Budapest minden pontja melegszik, Pestet jobban terheli a hőség a főváros kutatásai szerint
Budapest esetében kifejezetten igaz, hogy hátralévő életünk egyik leghűvösebb nyarát éljük át éppen. Karácsony Gergely egy bejegyzésben ismertette, hogy kutatások szerint az előttünk álló évtizedekre milyen nyarai lesznek a fővárosnak, és pontosan milyen kihívásokat okoz majd a klímaváltozás Budapest egyes részein.
„Minden felhasznált szimuláció, minden vizsgált forgatókönyv szerint, a város minden pontján melegedést jelez” – írja a főpolgármester. 2050-re évente 1–3,5 plusz hőségriadós nap lesz, és 2–4 héttel több trópusi éjszakával kell számolni. A ma még rendkívülinek számító hőség rendszeressé válik – a hőségriadó eseménykezelés helyett szezonális üzemeltetési feladat lesz, írja Karácsony.
Budapesten belül a terhelés nem egyenletes: Pest hőterhelése jobban nő, a Budai-hegyeké kisebb mértékben. A legmelegebb mag továbbra is a belváros.
Az elmúlt 40 évben a város nagy részén 3–5 Celsius-fokos emelkedés mérhető, a külső pesti kerületek újonnan beépült területein 6 fok felett. A lakosság sérülékenysége azonban a Budai-hegyekben nagyobb alacsony hőterhelés mellett, míg Pesten szórtan, részben a külső kerületekben találhatók azok a tömbök, amelyek mindkét szempontból a legrosszabb helyzetben vannak.
2030 és 2050 között átlagosan 1 százalékkal nő az éves csapadékmennyiség. 2050 és 2070 között pedig várhatóan 3–5 százalékkal. A probléma viszont az, hogy nyáron csökken a csapadék, és a többi évszakban várható több. A 10 mm-t meghaladó csapadékos napok száma minden előrejelzés szerint éves szinten nőni fog.
Az egyik kutatást az Országos Meteorológiai Szolgálat készítette, egy másik kutatás a fővárosi csapadékmérési adatokra épül, valamint a Főpolgármesteri Hivatal Klíma- és Környezetügyi Főosztályán egy távérzékeléses és térinformatikai vizsgálat készült a budapesti hőszigethatásról.
Karácsony Gergely szerint a legfontosabb feladat most, hogy hosszú távon kell gondolkodni. „A politikai sikert ma sokszor abban mérik, ki tudja uralni a pillanatot, csakhogy amiről ma beszélni kell, éppen az ellenkező politikai képességet követeli meg: nem a pillanat uralását, hanem a következmények előrelátását” – fogalmazott.
