Annyira kiürült az Adria, hogy a delfinek már a halászoktól lopnak halat
Az intenzív túlhalászat és a tengerfenék biodiverzitásának csökkenése miatt a delfinek a halászhajókat üldözik élelem reményében az Adriai-tengeren, írja az olasz Today. Az Adria északi és középső részén ma már gyakorlatilag csak a palackorrú delfin fordul elő rendszeresen a cetfélék közül, a többi faj kénytelen volt táplálékban gazdagabb vizekre húzódni. A cápák és ráják állománya például hatvan év alatt 90 százalékkal csökkent.
A Frontiers in Mammal Science szaklapban megjelent tanulmány szerint a palackorrú delfineknek is egyre nehezebb táplálékhoz jutniuk, ezért nagyrészt a vonóhálós halászhajókat követik, hogy a kidobott halakat összeszedjék, vagy egyenesen a hálóból lopjanak zsákmányt maguknak. A kutatók nyolc éven keresztül figyelték meg az állatokat Marche és Veneto partjainál.
A Földközi-tenger a világ egyik leginkább túlhalászott tengere: a halászat mértéke közel kétszerese annak, amit az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) fenntarthatónak tart. Ezen belül is az Adria számít a legsúlyosabban érintett térségnek. Itt elsősorban fenékvonóhálós halászat folyik, amely az egyik legpusztítóbb halászati módszer: nemcsak a halakat fogja ki, hanem a tengerfenék élőhelyeit is jelentősen károsítja.
A tudósok a kutatásuk során mintegy 5000 négyzetkilométernyi tengeri területet vizsgáltak, összesen 859 megfigyelést végeztek különböző halászhajók mellett. Több ezer fényképet készítettek a delfinek hátúszóiról, amik alapján be tudták azonosítani az egyes állatokat. Úgy becsülték, hogy a két térségben együtt több mint ezer palackorrú delfin él, 86-90 százalékukat legalább egyszer lefényképezték, ahogy vonóhálós halászhajókat követnek.
A kutatók szerint ez a viselkedés nemcsak veszélyes az állatokra nézve, hanem azt is jelzi, hogy a tenger ökológiai állapota súlyosan leromlott. A delfinek könnyen belegabalyodhatnak a hálókba és megfulladhatnak, a motorok zaja maradandó károsodást okozhat, és megzavarhatja a kommunikációjukat. Emellett nagyobb mértékben vannak kitéve vegyi szennyező anyagoknak, a halászhajók körüli versengés pedig a delfincsapatok társas viselkedését is megváltoztathatja.
A kutatók szerint az, hogy a delfinek mégis vállalják ezeket a veszélyeket, azt mutatja, hogy az Adria túlhalászott vizeiben már rendkívül nehéz elegendő táplálékhoz jutniuk. Sok esetben a kockázatvállalás az éhezés egyetlen alternatívája.
A tanulmány jelentős földrajzi különbségeket is feltárt: Venetóban a vizsgált halászhajók negyedénél figyeltek meg delfineket, Marche partjainál viszont már a hajók háromnegyedénél. A kutatók szerint ez nem alkalmi jelenség.
Giovanni Bearzi, a tanulmány vezető szerzője szerint a delfinek hosszú távon, következetesen és tudatosan társulnak a halászhajókhoz, ami arra utal, hogy nagymértékben függnek ettől a halászati módszertől. Bár a halászati tilalmi napokon önállóan kell zsákmányt keresniük, amikor a vonóhálós hajók kifutnak a tengerre, a delfinek elsősorban azok hálói körül vadásznak.
A kutatás szerint a delfinek legalább 2,6 kilométeres távolságból érzékelik a halászhajókat. Ezután tudatosan közelítik meg őket, a mozgó hálókhoz úsznak, kiszedik a bennük rekedt halakat, lecsipegetik a hálók külső részére akadt élőlényeket, illetve elfogyasztják a kidobott halmaradványokat.
