A dinoszauruszok élve sültek meg egy globális tűzviharban, állítja egy új kutatás
Azt, hogy nagyjából 66 millió évvel ezelőtt egy óriási aszteroida csapódott a Földbe, és ez kiirtotta az akkori élővilág nagyjából 75 százalékát, vagy az iskolából, vagy a Jurassic Park-filmekből valószínűleg mindenki számára ismerős. Ez az esemény pusztította el a dinoszauruszokat, és nyitott utat az emlős állatok térhódításának, így közvetve az emberi faj kialakulásának is. A becsapódás nyoma a mai Mexikó területén, a Yucatán-félszigeten, illetve részben a Mexikói-öböl vize alatt található, és a nagyjából 200 kilométer átmérőjű – maga az aszteroida a becslések szerint 10-25 kilométeres lehetett.
Hogy pontosan hogyan és miért halt ki az élővilág nagy része a becsapódás következtében, arról a mai napig születnek új teóriák, de nagyjából konszenzus van abban az elméletben, hogy gigantikus mennyiségű por és törmelék jutott a légkörbe, ami hosszú időre eltakarta a Napot, és egyfajta „nukleáris tél” köszöntött be. Ez extrém lehűléssel járt, illetve a növényzet nagy része elpusztult fotoszintetizálás híján, így a növényevő állatok nem találtak elég élelmet, és ez láncreakcióként pusztított végig az egész táplálkozási láncon.
Az Indiana állambeli Purdue University kutatói most új elmélettel álltak elő, ami megtartja a nukleáris tél teóriáját, de azt állítja, hogy az igazából csak a tengeri élővilágra hatott (pontosabban ez nem teljesen új, hanem egy 1990-es tanulmányban felvázolt elmélet felújítása és pontosítása). A szárazföldi állatokat és növényzetet eszerint egy gigantikus, globális tűzvihar tépázta meg. Ezt geológiai megfigyelésekre, és a becsapódás számítógépes szimulációjára alapozzák. Az elméletük szerint az aszteroida becsapódásakor az irtózatos mennyiségű kinetikus energia hővé alakulása nagyjából ezer köbkilométernyi sziklát olvasztott porrá, és juttatott a légkörbe. Ez hatalmas porfelhőként szétterjedt az egész bolygó felett, és egyben csapdába is ejtette a becsapódás nyomán felszabaduló hőt. Az 1600 milliárd tonnányi porból a magas légkörben kicsi, üvegszerű gyöngyök kondenzálódtak, és visszapotyogtak a Földre. Ahogy ezek sok milliárd apró hullócsillagként beléptek a légkör alsó, sűrűbb rétegébe, a súrlódás felhevítette őket, és elégtek, és ez újabb hőhullámokat indított el.
Mindez a kutatók szerint nagyjából 30 percre óriási sütővé változtatta a Föld nagy részét, ami gigantikus erdőtüzeket indított, és már önmagában a puszta hőmérsékletével megölte a nagyobb testű szárazföldi állatok jelentős részét, ami nem tudott valami rejtekhelyet találni, és/vagy nem élt elég hideg éghajlaton – ezek gyakorlatilag élve megsültek. A geológiai megfigyelések megerősítik, hogy a becsapódás után még évekig dúltak szokatlan kiterjedésű erdő- és bozóttüzek szerte a Földön a becsapódási krátertől egészen messze, például Európában is.
