskék is útra kelnek. Afrikába vonulnak telelni és a Földközi-tengert a legkeskenyebb részén szelik át: vagy a Gibraltárnál (például a gólyák) vagy Olaszországnál és Görögországnál.
